Mi legyen a kifogásom? Hogy mondjam meg nekik, hogy nem megyek velük nyaralni, ha nem akarom, hogy tudják, miért nem?

De ő nem csak egy fiú, akin túl vagyok pár hét alatt és találok mást. Évek óta arra várok, hogy észrevegyen, megtörtént és elszúrtam. Azóta utál. Nem mondom, hogy nem jogosan, de még csak azt sem hagyta, hogy megmagyarázzam.

Nem üldözöm, nem keresem. Egyszer mentem oda hozzá, hogy megbeszéljük azt, ami történt. De fogta, betette a fülhallgatót a fülébe és elkezdett zenét hallgatni, telefonozni. Azóta nem hoztuk fel a témát, nem is kerestem. Ha beszélünk is (már ha azokat beszélgetésnek lehet nevezni), akkor ő kezdeményez.

Nem mutatom, hogy rosszul esik, hogy ilyen. A suliban sem ültem szomorúan, egyedül és most, a szünetben sem zárkóztam be, hogy depis zenéket hallgatva sírjak (jó, csak esténként).

Próbáltam vele beszélni, nem akart meghallgatni. Én ezután már nem foglalkoztam se ezzel az egésszel, se vele.

Mitől félne?

Nem sorozatgyilkos vagyok. Ő pedig nem éppen egy félős, tapasztalatlan fiú.

Ez nem tinihiszti. Valakinek csak akkor lehetnek problemai, hogyha mar 30+os? Vagy a problemak komolysaga miert van korhoz kotve nehany ember fejeben?

Amugy pedig eljottem es mar alig varom, hogy menjunk haza, szornyu az egesz. Vagy az van, hogy egyedul ulok a szobamban es sirok, vagy kint jatszom a Jegkiralynot, azok utan, ami az elso 2 nap tortent.

A legtobb ember barmit megadna, hogy ide eljohessen, en mar a 2. Napomon jaratokat kerestem hazafele...

Az, hogy egy utolsó f...

Mi később checkoltunk, ezért mellé kerültem a gépen. Már akkor elkezdte a flörtölést a légi utaskísérőkkel, mikor még fel se szálltunk. Utána egész úton veszekedtünk, az ölembe öntötte a kávéját, "véletlenül". Végig úgy viselkedett, mint egy 5 éves és ez egy több, mint 15 órás útnál elég fárasztó. Aztán mondtam, hogy feladom, győzött, fejezzük be.

Megbeszéltük, hogy a nyaralás alatt nem teszünk semmit a másik ellen, nem piszkáljuk egymást, élvezzük az egészet. Aha, mikor megérkeztünk, jóban is voltunk, a repülőn még a vállán is aludtam és nem volt baj. Később sem. Még örültem is, hogy egymást mellett van a 2 szobánk, anyáéké meg távolabb.

Az első este kicsit feloldódtam és csókolóztunk, majd a szobámban voltunk, beszélgettünk. És felhozta azt az estét, én pedig mondtam, hogy túlreagálta, de mindketten hibáztunk és ezen elkezdtünk veszekedni, de én nem ezt akartam, hanem hogy tisztázzunk mindent. Utána úgy tűnt, hogy lenyugodott, de csinált valamit és megint összevesztünk, majd kiment az én szobámból és még most is hallom, ahogy rám vágta az ajtót.

Azóta minden éjszaka hallom, ahogy hajnalig milyen jól érzi magát az éppen nála levő lánnyal, aztán nem tudom, hogyan, de reggel 7-kor már üvölteti a zenét a szobájában, nehogy aludni tudjak. Szerinte direkt hisztizek, mert mást ez nem zavar...

Aztán megy napközben a flörtölés, csajozás minden lánnyal, aki kicsit is úgy néz ki, mint egy fotómodell, lehetőleg olyankor, amikor én is ott vagyok a parton, vagy a medencéknél, bárban, vagy akárhol.

Úgy voltam vele, hogy inkább hazamegyek, de rájöttem, hogy semmi kedvem egyedül várni órákat egy átszállásra, vagy elmagyarázni anyáéknak, hogy mi lett hirtelen olyan fontos, hogy itt hagyok mindent. Szóval maradtam, de a napjaim úgy néznek ki, hogy sírok, rendbe szedem magam, próbálok enni valamennyit (ez nem annyira jön össze), pihenek, nézem a kis műsorát, hallgatom őket éjszaka és igyekszem nem tudomást venni róla.

Pl. most is közölte, hogy a ruhában, ami rajtam van, nyugodtan elmehetnék escort lánynak, biztos fizetne valaki azért is, hogy csak az ölében üljek egész éjszaka.