Miért fáj anyámnak, hogy végre boldog vagyok?
30 éves férfi vagyok, 28 évig anyámékkal éltem,értelmes kapcsolatom nem sok volt,egészen addig amig a menyasszonyomat meg nem ismertem,ennek 2 éve.Együtt élünk,boldogok vagyunk,esküvő,baba tervben.
Viszont az anyám nem örül ennek,amíg velük éltem,addig úgy éreztem támogat,keressek jó munkát,tanuljak,stb.
Viszont mióta barátnőm,azaz már menyasszonyom van,mindig azt hallgatom,hogy nekem úgysem sikerül se ez,se az,meg se próbáljam,minek kellett összeköltözni,minek megházasodni (ezt a részét értem,apámmal a kapcsolatuk válásra van ítélve évek óta,csak húzzák a dolgot),menjek inkább haverokkal nyaralni,nem kettesben. Plusszba fúrná a menyasszonyom ahol csak tudná,de emiatt inkább ritkán látogatjuk,sokszor csak én egyedül.
Úgy érzem,nem örül annak hogy végre boldog vagyok,pedig erre a boldogságra vágytam mindigis.
Miért ilyen?
válasza:De ezzel csak magának tesz rosszat.
Amikor még csak jártunk,akkor sokszor úgy szerveztünk programot,hogy vittük őt is,ne legyen egyedül (apám vagy kocsmázik,vagy a haverjaival lóg,vagy inkább túlórázik,addig sincs otthon).
Viszont minden egyes alkalommal mintha direkt elrontotta volna a hangulatot,így inkább nem hívtuk egy idő után.
válasza:Persze, magának tesz rosszat, ezt viszont soha nem fogja felfogni egy ilyen mentalitású ember, mint az anyád.
Annyit tudsz tenni, hogy mindig kiállsz a menyasszonyod mellett, nem hagyod, hogy tönkretegye a kapcsolatotokat.
Az anyádat viszont valószínű nem fogod tudni megváltoztatni. Egyszer talán lehiggad magától.
válasza:Elsőnek igaza van.
Anyukád egyrészt féltékeny mert saját élete nincs a pici fia az egyetlen, aki kitöltötte az életét és most egy másik sárkány elviszi tőle így egyedül marad a gondjaival. Üres és tartalmatlan az élete.
Másrészt vannak örök pesszimisták és ha erre még jön egy sikertelen élet na abból vannak a komoly gondok.
Az én anyám dettó ugyan ez.
Úgyse sikerül, minek ez, minek az, úgyse, úgyse, úgyse....
Egy ideig Úgyse Anyukának szólítottam.
Emlékszem, amikor végeztem a szakmunkásban megtörtént a rendszer váltás és hirtelen már az Isten papírja nem volt elég egy munkahelyre.
El akartam menni estire érettségizni. Komolyan mondom érdemes lett volna felvenni azt a cirkuszt, amit levágott...hogy ez milyen felesleges, hogy úgyse sikerül, hogy minek, menjek inkább dolgozni...mindegy, mit csak toljam haza a lét...és úgyse, úgyse, úgyse és minek!!!!! Egy csomóan vannak érettségi nélkül.
A 8 osztályos fejével betanított gyári munkásként nem fogta fel.
Azért is elmentem és letettem munka mellett aztán csak happogott, amikor látta, hogy szakmunkással szabályosan körberöhögnek és szóba se állnak velem.
Ugyanezt levágta a nyelviskolánál.
Szerettem volna egyetemre menni ez még általánosban jutott eszembe de tele beszélte a fejemet, hogy az hű de nehéz én azt nem tudom elvégezni.
Aztán mire oda került a sor már meló mellett tanultam már nem akartam tovább menni de sokszor gondolok arra ha nem lett volna ilyen kerékkötő pesszimista és támogatott volna most nem itt tartanék.
Aztán persze neki sincs élete mert alkesz apjától menekült ide Pestre aztán az apám is alkesz volt de tőle elvált és én vagyok neki egyedül.
Igaz az én társaimat nem marta el de vannak h*lyeségei. Hirtelen kitalálta, hogy ő fél egyedül a lakásban, és folyton szidja a pasikat, hogy milyenek, és egész életemben azt kellett hallgatnom, hogy min ment át két részeg ember mellett, a folytonos siránkozás, a mártírkodás.
Na a te anyukád is ilyen fajta ha nem is panaszkodik de ultra pesszimista, nincs élete.
Nem téged akar boldogtalanná tenni csak saját magát félti - ezt nevezzük önzésnek - és bele sem gondol, hogy ez rád a te életedre milyen hatással van.
