Ti meg szoktátok engedni a kisebb gyerekeiteknek, hogy végighallgassák amit a nagyobb gyerekeitekkel beszéltek?

Van nevelve, nem képzeli felnőttnek magát.

De nem szoktuk elküldeni, hogy most menj a szobádba, mert felnőtt dolgokról akarunk beszélni. Mint ahogy ezt mással sem tennénk meg. Felnőttnek sem mondanám, hogy te most menj arrébb, mert xy-nak akarok valamit beszélni.

Akkor beszéljük meg az ilyen dolgokat, amikor épp nincsenek ott a gyerekek. Nem vagyunk egy légtérben a nap 24 órájában.

Ha valami családi összejövetel van, ott meg nem hangzanak el olyan nagy titkok, amit ne hallhatnának a beszélgetésből. De egyébként sem szoktak nagyon ott lenni, inkább a többi gyerekkel játszanak.

Az hogy legyeskednek a felnőttek körül teljesen természetes. Az hogy nem küldik el őket, az nem egyenlő azzal, hogy nincsenek nevelve.

Szerintem te nem szereted ezeket a gyerekeket és idegesítenek téged, ezért nem akarod, hogy ott legyenek. Úgy tűnik, rajtad kívül senkit sem zavarnak.

Vanank tenák, amiket igen, vannak amiket enm.

Gyereket nagyon ritkán küldünk el. Néha megkerjük őket, ogy jatszanak a szobájukban egy kicsit, de nem azért, hgy elküldjük őket, emrt oyanról akarunk bezsélgetni egyébként is ez mostanság működik csak, hogy 6 körüliek, és szívesen vannak kettesben játszani, 2 éve ez még elképelhetetlen volt. Akkor beszélünk olyanról, amikro nincsenek ott.

Ettől egy gyerrek sem képzeli lnőttnek magát, és természetes, hogy szeretnek a felnőtek közt lenni.

Az lenne arossz nevelés, ha mindg elküldenék a gyerekeket, és kizánák maguk körül