Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Nektek is ilyen nehéz gyerekko...

Nektek is ilyen nehéz gyerekkorotok volt, vagy úgy nőttetek fel hogy a családnak, unokáknak nem volt értéke? Bocsi ha hosszú leszek

Figyelt kérdés
Sziasztok! Bocsika, ha novellázni fogok, de sajnos ez kérdésbe nem fér ki. Csak ma előjöttek ilyen régi családi hülyeségek nálunk, a történet elég hosszú, de megpróbálom leírni. Anyummal+Apummal jó a kapcsolatom, de ha a gyerekkoromról kérdeznének az minden volt csak egyszerű nem! A gond: Van egy autista húgom, aki nem beszél, meg gyerekként sokat sírt, illetve az apai nagyszüleim, akikkel anyunak rengeteg gondja volt, mind az anyóssal, apóssal. Nagyapám pl. szeretett inni, meg elég nehéz szókimondó természete volt (ezt a nehéz természetet tőle örököltem), de a munka se volt neki büdös, de mamámmal a kerttel, veteményessel többet foglalkoztak mint mondjuk velem vagy a húgommal. Volt mikor anyuék orvoshoz vitték a húgomat, ők kint földimunkáztak, én meg totál leégtem a napon, olyan 4-5 éves lehettem, abszolút nem érdekelte őket h velem mi van.. Vagy mikor még a húgom pici volt akkor Ő volt a nagypapi szeme fénye, de mikor kezdődek a problémék vele, h pl. nem beszélt, akkor ilyet mondott rá hogy , pl. "k..va anyádat miért nem köszönsz te nyomorék, meg ilyenek".. Szerintetek az ilyen milyen nagyszülő/após? :( Anyuméknak majdnem ráment ezekre a házasságuk (legalábbis rámehetett volna), anyummal meg az volt a baj h nem volt szókimondó, nem védte meg az igazát, ill. nem 1x volt h nagyapám seggrészeg volt, vagy épp a másik rokon gyerekeit istenítette, mi meg "semmirekellőek" voltunk, legalábbis ezt éreztette velünk, meg ilyet mondott anyumra ittasan h neki fel kellett volna magát akasztani. Ha meg szüleimnek dolguk volt, és kihivták volna őket ránk vigyázni, rögtön húzták a szájukat, semmi nem volt nekik jó, illetve engem meg a húgomat szimplán neveletlennek tituálálták, pedig ő abszolút nem tehetett semmiről sem. Volt hogy Én 5 éves lehettem, anyumék dolgoztak,vagy vmiért nem voltak itthon, és a mamikáék lettek kihivva h vigyázzanak ránk, ők kimentek kertezni, én bent maradtam a húgommal 5 éves fejjel mondták h vigyázzak rá, (bár szerintem nem egy 5 évesnek kéne 'vigyáznia' a nála 3-4 évvel fiatalabb tesójára), aztán hugom elesett vagy mi volt, mamáék bejöttek, és tatám szíjjal elvert, meg h térdeljek a sarokba, meg a szokásos lecseszések... stb. Nekem ezek a dolgok sokmindenre kihatottak, az óvodában, iskolában voltak problémáim, semmi önbizalmam nem volt, a társaimmal nem jöttem ki, nem bírtam beilleszkedni sehova, stb.. Mai fejjel azt mondom h nem szeretnék újra gyerek lenni, inkább elviselem a felnőttkor marhaságait, mivel úgy nőttem fel h nálunk a családnak, unokáknak, gyerekeknek nem volt értéke, ill jó h. az embernek olyan agya van úgymond ami ezeket elraktározza mélyre, csak ma újra előjöttek, felhozták ezt a dolgot..... Nagyapám meghalt már, a nagyival hol ilyen hol olyan a viszonyunk, de anyummal nemigazán jönnek ki, főleg h a mamika belépett 1 szektába is (asszem adventista egyház vagy mi), azóta eléggé megváltozott... A többi rokon se keres bennünket, pl. keriapummal (aki anyum unokatesója kb 4 éve nem beszéltünk már, még az érettségi ballagásomra lett elhívva)anyámat meg az ő nagyszülei nevelték, az anyai nagyanyámmal nem tartjuk a kapcsolatot), tehát én azt láttam h szerintem itt egyáltalán nem volt értéke a családnak, a szüleimmel jóba vagyok őt imádom, a húgommal meg semmilyen kapcsolatom nincs, nem beszélünk, stb, én a problémát úgymond szőnyeg alá söpörtem, nem foglalkozok vele, mivel elég kicsi voltam én is mikor ez kiderült, nem tudtam h mit kezdjek vele meg a betegségével, na, még ezt is az orrom alá dörgölték akkor a nagyszüleim, főleg h nagy is volt a korkülömbség húgom meg köztem h miért nem játszok vele, stb... Lehetőleg a kötözködést, kerüljük már el, csak tanácsot akarok kapni! Jah és bocs a helyesírásért is... 24/L

2013. jún. 1. 12:02
1 2 3
 21/24 A kérdező kommentje:
# 19/20-as mert velük mi van? Nyugodtan leírhatod :O
2013. jún. 1. 14:22
 22/24 anonim ***** válasza:

