Mit tegyek most már ebben a helyzetben? Hogyan lehetne helyre hozni? Annyira el vagyok keseredve. (bocsánat, ha hosszú)
A helyzet összefoglalva az, hogy Édesapámmal soha nem volt túl jó viszonyom. Szüleim még kiskoromban elváltak, 8 éves voltam, amikor olyan lehetetlen helyzetbe hoztak, hogy válasszak közülük. Akkor Anyukámat választottam és ez egy életre megpecsételte a kapcsolatom Apámmal. Rengetegszer felhozta azóta is nekem. Mindig úgy éreztem, hogy nem fogok tudni neki soha megfelelni, akárhogy igyekszem, mindig tökéletesen maximalista volt, ha a bizonyítványomban egy 4-es volt, akkor azt hozta fel, nem pedig megdicsért a többi 5-ösért. Amikor kitűnőre diplomáztam, annyit fűzött hozzá, hogy azért ne bízzam el magam, dolgozzak tovább. És még nagyon nagyon sokminden, mindig csak kritizálni tudott mindenért.
Életemben először most éreztem, hogy büszke rám, amikor megszületett a kisfiam. 24 éves vagyok, most fél éves a babám. Odavolt az unokájáért, amikor Pestre mentünk család-barátlátogatóba mindig nála laktunk 1-2 hétre, berendeztek nekünk a barátnőjével egy szobát kisággyal, mindennel. Annyira jól esett. Amikor ott voltunk, nevettünk, végre nem kritizált, hanem érdeklődött, örömmel játszott a kisfiammal. Mondtam is a páromnak, hogy annyira jól esik, hogy végre ilyen jóban vagyunk Apuval!
Erre történt valami. A párja amúgy a szomszédjában lakik. Amikor a nagy márciusi hóesés volt, éppen ott voltunk Apumnál, de ő elutazott vidékre. Úgy volt, hogy átmegyünk Anyukámékhoz, de egyedül voltam a gyerekkel, telis tele volt a kocsi hóval, így felajánlotta Anyukám, hogy odajön a fűtött kocsival, elviszi a babát, és én majd utánuk megyek. Amíg összekészítettem a gyereke, Anyukám bejött az előszobába. Erre átjött Apám párja, és már akkor látszott neki, hogy nem tetszik valami. Kiderült, hogy utána egy hétig hívogatta Apám, hogy én ezt hogy képzelem, hogy odahívom Anyut, nem vagyok tekintettel rá, nem tartom tiszteletben, hogy ők 15 éve együtt vannak stb.stb. Mielőtt hazaindultunk volna (pár nappal ez után), átjött és elkezdett velem veszekedni és rámöntötte az egészet, hogy én ezt hogy képzelem. Felébresztette a babám, aki ott sírt, ő egyre jobban oktatott, veszekedett, kiabált, én magyaráztam, hogy lehet, hogy ők 15 éve együtt vannak, de Apáméknak meg van 2 közös gyerekük és most már egy közös unokájuk is, elkerülhetetlenek ilyen helyzetek és nem értem, hogy mirét kellene magyarázkodnom azért, mert idehívtam az Édesanyám segíteni, ráadásul nem is az ő lakásába, hanem Apáméba, amihez talán nekem is van közöm (ott nőttem fel)! Szó szót kövtett, egyre jobban kiabált, a gyerek egyre jobban sírt. 5x kértem meg normálisan, hogy hagyja abba, nem tette, mígnem megelégeltem, és rákiabáltam, hogy akkor most azonnal takarodjon el innen, ha nem tudja abbahagyni, mert ezt nem fogom tovább eltűrni, hogy valaki így ordibáljon a gyerekem mellett úgy, hogy egyre jobban sír.
Mi hazajöttünk, a nő meg szakított Apámmal emiatt. Egy hétig itthon sírtam, hívogattam Aput, hogy hogy van, nagyon szarul éreztem magam, de mondom, ha egy 15 éves kapcsolatnak ilyenért vége, akkor ott más gond is van. Aztán Apám a fejemhez vágta, hogy ismét elrontottam az életét, köszöni szépen. Azóta nem beszéltünk. Ennek már lassan 3 hónapja. Ők persze egy hét után kibékültek. Nekem elapadt a tejem, megviselt ez az egész, sokat sírtam, aggódtam érte, de velem mégsem beszél. Múltkor felhívtam, hogy hogy van, de lerázott egy perc alatt. Kiderült, hogy a húgomat sem hívja azóta, azelőtt napi rendszerességgel skypeoltunk. Most arra sem kíváncsi, hogy mi van az unokájával. Iszonyatosan fáj, de nem tudom, hogy mit tehetnék.