Tapasztalatból mondom, hogy az ilyet csak erővel lehet leállítani és tuti sértődés lesz belőle. Viszont mivel más nincs az életében mindig ragaszkodni fog hozzád de gyáva lesz meglépni azt, hogy rendbe hozza a saját életét és tovább lépjen.
Marad az érzelmi zsarolás de azt egyik füleden be másikon ki!
Nekem rengeteg veszekedésben volt, hogy anyám száját befogjam, amikor nekikezdett siránkozni, panaszkodni, stb.
Volt vita, sértődés de nem érdekelt! Neki nagyobb szüksége volt rám, mint fordítva.
Ő is lehet rám tekintettel nem csak fordítva.
Te csak állj a sarkadra, szeresd a párod, anyukát meg kerülni kell csak ha nagyon muszáj akkor menj.
Van egy külön életed azt éld a pároddal néha menj haza nézd meg anyuka jól van-e ha rákezdi azonnal határozottan állítsd le vagy hagyd ott.
A két családot, életet külön lehet választani.
Ez egy erőpróba lesz de ne hagyd magad.
Anyukában tudatosítani kell, hogy azért mert neki nem sikerült neked sikerülhet mert más ember vagy akár csak a párod.
Nem a lelombozást várod tőle hanem a biztatást.
Ha nem megy neki akkor egyedül marad.
Ha marja a párod akkor te maradsz egyedül ha ő egyszer meghal azért erre is gondoljon.
A párod nem az ellensége és csak rajta áll ha megszületik az unoka akkor mennyit lesz vele.
Gondolkodjon rajta.
De nem fog mert neki könnyebb úszni a meleg ...rral, mint erőt venni a nyomorán és változtatni, új életet kezdeni.
Vannak ilyen életképtelen áldozat típusok.
Az ilyennel nem tudsz, mit csinálni mert ha öreg korára nem tudta elintézni az életét akkor kevés rá az esély.
Vagy vitázol vele vagy ritkítod a találkozást és éled az életed.
Az ő élete az ő döntése az ő nyomora, tehetetlensége.
Te ezért már nem vagy felelős. Felnőtt ember oldja meg!
Nektek meg sok szerencsét és boldogságot bocs, hogy ilyen hosszú lettem.
Köszönöm a hosszú választ.
sokmindenben leírtad az én anyám viselkedését,tény,hogy a panaszkodást beírhatná hobbinak is.De ezt már megszoktam az évek alatt,panaszkodik,bólogatok,addig kigondolom hogy hogy is kellene megszerelni a kocsi ablakfelemelőjét például.
De ami zavar,hogy régebben sosem hallottam azt hogy úgysem.
Most meg már csak ez megy,illetve biztatni olyanra biztat,amit szingli férfinak szokás (eszemben sincs a haverokkal lelépni két hétre a balcsira piálni például).
Én sajnálom,hogy tönkrement a házasságuk,de az már ha visszaemlékszem,20 éve sem működött,nem egyszer mondtam már neki (még régebben),hogy váljon el,segítek talpraállni. De nem vált el.
De azért mert ő boldogtalan,én nem leszek az.
válasza:Nagyon helyes.
Anyukád egy tehetetlen rinyagép te voltál neki eddig az öröme és miután ő változtatni nem tud/nem akar így tőled várja a csodát vagyis maradj csak otthon anyuci örömére nehogy már lelécelj egy nőcivel és ő otthon maradjon egyedül a nyomorával.
Most jött elő ez nála mert most érzi veszélyben a kis mondvacsinált nyugalmát, örömét.
Anyukának meg kell mondani, hogy az az ő élete felnőtt ember álljon már a lábára ne siránkozzon.
Ha nem képes erre akkor be lehet fogni mert magának köszönheti és ne várja mástól az égi áldást.
Ennyi.
válasza:Anyukád simán attól fél, hogy az a "gonosz nőszemély" (=menyasszonyod) elrabolja mellőle az egy szem kicsi fiát, nem tudom, miért van ez, de a férfiak anyukái általában ilyenek.
Összeteszem a kezem, hogy az én anyósom normális.
válasza:Azért, mert önző, birtokló ember, egy megkeseredett hisztérika. Nézz ezzel szembe, mert bármennyire is fáj, ez az igazság. Nem enged magáról leválni egy régen felnőtt embert és minden nőt a vetélytársának tekint.
Minél messzebb kerülsz tőle, és minél kevesebbszer látogatod, minél kisebb felületet adsz arra, hogy beleszólhasson az életetekbe, annál boldogabb lesz az életed a feleségeddel.
Higgy egy öreg házasnak! Az én anyósom már porhanyós, hála istennek. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!