Miért csinálja ezt az anyám? Klimaxol, vagy mi van vele?
Amióta a nevelőapám kiment külföldre dolgozni ( kb 2 éve), és csak kéthetente jár haza, teljesen megváltozott.
Nagyon ritkán hajlandó főzni, mosni és takarítani is. Ha egy ruhám koszos, de fel akarom venni még egy hónapon belül, akkor vagy kimosom kézzel, vagy néhány másik ruhámmal együtt elindítom a mosógépet, amikor nincs itthon. Főzni is többnyire én főzök, már ha éppen van miből... Állandóan rinyál, hogy nincs pénzünk erre, nincs pénzünk arra, ( ruhákat és a gyógyszereimet is a barátom szokta megvenni nekem, ha már nem futja a 13ezres ösztöndíjamból, sőt néha ételt is ő vesz, vagy egyszerűen elvisz hozzájuk enni), de magának bármikor vesz vadi új táskákat, ruhákat, drága édességeket. De ha én kérek tőle 1000-ot, hogy tudjak venni ebédnek valót, akkor közli, hogy az az utolsó pénze, és minden visszajárót adjak vissza neki. Holott múltkor (amikor otthon keresgéltem pénzt, hogy venni tudjak valamit amiből a tesóimnak főzni tudok) az egyik fiók aljában találtam eldugva egy dobozkába 400ezer forintit és mellé még 300eurót...
A másik meg, két hete nem voltam itthon 5 napot, de mielőtt elmentem itthonról kitakarítottam az egész konyhát. Mire hazajöttem egy szemétdomb volt az egész.. Pár óra múlva bejött az anyám a szobámba, és közölte, hogy ő most elmegy a kutyával sétálni (ami minimum 4-5 óra szokott lenni, mert barátnőzik), mire hazaér gyönyörű rend legyen a konyhába, mert elege van már abból, hogy mindig mindent neki kell csinálnia, és mi soha nem vagyunk képesek otthon megmozdulni sem... Ezen lesápadtam egy kicsit, hogy ez most komoly??? Az ő napi programja az, szinte minden nap, hogy felkel reggel, leviszi gyorsan a kutyát, aztán elviszi a húgomat az iskolába, hazajön, és lefekszik tv-t nézni. Ha megunja, jöhet a számítógép, aztán megint kutya, aztán elmegy a húgomért, elmegy vásárolgatni, aztán megint kutya, aztán megint döglés a tv előtt vagy a számítógépnél...
De a szidás minden napos, hogy mi soha semmire nem vagyunk képesek, nem csinálunk semmit (még ha hetekig csak azt eszi is, amit én főzök..), nem vagyunk képesek semmire... És akkor ez egy cenzúrázott változat..
És ezek után ma még megkaptam, hogy mit képzelek magamról, hogy én hogy beszélek vele, és újabban mi ez a stílus vele szemben, mert mi az, hogy én bunkózok vele, meg mi ez a hangsúly.. (belekötött abba is, hogy hogyan csinálok tejhabot a varrónő szakmájával... amikor én pont pincérnek tanulok, és most tanulom, hogy hogyan kell... na mindegy.. )
Étel az asztalon, és rend a lakásban legtöbbször csak akkor van, mielőtt jön haza a nevelőapám.. Aki szerencsétlen csak hazajön, leadja a pénzt, itt van 2-3 napot, és megy vissza...
Mit tudnék csinálni? Vagy egyáltalán mi ez nála? 2 éve már tart, úgyhogy nemhiszem, hogy változna..
Én L20, a két tesóm meg 17 és 9 évesek..
Nem kérdeztem, mert akkor üvöltős parádé lett volna, hogy mit képzelek, hogy kutakodok a fiókokban.
Amúgy szerintem a nevelőapám leadott pénzéből van félretéve.
Amikor legutóbb itthonvolt, akkor is hallottam, hogy valami számláról panaszkodott neki anya, hogy nem tudja miből befizetni, erre a nevelőapám meg aztmondta, hogy nembaj, akkor inkább majd több pénzt hagy itthon. Csakhogy előtte nemrég lett befizetve minden számla, és nincs elmaradásunk..
Most is több száz ezer forint van a fiók aljába rejtve, mégis láttam anyámon, hogy nemigazán akarja kiváltani most sem a gyógyszereimet.. Mert "drága".. De a kutyájára rákölt havonta 10ezreket, mindenféle sz@rságokra...
Ma az új heppje az, hogy amit karácsonyra vett neki a nevelőapám serpenyőt ki fogja fizettetni velem meg az öcsémmel, mert mertünk benne kaját csinálni, és tönkretesszük.. És el fogja venni a bankkártyánkat is, amire az ösztöndíjjunk jön, és új a pénzünket új edényekre fogja költeni amiket tönkreteszünk...
(egyetlen edényt nem tettünk még tönkre, még csak leégetve sem volt bennük semmi, amikor használtuk...)
Ezt az előttem szólónak írom. Amennyiben figyelmesen elolvastad volna, nem mondanád, hogy munkanélküli és nem csinál semmit. Tanul, és emellett ő végzi a házimunkát és nagyrészt a gyereknevelést is. Merthogy tévénénéz közben nemigen lehet gyereket nevelni.
Neked csak annyit tudok javasolni, hogy próbálkozzatok mindhárman beszélni a nevelőapáddal. Hátha többre mentek. Még valami! Anyukáddal is el kellene beszélgetned, csak ne vádaskodással kezdj. Mint anya...na ez pont nem jó, mert nekem mindenek előtt a gyerekeim a legfontosabbak....de azért próbáljunk meg az ő fejével gondolkodni. Biztosan nagyon magányos, ha olyan ritkán látja a szeretett embert. Mi lenne, ha visszavennél magadból, bármennyire is nehezedre esik most, mert ki tudja, ha leülnétek dumálni egy jót pl. egy filmről, tán olvadna a jég, vagy kikérnéd a véleményét valamiben, ha nem is fogadod meg...mondjuk. A lényeg az egymásra figyelésen van.
Az a baj, hogy nálunk az érzelem kinyilvánítás, ölelések, puszi, vagy lefekvéskor egy "szeretlek" sosem volt divat. Nem igazán fordul elő az sem, hogy valódi problémákról beszélgetünk. Ha valamikor mégis megpróbál megölelni, már kényelmetlenül érzem magam, mert egyáltalán nem ehhez szoktam. És már próbáltam rávezetni a dolgokra, hogy miért hanyagol el mindent, de már a gyenge utalásokkal is szinte háborút szítottam. És annyira magányosnak sem nevezném, mert ha az lenne, akkor örülne, amikor végre hazajön a nevelőapám. De ehelyett csak lesi, hogy milyen csokikat hozott neki, és ha véletlenül változott valami a külsején akkor botrányt csinál belőle. Nem olyan rég is, mert egy kicsi szakállkát növesztett magának a nevelőapám, szinte hozzám sem szólt anyám amíg otthon volt, csak szitkozódott. és mindig így van. Mindig talál benne valami hibát, ami miatt meg lehet sértődve, és ami miatt csinálhatja a fesztivált.
Utolsó előttinek: van érettségim, most szakmát tanulok, és dolgozok is mellette, iskola héten minden nap 4-5 óra felé érek haza, munkahéten pedig 7-8 óra körül, és utána még nekiállok megcsinálni ami nem is az én dolgom lenne. Nem vagyok munkanélküli, és nem alap, hogy ezeket megcsinálom, mert az anyám még csak nem is hajlandó elmenni dolgozni, és úgy fekszik egész nap itthon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!