Miért van az, hogy ha egyedül vagyok itthon minden megcsinálok magamtól, de a a szüleim itt vannak akkor semmit nem csinálok meg csak lustulok?

Hááát... Én is inkább megvárom ,amíg nincsenek itthon. Mondjuk holnap is a fa befaragását: egyszerűen annyiszor beleszólnak, hogy roppant idegesítő, így megvárom amíg valami más dolguk lesz.

De ugyanez volt amikor szalagparkettát raktam le, autót szereltem, öntapadós tapétát ragasztottam, zárat vagy csaptelepet cseréltem.

Ezért ha egyedül vagyok itthon, akkor gyorsan nekiállok valaminek, hogy meglegyen mire hazaérnek.

Én is ilyen vagyok. 120 négyzetméteres házban élek a szüleimmel. Ha nincsenek itthon képes vagyok fél nap alatt fényesre suvickolni a lakást. Sosem kapok érte egy köszit sem, max annyit, hogy "de jó". Nem várom el, hiszen fiatal felnőtt fejjel itthon élek, alap hogy besegítek a házimunkában, de azért egy icipici elismerés jól esne. Mindegy.

Ami jobban idegesít az az, hogyha itthon van mindenki és csinálom, akkor csak jön, hogy még ezt is csináld meg, meg azt is és így már nem saját belső késztetésként jön, hogy szeretném megcsinálni, hogy segítsek, hanem ki lett adva parancsba és meg kell csinálnom, ha törik ha szakad. Össz-vissz ennyi a különbség nálam, amiért jobban szeretem egyedül.

Ezzel én is így voltam világ életemben. Már 14 évesen tudtam főzni, mert a mamám megtanított, (szerettem is), de amint anyu betette a lábát a konyhába, 2 perc után ment a vita, hogy miért abban a lábosban főzöm, miért olyan sorrendben csinálok a dolgokat, miért oda teszem...stb.

5 perc se kellett, hogy összevesszünk és otthagyjam. Aztán csodálkozott, hogy miért nem segítek.

Már felnőttként mondtam, hogy segítek neki kitakarítani a lakást, azzal a feltétellel, hogy becsukom a szobaajtót, hagy a saját ütemtervem és szokásaim szerint dolgozni, és a végén örül az eredménynek. Két percig nem bírta ki, hogy ne kössön bele valamibve, így megmondtam, hogy akkor csinálja ahogy jónak látja.

Kicsit továbblépve ezzel az volt a baj, hogy eljutottam odáig, hogy mások előtt nem szerettem semmit csinálni, mert bennem volt a tudat, hogy úgysem csinálom jól, és szinte azt vártam, mikor szól rám valaki, hogy nem úgy kell. Tényleg elég önbizalom romboló. Mostanra sokat javult a helyzet, bár még nem tökéletes.

30/L