Nektek is ilyen nehéz gyerekkorotok volt, vagy úgy nőttetek fel hogy a családnak, unokáknak nem volt értéke? Bocsi ha hosszú leszek
Roviden a gyerekkorom. Anyam es apam egy ejszakas kalandbol szarmazo elso gyerek miatt maradtak egyutt (noverem), majd jottem en es az ocsem. Kozben osszehazasodtak, csak hogy ne szoljak meg oket...stb. Ocsem fel eves volt, mikor elvaltak, apuhoz kerultunk. Ez utan neveloanyak jottek es mentek. Apam utott vert. Jozanul! talan ha ivott volna, ra tudtam volna fogni arra. Nagy futo volt. 11 eves voltam, mikor befogott engem es ocsemet, hogy fussunk vele. Ha nem futottam csucsidot, akkor folytogatott, rugdosott az utcan, otthon pedig megvert. Neveloanyak egyetlen celja az volt, hogy elerjek, hogy apam megverjen minket. Csuszo maszo feregnek hivtak, meg nem gyoztek mondani, hogy jo lenne, ha mar eltakarodnek...24 evesen huztam el a csikot, addig tanultam. Most majd 30 eves vagyok. Lezartam a multat. Hogy hogy sikerult? Apamat megcsapta a halal szele, bocsanatot kert, megbocsajtottam....de tenyleg, a szivembol, nem csak ugy. Megnyugodott a lelkem. Most mar jo a kapcsolatunk, nem hoztam fel azota a gyerekkorom serelmeit es mar nem is faj annyira. Csak a heg maradt.
Ami nem ol meg, csak erosebbe tesz. Azota is ertek mar sorscsapasok, folyamatosan, minden evben osszezuzza valami a szivem-lelkem, de en mindig osszerakom. Mar iden is tul vagyok egy osszetoresen, most rakom ossze magam (veteles), mar csak hogy iden se maradjak ki.
Mindezek ellenere mazlistanak erzem magam. Van egy parom, akit imadok es o is imad engem, es van egy 3 eves kis ordogfiokank. Vannak terveink es almaink, amiket folyamatosan megvalositunk, rengeteg dolgon keresztul mentunk, de mi mindig felallunk es tovabb folytatjuk.
Rengetegszer meglepodtem mar sajat magamon, hogy mikre vagyok kepes, hihetetlen dolgokra kepes az ember.
Nem szabad onsajnalatba esni, mert az senkin nem segit. Szembe kell nezned magaddal es mosolyogni, azt mondani, nincs tobb siras, csinalni kell tovabb!
Valahogy el kell temetned a multat, csak elore nezni, akarni...es meg egyszer, az onsajnalat a legrosszabb, amit tehetsz!
Én apám részéről éreztem azt, hogy a gyereknek nincs értéke. Nem nagyon törődött velünk, és bár nem vert, azért lelkileg elég sokat kaptunk. Nem szeretem a gyerekeket és nem is szeretnék, biztos emiatt van. Szerencsémre anyum ott volt nekünk, rá számíthattam, ő nevelt föl, hiába volt ott apám is.
Nagyon sajnálom ami veled történt, próbáld meg elfelejteni az ilyen nagyszülőket, ne hagyd hogy a gyerekkori emlékek most teljesen tönkretegyenek. A szüleidre számíthatsz, és ez fontosabb, ne a nagyszüleidre pazarold magad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!