Bonyolult helyzet. Csak nagyon jó barátok, vagy valami több? Hosszú történet

Megpróbálom felvázolni valahogy a mi kis történetünket... A végére a kérdés is kifog bontakozni talán :D

Szóval az egész ott kezdődött amikor megismerkedtünk a tengeren. Kint ültünk a parton amikor a szomszéd nyaralóból odajött hozzánk néhány szerb lány(Jómagam is Szerbiában élek). Volt köztük egy gyönyörű, szőke hajú lány... Most is emlékszek arra a pillanatra :) Már az első pillanatban megragadtuk egymás tekintetét, és beszélgetni kezdtünk, bár a kapcsolatunk első, és egyben legnagyobb problémája már ekkor jelentkezett... Egyetlen közös nyelvünk az angol(bárki kinevethet). Szóval a lényeg lényege, hogy ez a kis nyaralás alatt, úgymond "összejöttünk", de mivel elég messze lakunk egymástól(2 óra busszal), csak nyári kalandnak könyveltük el egymást.. . Aztán valahogy mégis, de elkezdtünk találkozgatni hétvégéken... Szinte minden második hétvégét eggyütt töltjük :) Ezeken a hétvégéken mégha csak pár napra is, de ismét mintha egy párt alkotnánk... Csókok, ölelések, szex... A leggyönyörűbb napok számomra azok amiket vele tölthetek.

Múlt héten megpróbáltam valahogy kideríteni, hogy szerinte mi van közöttünk... Nem volt meglepő a válasza, de azért mégis... Elszomorított egy kicsit. "Nem szeretlek, csak nagyon kedvellek. Amolyan legeslegjobb barát vagy nekem".

Pontosan én sem tudom, hogy örülnöm, vagy szomorkodnom kellene...

Úgyérzem, mintha szeretnék valami többet tőlle, egy szorosabb kapcsolatot kialakítani. Viszont félek attól, hogyha ezt megpróbálnám, akkor elrontanám ezt az egészet ami köztünk van.

Viszont ugyanakkor attól is félek, hogyha nem cselekszem valamit, akkor ugyanúgy elveszítem Őt... És az halál helyett volna :)

És akkor jön most a kérdésem; szerintetek megérné megpróbálnom felvállalnom azt amit érzek, vagy lavírozzak tovább a mostani szituációban?

Köszi, hogy végigolvastad, jól esett ezt így este kiírnom magamból... Bármiféle fogalmazási/helyesírási hibáért elnézést, csak írtam ahogy jöttek a gondolatok.

16/F, 20/L