Napok óta rágom magam. Hétfőn életem egyik legkomolyabb interjúja lesz Brüsszelben, nagyon komoly munkára. De nem tudom, itthon hagyjam-e vagy vigyem magammal a kisebbik fiam és a kutyám. Ti mernétek egyedül nekivágni és új életet kezdeni így?

Brüsszel nem a világ vége.

Egy évig itthon maradna, elvégezné az utolsó évet, és utána dönthet, hogy merre akarna lépni.

Szerintem ennél jobb lehetőséget ő sem kap az élettől. Ha én egy külföldi egyetemen tanulhattam volna, sírva fakadtam volna örömömben :) De attól is, hogy biztosan tudtam volna, hogy bármikor mehetek külföldre, mert anyukám ott van és szeretettel vár.

Igen, kerdezo, meg van a lehetosege, hogy a fiad elkallodik, rossz utra lep.

Szorgalmazd a ket fiu osszetartasat. Amilyen surun csak lehet, menjen ki hozzad es te haza. Nem lesz konnyu eved aggodni miattuk, de a fiunak meg rosszabb lenne utolso eveben kirangatni az iskolabol. Majd egy ev mulva lehet mas is.

Kedves Asztero, kívánom, hogy sikerüljön a munka neked. Itthon a 45-65 évesek kicsit le vannak írva, ha túlélik, utána mehetnek nyögdíjba. Addig?? meglátják, ~50 éves, tovább nem foglalkoznak vele BÁRMIT TUDHAT. Egy közmunka állásra (tehát ez ~400Ft/ó kb, ami viszonylag érdekes volt: 200-an jelentkeztek, 20 -at nagy keggyel felvettek Többségük diplomás, nyelvtudással rendelkező volt,egy hibával, túl régen látták meg a napvilágot. És ez itt baj. A kamaszkor 12-17 közt van, két ifjú van nálatok, megnőttek a gyerekek és jót is fog tenni, hogy önállósodnak. És annyit fogsz keresni, hogy akár hetente hazaugorjál- ezért itt hagynám a kutyust is, mert az ebben akadályozna! - gondozná a felnőtt fiad, és ez fontos is lenne, érezze a felelősséget, a kutyussal együtt nőttek fel, neki is jót tenne, hogy gondoskodni kell egy érző lényről. Ebben a korban már az a fontos: ha ők kérdeznek/ kérnek akkor álljon a szülő mellettük, segítse. Ezt meg lehet tenni, nem a világ végére mennél. És az apa is biztos segítene -remélem-, ha valamire szükségük van.

Semmi önzőség nincs abban, ha elvállalod a munkát.

Remélem, a legjobban alakul majd!

Számomra az is kérdéses lenne, hogy marad-e itthon valaki a fiúknak, akihez fordulhatnak, ha olyan problémájuk van?

Lehet, hogy elég idősek ahhoz, hogy megálljanak a saját lábukon, de azért valljuk be, jól esik mindenkinek, ha szerető család veszi körbe és tudja, hogy van hova menni, ha baj van, van kit megkeresni ha baj van, avagy akárcsak enne végre egy finom "anya féle" húslevest, de neki sosem úgy sikerül (ha egyáltalán neki mer állni).

Ha marad itthon nagymama, nagynéni, nagybácsi, apuka, vagy bárki, akik időnként a fiaid körmére tudnak nézni, beszélgetnek velük, meghívják ebédre, stb., akkor bűntudat nélkül tudnék elmenni, hiszen felnőttek és van is itt olyan segítségük, amit esetleg én a távolból nem tudok megadni.

Teljesen magukra nem hiszem hogy itthagynám őket. Az idősebbnek már talán van annyi esze, hogy nem kell rugdosni az egyetemen, hogy tanuljon, de a fiatalabbal még bármi lehet. Neked mondhat akármit, hiszen nem tudod ilyen távolságból ellenőrizni. Nem lenne szerencsés, ha pont az érettségi évében kallódna el. Tehát számomra fontos szempont lenne, hogy van-e olyan, aki szemmel tartja őket.

Ezen felül én úgy gondolom Brüsszel nem a világ vége, filléres fapados jegyeket lehet sokszor kifogni, akár havonta sem megterhelő, ha utaztok egy-egy hosszú hétvégére (hol a fiúk, hol te).

A kutyust magammal vinném, hiszen gondolom te vagy a gazdija. Neki sokkal nagyobb sokk lenne, ha itthon hagynád, mintha vinnéd magaddal. Neki mindegy, hogy hol, csak veled legyen. Esetleg a megszokott fekhelyét, tálkáit, vagy bármit, amihez ragaszkodik, azt vidd, hogy ne legyen neki teljesen idegen minden, de nagyon hamar meg fogja szokni.

Ami ebben a tekintetben fontos lehet, az az, hogy mivel viszed ki. Sosem adnám fel repülőn a kutyámat a poggyász térbe utazni (kisebb testűeknél azt hiszem van más megoldás is), de mindenképpen olyan formát keresnék, ahol a kutyus ha hordozóban is, de mellettem lehet az utazás alatt. Idős kutya már, engem ez megnyugtatna, ahogy szerintem őt is. Amint kiértek rögtön keress egy állatorvost is, hogy ne akkor kelljen ezen agyalni, amikor esetleg baj van.

Egyébként ha megvan az állás, akkor menj ki 1-2 hétre és alapozd meg a kinti életet. Akkora lakást bérelnék, ahova bármikor elférnek a fiaim és nyilván a kutya sem gond. Ha már egy kicsit befészkelted magad, akkor gyere haza a kutyusért.

A két felnőtt férfinek nem lesz problémája egyedül, hidd el.

Volt olyan évfolyamtársam, aki 18 éves korától egyetem miatt havonta egyszer ment haza suliidőben, vizsgaidőszakban még annyit sem úgy, hogy előtte pár napnál többet nem kellett külön töltenie a szüleitől.

Szépen belejött a dolgokba, a te fiaid is így tesznek majd, mert muszáj lesz :)