Napok óta rágom magam. Hétfőn életem egyik legkomolyabb interjúja lesz Brüsszelben, nagyon komoly munkára. De nem tudom, itthon hagyjam-e vagy vigyem magammal a kisebbik fiam és a kutyám. Ti mernétek egyedül nekivágni és új életet kezdeni így?

46 éves nő vagyok, 7 éve egyedül nevelem a két kamasz fiam. A nagyobbik már egyetemre jár egy éve és koleszos, ő nem gond, de a kisebbik idén kezdi meg az utolsó évét a középiskolában, idén fog érettségizni és szalagavatózni, meg felvételizni is. 18,5 éves, tehát nagykorú, tartásdíjat kapunk. Egy részről kimennék, mert az én koromban nem dobálnak lehetőségeket az ember felé, és anyagilag nagyon megviselt az elmúlt 7 év, ezért nekem személyesen életmentő lehet egy kinti munka. Szakmailag óriási lenne, újra használhatnám az angol és francia nyelvtudásom, intelligens emberek között, jó fizuért. Kemény interjú lesz, az ellenfelek belgák.

Másrészről viszont aggódom a fiam miatt, hogyan fogom távnevelni egy évig? Ő amúgy azt mondja, menjek ki, mert ez az én életem, de én féltem őt.

A másik kérdés, van egy 12 éves kutyusom, yorkie, jó karban van, de már idős. Na vele mi legyen?

Szóval nyugtassatok meg, vagy valami, hogy mi a fenét tegyek? Lehet ilyenkor önzőnek lenni?

Köszi,

Asztero