Roviden a gyerekkorom. Anyam es apam egy ejszakas kalandbol szarmazo elso gyerek miatt maradtak egyutt (noverem), majd jottem en es az ocsem. Kozben osszehazasodtak, csak hogy ne szoljak meg oket...stb. Ocsem fel eves volt, mikor elvaltak, apuhoz kerultunk. Ez utan neveloanyak jottek es mentek. Apam utott vert. Jozanul! talan ha ivott volna, ra tudtam volna fogni arra. Nagy futo volt. 11 eves voltam, mikor befogott engem es ocsemet, hogy fussunk vele. Ha nem futottam csucsidot, akkor folytogatott, rugdosott az utcan, otthon pedig megvert. Neveloanyak egyetlen celja az volt, hogy elerjek, hogy apam megverjen minket. Csuszo maszo feregnek hivtak, meg nem gyoztek mondani, hogy jo lenne, ha mar eltakarodnek...24 evesen huztam el a csikot, addig tanultam. Most majd 30 eves vagyok. Lezartam a multat. Hogy hogy sikerult? Apamat megcsapta a halal szele, bocsanatot kert, megbocsajtottam....de tenyleg, a szivembol, nem csak ugy. Megnyugodott a lelkem. Most mar jo a kapcsolatunk, nem hoztam fel azota a gyerekkorom serelmeit es mar nem is faj annyira. Csak a heg maradt.

Ami nem ol meg, csak erosebbe tesz. Azota is ertek mar sorscsapasok, folyamatosan, minden evben osszezuzza valami a szivem-lelkem, de en mindig osszerakom. Mar iden is tul vagyok egy osszetoresen, most rakom ossze magam (veteles), mar csak hogy iden se maradjak ki.

Mindezek ellenere mazlistanak erzem magam. Van egy parom, akit imadok es o is imad engem, es van egy 3 eves kis ordogfiokank. Vannak terveink es almaink, amiket folyamatosan megvalositunk, rengeteg dolgon keresztul mentunk, de mi mindig felallunk es tovabb folytatjuk.

Rengetegszer meglepodtem mar sajat magamon, hogy mikre vagyok kepes, hihetetlen dolgokra kepes az ember.

Nem szabad onsajnalatba esni, mert az senkin nem segit. Szembe kell nezned magaddal es mosolyogni, azt mondani, nincs tobb siras, csinalni kell tovabb!

Valahogy el kell temetned a multat, csak elore nezni, akarni...es meg egyszer, az onsajnalat a legrosszabb, amit tehetsz!

2013. jún. 3. 15:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/24 anonim ***** válasza:
Utolsó :nekem is hasonló volt a szitu. Két alkoholista szülő, szerelem gyereke lettem. Állandóan veszekedtek, ütöttek vágtak, mikor mennyire piáltak be. Sosem engedtek sehova, mindig otthon kellett lennem a panelban, nem voltak barátaim, de lettek volna csak apám miatt nem jöttek lehívni. Aztán általános 5-ikben elváltak, 11 éves voltam. Anyám össze jött egy másik alkoholistával, a szomszéd házba költöztek. Először mentem én is, de túl ellenszenves voltam a hapsinak, és közöltem anyámmal hogy én haza megyek. Hát két rossz közül a kevésbé rosszat választottam. Apám kemény kezű ember volt, és az ital elvitte az eszét. Beteg is volt, visszér túlsúly, alkoholizmus, narkolepszia. Sokszor mentettem meg az életét éjjel mikor arra keltem hogy csobog a vér a lábából. Anyám onnantól kezdve nem törődött velem, csak a gyerekek tartást fizette, és ezzel úgy gondolta le van minden tudva. Szegények voltunk, alig volt ruhám cipőm, csúfoltak is, pedig nem voltam csúnya kislánynak. Aztán felcsináltatta megint magát hogy szilárd talajon álljon a kapcsolata és elvetette magát. Apám meghalt 14 éves koromban én találtam meg, és onnantól elvágtak. Nem elég hogy útáltak együtt is kellett élniük velem. Gyűlölt a férje ki nem állt mert én apától voltam. Szenvedtem mint a kutya kétszer voltam öngyilkos, miattuk. Aztán össze jöttem egy idősebb pasival akinek volt lakása és vele éltem egy ideig, mert otthon már nem tűrtek meg. Négy évig tartott, utána ismertem meg a férjem.Gyerekünk lett, igaz majdnem meghaltunk mert nem foglalkoztak velünk, az orvosom nem jött be 25 órás magzatvíz elfolyás után sürgős császárom volt. A fiam hiperaktív magatartás zavaros és kis mértékben autista lett. A férjem majdnem elhagyott e közben egy másik nő miatt, de együtt maradtunk elvett. Született egy kislányunk ő egészséges lett. Szeretem imádom a családom, ők a mindenem. Anyám a mai napig nem kíváncsi ránk, csak a húgom ajnározzák, és a nővérem is köpdösi a háta mögött. Kezdek ebbe bele törödni, de sajnos a történtek miatt mindig megtört ember leszek. Kifelé próbálok erős maradni, de belül össze törtem. Kívánom mindenkinek aki ilyeneken ment keresztül, találja meg a boldogságot kerek egész emberként. Én nem tudtam feldolgozni. Pánik beteg is voltam de azt le küzdöttem, nem kellett gyógyszer. Sok sikert mindenkinek.
2013. júl. 26. 21:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/24 anonim ***** válasza:

Én apám részéről éreztem azt, hogy a gyereknek nincs értéke. Nem nagyon törődött velünk, és bár nem vert, azért lelkileg elég sokat kaptunk. Nem szeretem a gyerekeket és nem is szeretnék, biztos emiatt van. Szerencsémre anyum ott volt nekünk, rá számíthattam, ő nevelt föl, hiába volt ott apám is.

Nagyon sajnálom ami veled történt, próbáld meg elfelejteni az ilyen nagyszülőket, ne hagyd hogy a gyerekkori emlékek most teljesen tönkretegyenek. A szüleidre számíthatsz, és ez fontosabb, ne a nagyszüleidre pazarold magad.

2014. jún. 7. 17:09
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!