Hogyan küzdjem le az ellenszenvem?
Figyelt kérdés
Sziasztok! Nagyon szégyellem hogy egy ilyen sztorival állok elő itt de nem tudom mi lenne a megoldás!!!! Ne itéljetek el. Van egy 7 éves kisfiam aki az édesapjával él ( közös megeggyezés alapján de nagyon sokat van nálunk is) Nekem új párom van lassan másfél éve és van egy 3 és fél hónapos kisfiunk!!!! A páromnak az előző kapcsolatából van egy 4 éves kisfia. És itt kezdődnek a gondok!!! Nem köntörfalazok: egyszerűen nem tudom elviselni a kisfiút...... :( hozzá kell tennem nem egyszerű eset a gyerek! Mikor terhes lettem erőltette az anyukája a nálunk alvást apás hétvégéken amivel nem is lett volna gond ha a gyerek 3 hónapon keresztül mikor nálunk aludt végig ordította az éjszakákat 2 napig hogy ááá és anyaaaaaaaa.A hatközbeni durva hisztikrőr nem is szólva amik olyan stádiumig mentek hogy se kép se hang a gyereknél :( Nem részletezném a dolgokat...... De mikor a pocakom elött megállt és közölte hogy kimarom a hadadból a babát akkor valami végleg eltörött bennem :( Megjegyzem a gyerek 4 éves és a 3. Oviba jár..... Ő az egyedüli gyerek kit nem visznek kirándulni és a gyerekpszihológust is akihez jár többször keményen "megverte" :( Lehet bennem van a hiba? Tudom nekem kellene tolerálni és okosnak lenni. De nem megy..... Csak mielött valaki azt mondaná utálom a gyerekeket: 12 évig bébiszitterkedtem még a most 3 hónapos kisfiam születése elött 1 hónappal is!!! A 12 év alatt 4 családom volt!!! A mai napig szuper a kapcsolat a családokkal !!!!!! Annyira el vagyok keseredve hogy ilyen érzéseket vállt ki belőlem ez a kis ember..... És a tolerancia sokszor igen megerőltető de a párom miatt tudom csak ezt tehetem mert nekem se esne jól ha ő így állna az én nagy fiamhoz!!!!! Köszönöm ha valaki segítséggel jó tanáccsal tud szolgálni!!!!2014. júl. 5. 17:18
1/6 anonim válasza:
Szia! Igencsak nagy probléma előtt állsz szerintem... Muszáj megoldani, különben lelkileg teljesen megleszel gyötörve emiatt... A gyerekek gyakran nehéz esetek, sok türelem kell hozzájuk. :) Bizonyára kicsit elvan kényeztetve. De semmi nincs veszve, hiszen könnyen változik a hozzáállásuk. Toleráns nőnek tűnsz, így azt tanácsolnám, hogy meríts a bébiszitter múltadból, és próbáld megismerni közelebbről, összebarátkozni vele... :) Tölts vele több időt (pl készíts neki valami finomat, vagy vidd el sétálni.) Ha megszeret, és te is őt, onnantól kezdve már nincs gond. :)
2/6 anonim 
válasza:
válasza:Lehet, hogy gonosz leszek, de ha túl egy váláson és egy gyereken, én nem szültem volna egy szintén elvált, gyerekes férfinak alig pár hónapos kapcsolatba...Nem azután kell körbenézni, hogy már elestél.
Okosat nem tudok írni, az a gyerek az apjához tartozik, szóval vagy megszoksz, vagy megszöksz, kb. ennyi.
4/6 anonim válasza:
válasza:Érzi, hogy utálod, az ilyen kicsiknek többnyire nagyon jól működnek a "szenzorai".
Az anyja erőltette a nálatok alvást, amikor még egyáltalán nem volt rá készen. Ennek is olyan lepasszolás íze van. Ott van a te gyereked és a közös kisfiatok. Gondolom mindkettő jóval több szeretet és figyelmet kap, mint ez a kezelhetetlen kisfiú.
A felnőttek is belepusztulnak a szeretetlenségbe, csak máshogy mutatják ki. Ő így képes rá. Jelzi azt, érzi, hogy senkinek nem kell igazán, mindenhol csak útban van.
5/6 anonim 
válasza:
válasza:hát én ezt nem értem,amikor az öcsém született persze féltékeny voltam,de soha nem mondtam volna ilyet és a környezetemben egy ilyen kölköt sem ismertem pedig volt olyan akit vert az apja(tehát lett volna oka hisztizni).És a mai világban mindenki azt mondja erre hogy ez normális csak meg kell érteni a lelkecskéjét-.-" szerintem ha egész bébiszitteres pályafutásod alatt nem találkoztál ilyennel és több óvoda átpasszolta akkor az a gyerek agyilag beteg ez van...
6/6 A kérdező kommentje:
Tudjátok tényleg az a baj hogy ez a kisfiú tényleg nem tehet semmiről...... Ami tőlem tellik mindent megteszek..... Ellátom, kiszolgálom, ha épp olyan a hangulata még meg is szeretgetem, persze van bennem távolság tartás amit lehet igen érez....... :( Igen nekem is az a meglátásom hogy se az anyuka se az apuka nem igazán érezteti a gyerekkel hogy fontos.... A páromat elnézve mikor vele van sajnos látom azt mennyire fáj neki hogy ilyen a kisfiú és hogy ezzel nem tud mit kezdeni.... Az anyuka és a nagymama ( aki elismert pszihológus) nem enged beleszólást sőt még véleményt se ponthat a párom mondván nem veled él ......... És igen hallottam hogy az anyuka a gyereknek ordítva mondta nem egyszer hogy minek szültekek meg.... :( Sajnos tudom hogy honnan ered ez a dolog de mivel nekem a gyerekkel van kapcsolatom sajnos rajta csapódik le a felnőttek butasága.... Sajnos azt is észrevettem hogy nem csak én hanem más emberek így reagálnak mikor eltöltenek a gyerekkel pár órát, a gyerek társak meg ki is közösítík aminek verekedés a vége és persze nem a többi gyerek kezdi :( Iszonyat sok a gyerekbe az agresszió...... Van olyan hogy egyik percről a másikra gondol egyet és oda megy a falhoz bele veri a fejét és utána üvölt mint a sakál hogy apaaaaaaaaa........ És ott állunk hogy jesszus mi zajlik a fejébe vagy a lelkébe......... :(
2014. júl. 5. 19:56
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!