Elnézést, hogy ilyen hosszú lett, de ki is akartam magamból írni ezt az egészet.
Ezt nem neked kell helyrehozni! Sajnos apukád nem tud érett felnőttként viselkedni. Ez látszott már amikor 8 évesen Te anyuddal maradtál és apukád ezt nem tudta érett felnőttként kezelni, illetve látszik a mostani történeten.
Ne magad hibáztasd. Nem tudsz mást tenni, Te már nyitottál felé, pedig nem Te hibáztál. Apukád és az új nője sem érett felnőtt. Önzőek és nincs igazságérzetük. Várj, ünnepeknél hívd fel apud, köszöntsd fel ha szóba áll veled. Te pedig keresd azok társaságát, akiknek fontos vagy: anyukád, gyermeked, férjed!
Amúgy sokat nyeltem már az évek alatt Apám iránti tiszteletből, meg nem akartam konfliktust, mégiscsak jobb a békesség. De a gyerekemért kiállok, és nem hagyom, hogy bárki így viselkedjen a jelenlétében, még akkor sem, ha igaza lenne, hát még így! Ezek után így is lesz. A baj, hogy Apám elvárta volna, hogy én kérjek bocsánatot a nőtől, hogy "legyek én az okosabb a békesség kedvéért". Én meg mondtam, hogy azt már biztosan nem.
És igen, az a baj, hogy valószínűleg ez a célja a nőnek, hogy Apu ne foglalkozzon velünk, szerintem még az örökségünkre is fáj a foga (neki is van amúgy 2 lánya 2 előző házasságból). És én kezdeményeznék, de pl. abba a lakásba egy ideig biztosan nem akarok menni így, hogy ott van az a nő. És így kb. Pestre sem tudunk menni, mert Anyuméknál semmi hely nincs a babával... nehéz.
Te nem hibáztál, csak annyiban, hogy még mindig számít apád véleménye, miközben ő "szarik rád".
Arra voltál jó, hogy adtál egy unokát, majd már az sem számított?
Miből érzed, hogy ez az ember az apád?
5 Ne aggódj, és ami a legontosabb: ne hagyd magad, és ne hagyd, hogy az édesapáddal a kapcsolatotok megromoljon.
A nőút kicsinálnám.Úgy, hogy elmenjen a kedve a további szórakozastól, egy életre. Ha csak meghallja a nevem, már menjen...
Amit meg egy életre meg kéne jegyezz:
Minden férfi befolyásolható, de hogy milyen emberré válik, az mindig attól függ milyen ember mellett él. Ha gerintelen ember mellett él, akkor hajlik a stiklisségre, ha egyenes erős jellemű ember mellett él, akkor nem tűri meg maga mellett a stiklisséget.
Ez mindig igy volt, igy van igy lesz a pasiknál. És mindig is a nőnek volt a feladata, hogy figyeljen a családjára, és összefogja azokat, és elsimitsa a konfliktust, és tisztaságot teremtsen az otthonában, nem csak fizikálisan, hanem szellemileg is.
6-os válaszoló. Még ha emberileg nehezen is jöttünk ki mindig és voltak konfliktusaink, mindig mindenben támogatott anyagilag is, besegített mindenben, kiskoromban zongorát vett nekem, mert tehetséges voltam, járatott ide-oda, külföldi tanulmányútban segített, berendezni a lakásunkat, amikor összeköltöztünk a párommal stb., nem érhettem volna el ennyi mindent 24 éves koromra, ha ő nincs. És ezzel tisztában vagyok, köszönettel is tartozom neki sokmindenért. De a szeretetét soha nem tudta máshogy, emberileg kimutatni. Mindig a fejemhez vágja, hogy tiszta anyám vagyok, nem lehet velem szót érteni. Biztosan én is követtem el az évek alatt olyat, ami nehezített a kapcsolatunkon.
Pont ezért volt annyira jó múltkor, hogy így voltunk egymással, azt hittem végre rendeződhetnek a múltbeli sérelmek és értelmes felnőtt emberekként elkezdődhet egy új fejezet a kettőnk kapcsolatában. De ez a nő tett arról, hogy ne...
Apád új életet akar kezdeni a nőjével,természetes,hogy ti ezt akadályozzátok és nem fogjátok egymást "kedvelni",valaki állandóan éreztetni akarja a felsőbbségét,úgyhogy a jelenlegi viselkedése az apádnak érthető.
Ha egy idő után nem keres titeket,ha már leülepednek az indulatok az lenne a baj. 39/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!