Meddig kell engedelmeskedni a szülőknek?

Abból jó még nem született hogy mindent megengedtek...

Eresszünk össze egy rakás ilyen embert és nézzük milyen jó kis káosz lesz belőle.

De amúgy egyszerű a képlet,nézd meg milyen emberek azok akik voltak katonák,és nézd meg hozzá a mostani gyenge fos változatukat :) Hidd el kell a szigor,de normális keretek között.

Mekkora idióta szöveg az, hogy "ameddig az én kenyeremet eszed"...

Ennél rosszabbul semmi nem esett, ameddig diák voltam és anyámékra voltam szorulva. Nem én akartam, hogy megszülessek, ők akartak (elvileg) engem, akkor miféle elvárás, az, hogy ameddig az ők kenyerüket eszem, az lesz amit ők mondanak?!

Pont az ehhez hasonló dumák miatt jöttem el 100 km-re otthonról, és mióta dolgozom és eltartom magam sokkal jobb életem van...

A páromat még mindig a családja segíti (direkt nem írom, hogy "eltartja", mert szerintem az olyan köcsögül hangzik), mert bár 24 éves orvosira jár és nem tud mellette dolgozni. SOHA DE SOHA nem hallotta otthonról ezt az idióta szöveget, sőt, mindig azt mondják anyósomék, hogy "Úgy csináljuk, ahogyan nekünk jó". Még akkor is ezt mondják, ha nem teljesen értenek velünk egyet.

Azt hiszem ez a feltétel nélküli szeretet.

HOgy KONTRA is beszéljek. Azért azt gondolom, hogy ameddig a szülők segítik a gyereket anyagilag, lakhatás stb. addig a gyerek is megfelelő módon tisztelje őket és ne vegye semmibe az ők elvárásaikat, igényeiket. Ez valahogyan oda-vissza működő kapcsolat kellene legyen.

Az tuti, hogy én soha nem hányom a gyermekem szemére, hogy ameddig az én házamban él...

24.L

Így szó szerint 18 éves korodtól addig, amíg nála laksz, ő tart el. Mert 18 éves korodtól kezdve nem köteles tovább gondoskodni rólad, ha ezután is nála élsz, főleg az ő pénzén, akkor kénytelen vagy hallgatni és engedelmeskedni, vagy pedig választhatsz más utat, elmehetsz dolgozni és saját lábon megélni.

18 éves korod alatt pedig igen kényes kérdés ez az engedelmesség dolog... Ha épeszű, jóakaratú szüleid vannak, akik nem tesznek direkt keresztbe neked, nem bántalmaznak, nem éheztetnek, akkor bizony engedelmeskedned kell.

Ha nem így történik és nem törődnek veled, éheztetnek, vernek, terrorizálnak, bármi, akkor viszont érdemes mielőbb segítséghez fordulni és nem tűrni a megaláztatást.

"Ennél rosszabbul semmi nem esett, ameddig diák voltam és anyámékra voltam szorulva. Nem én akartam, hogy megszülessek, ők akartak (elvileg) engem, akkor miféle elvárás, az, hogy ameddig az ők kenyerüket eszem, az lesz amit ők mondanak?!"

Hát ez oké, tök igazad is van, csakhogy azzal a szülővel, aki ezt zengi, általában nem lehet mit kezdeni. Hiába szülők, a fejük lágya még nem nőtt be és nem is fog... Általában tettlegesen rosszat nem tesznek a gyereküknek, "csak" idegileg készítik ki, mivel mindent megszabnak neki. Ellenük semmilyen hivatal vagy gyermekvédelmi szervezet nem tud fellépni. A gyerek kénytelen beletörődni, hogy alárendelt.

Egyetlen szabadulási mód, hogy eléri a felnőttkort, és lelép tőlük. Hozzáteszem sajnos...

ez így elé sarkos

16 éves korig mindenben, 16-18 között vannak lehetőségek(p gyámhatóság engedélyével lakhelyet változtathatsz, vagy házasodhatsz stb, egyéb esetben 18 éves korig van engedelmesség

de:

Ameddig az ő házukban élsz, a szabályaikat köteles vagy betartani( ha 40 vagy akkor is, ha nem tetszik, felnőtt ember vagy, és mehetsz a saját utadra)

A szüleid nem kötelesek eltartani, és nem kötelesek lakhelyet biztosítani neked ezek után.

Tehát viselkedj úgy, hogy ne legyen okuk ezeket megvonn tőled, hidd el ők sem szívesen tennék

amíg ők tartanak el, de nem otthon laksz is engedelmeskedni érdemes, vagy saját lábra állni...mindennek ára van, a sülők támogatásának az, hogy annak megfelelően viselkedsz, amit elvárnak tőled.

17-es vagyok..

persze én most a normál helyzetekre gondoltam, nem arra amikor striheltetné a szülő a gyerekét, vagy molesztálja, vagy bezárja a házba...de mint írtam erre van a gyámhatóság, ilyenkor nem kell engedelmeskedni, sőt segítséget kell érni...