Mit tegyek? Itthon és mindenhol azt hallgatom, hogy milyen kövér vagyok. A szüleim gúnyolódnak azon, hogy éjszaka rettegek és mindig egyedül érzem magam. Nem bírom. Tudom, hogy fiatal vagyok, de vannak érzéseim.13/l

szia!

Tudom én is, mit érzel... régen én is kövér kislány voltam, mindenki baszogatott, néha még az anyám is. Tudom, hogy nem könnyű a fogyókúra, sőt nehéz. Amit tudok javasolni: fordulj orvoshoz, hogy írjon fel neked diétát, és sportolj, vagy többet mozogj (itt olyanokra gondolok, hogy gyalog járj el suliba, mindenhova gyalog menj, sétálj, biciklizz...stb). És a másik és LEGFONTOSABB DOLOG: NE HAGYD MAGAD! Tanuld meg megvédeni magadat, mert ha nem úgy fognak rajtad átgázolni, mintha ott se lennél. Ne hagyd, h eltiporjanak, főleg a szüleid nem. Ülj le és beszéld meg velük, h neked ez szarul esik és hagyják már abba. Hidd el, egyszer kell nekik szólni kicsit határozottabban, abba fogják hagyni:) Sok sikert:)

22/L

Szia!

Nem tudom, fog-e rajtad segíteni, amit írok, de azért leírom. Mi hárman vagyunk testvérek, ketten vagyunk nagyobbak lányok, és van egy kisöcsénk, elég nagy korkülönbséggel. És hát az a helyzet, hogy mi szellemi dolgokban tehetségesebbek, okosabbak vagyunk a kistestvérünknél (nem azért, mert fiatalabb, hanem veleszületetten). De a szüleink soha nem mondják, hogy ő kevesebb lenne emiatt, őt kevésbé értékelnék, kevésbé szeretnék. Megkeresték azokat a dolgokat, amikben kicsit tehetségesebb, és neki is teljes erejükből segítenek, talán még jobban is, mint nekünk (mert nekünk a legtöbb dolog ment magától). Így neki is van sikerélménye, őt is dicsérik.

De ehhez azért kellett, hogy a húgom és az öcsém között van egy nagy életkor-lépcső. Nagy szerencse, hogy ez így van: kevésbé merül föl, hogy bárki is összehasonlítgasson minket, és a szüleinknek is volt ideje felnőni a feladathoz.

Nálatok nem ez történt, de ez nem a te hibád. Te attól még teljes értékű ember vagy. Nem tudom, hogy kicsi vagy nagytesód van, de az én húgom direkt máshova ment gimnáziumba, mint én, mert nem akarta, hogy mindig csak mint az én kiterjesztésemet tartsák nyilván (néha minket is hasonlítgattak).

A másik, a kövérség. Én is duci voltam kisebb koromban. De soha, soha nem mondták a szüleim, hogy csúnya vagyok. Ha ezt mondták neked, felejtsd el. Keress magadnak olyan ruhákat, amik az előnyeidet emelik ki. Nekem a kiskori kövérség maradványaként óriási melleim vannak, hogy valami biztatót mondjak. Ha magadat minden ruhában csúnyának látod, akkor kérd meg egy barátnődet, hogy menjen el veled, ő nem lesz elfogult.

És egy utolsó: ha van nálatok iskolapszichológus, menj el hozzá. Szerintem nagyon jó dolgokat tudna mondani neked, jobbakat, mint én. Ha az iskolában nincs, a helyi Nevelési Tanácsadóban próbálkozhatsz.

Sok sikert mindenhez!