Mit tehetek ebben a helyzetben? (hosszú történet. )

Szóval... leszögezném, 14 éves fiú vagyok. Egy évvel ezelőtt megismertem az egyik közösségi oldalon egy lányt, az egyik barátom (messze lakik) által... én ezzel a lánnyal el kezdtem beszélgetni. Beszéltünk mindenről, eleinte minden nap 3-4 órákat, minden titkot, mindent, ami bánt, vagy örömmel lát el, rengetek dolgot. Eleinte nem is érdekelt nagyon, barátként tekintettem rá/ tekintettünk egymásra... Aztán kb. 2-3 hónap után, egy jól kialakított kapcsolat után elvontam tőle a jogot, hogy beszélhessen velem... konkrét okára már nem emlékszem, valami nagyon bántott. 2 hónapig nem beszélgettünk, kb. Aztán... megkerestem újra, valamennyire újra kialakítottuk ezt a kapcsolatot... eltelt jó pár hónap, jött a nyár... mivel olyan messze van, nem tehettem meg, hogy csak egyszer is találkozzak vele. Rádöbbentem, hogy nem olyan lány mint a többi, okos, szép, érettebb mint ami az átlag a mai kortársak körében... Jött egy hozzá közelebb álló, 'modell' fiú, akivel eleinte csak barátok voltak... mesélt róla, de engem már ekkor bántott a dolog, de mivel barátként tekintett rám, ezért valahogy tűrtem... (gondoljátok milyen jó érzés volt, amikor mesélte, hogy milyen jól elvoltak, fára másztak, moziba mentek, stb...)

Egy ideig nem is beszélt erről a fiúról, azt gondoltam, ennek már nincs semmi értelme, tehát nem lett köztük semmi sem (ez június-július környékén történt). Szeptemberben ráírtam a gyerekre(akit utálok, mert akkoriban beleköpött a levesembe, ezt nem szeretném elmesélni) hogy elintézhetne egy gyereket helyettem is, mert bántották a lányt... elképesztő düh volt bennem, hogy nem tudom megvédeni... és a beszélgetés során jött egy általam felfoghatatlan dolog. A lány ezt a díszgalambot nagyon lejáratta előttem, tehát nem állította be valami fényesen... nem is húzom az időt, az arcomba beleröhögve írta le, hogy ő köztük milyen jó viszony van 1-2 hónapja, járnak, és nagyon szerelmesek egymásba (ezek előtt már idegileg ki voltam készülve itthoni okok miatt... most sem jobb a helyzet itthon.) Ekkor valahogy elsötétült előttem minden, csak jópofiztam 1-2 percig, aztán megkérdeztem, hogy miért nem szólt erről... választ kaptam, hogy sajnálja, tudja, hogy milyen rossz lehet nekem, hasonlók.. viszont amikor felvázoltam neki a lehetőséget, hogy hagyjuk egymást békén örökre, akkor csak annyit válaszolt, hogy nem szeretne elveszíteni, mert ilyen embert soha többé, sehol sem fog találni, stb. (én ugyanígy vagyok ezzel, egyszerűen minden nap beszélnem kell vele, a suliban rá gondolok, vagy csak akkor amikor mást csinálok...) Én ezt elnéztem, viszont jöttek sorra a viták, a kapcsolatunk romlott... még mindig nem találkoztam vele, csak most a szünetbe, vagy jövőre tudok, mert Pestre megyek tanulni [ő ott is lakik, én másik megyében, mellesleg apukámtól 30-40km.-re(elvált szülők)], tehát tudok vele sűrűbben találkozni... volt egy olyan nap, amikor őszi szünetben terveztük, hogy elmegyek hozzá... viszont anyukámmal a viszony nagyon rossz volt, utolsó pillanatokban nem engedett el... a lány beígért nekem egy nagy ölelést amikor találkozunk, ennek örültem :\ csak nem teljesedett be a most leírtak miatt... na, nemrég november közepe-vége fele szakított a barátjával, most is beszélgetünk minden nap, de romlott a viszonyunk, nincs miről beszélnünk. Tudom, elcsesztem ezt az egész dolgot, de ilyen idegi állapot alatt annyira meg voltam zavarodva, hogy semmit sem tudtam kezdeni magammal, életemmel... most jön a felvételi, remélem, hogy nem kell tőle, és apámtól messze menni tanulni.

Köszönöm, hogy elolvastad... szóval a kérdésem a következő... szerintetek hogyan fordíthatnám vissza ezt az egészet, hogy olyan jó legyen LEGALÁBB mint amikor megismertem?... nagyon szeretem őt. :\ Válaszokat előre is köszönöm... legyen az akármilyen is.

[ő most 13 éves, ez mellékes, nagyon érett lány.]