Elmondjam, hogy vagdosom és hánytatom magam, vagy ne? Mi legyen?

Nem azért, de attól, hogy nem verik a szülők a gyereket, éheztetik vagy bármi más, a szeretet nem megadása és pénzzel való pótlása is konkrétan totál szar a gyereknek. Mert lehet minden szart megkap, amit akar, meg lehet népszerű a suliban, csak éppen olyan egyedül van, mint az ujja. A kérdező csak egy gyerek, aki igényelné a szülei szeretetét. Jó, nem azt mondom, hogy a kérdező jól csinál mindent, ez az "azért hányok, hogy ne legyek kövér, ha telezabáltam magam" rész finoman szólva is sekélyes - sorry, de így van - de attól még igenis ez a helyzet szar lehet neki és szenvedhet.

Kedves kérdező: fel kéne hajtanod valahonnan legalább 1 igazi barátot. Építsd le a népszerűségi táborod, ha már a szüleid leszarnak, ne kínozd már magad olyan "barátokkal", akik még rá is raknak egy lapáttal. Ha találsz valakit, aki tényleg törődik veled, az sokat fog segíteni. Az orvosi segítség sem hülyeség. Elmondhatod a szüleidnek, de ha valóban annyira felszínesek, ahogy leírtad őket, akkor pont le fogják szarni.

Ez a számodra "mostanában eléggé fontos személy", tűnik az egyetlennek, akivel egy pillanatra őszinte voltál, de vele sem teljesen.

Mi volt, ami annyira sokkolt, hogy ilyen ostobaságokra adtad a fejed? Tényleg nem lett volna más kiút belőle? Azt az eredeti helyzetet megoldottad azzal, hogy kínozod magad?

A szülők arra vannak, hogy leterheld őket a gondjaiddal. Ők ezt vállalták, amikor a világra hoztak! Az eddigiek alapján úgy tűnik fogalmuk sincs arról, hogy neked milyen szenvedést okoznak, és mennyire egyedül vagy a világon. Meg kellene tudniuk, mert ők valószínűleg nem rosszból teszik, hogy úgy élik az életüket, ahogy. Ők meg vannak arról győződve, hogy veled minden rendben van.

Vagy tévednék, és direkt akarják, hogy szenvedj?

Te viszont véss valamit az eszedbe:

- az önkínzással semmire nem mész, ha nem tudja meg az, aki miatt van.

- aki miatt a gyötrelmet választod, nem fog megváltozni pusztán attól, hogy te gyötrődsz

- mikor kinövöd ezeket a dolgokat, akkor már nem fogod tudni "visszacsinálni" a tönkretett egészségedet.

- iskolás vagy, az iskola pszichológus anonim módon is elbeszélgethet veled, ő talán azt traumát is segít feldolgozni,ami miatt bekattantál.

- legrosszabb az, ha meggyőzöd arról magadat, hogy tudod uralni a helyzetet, mert úgy a hánytatás, mint a vagdosás pontosan a tehetetlenség bizonyítékai.

Tudod kezelni? Ez nálad annyit tesz, hogy el tudod titkolni (gondolom). Az hogy mit teszel a fogaiddal, a gyomroddal a nyelőcsöveddel az nem számít, elévégre nincs szüksége rá az embernek ugye?

A vagdosás, iszonyat ronda, önpusztító, a fertőzésveszély is nagyobb de minek soroljak stramm kis csaj vagy kézben tartod te az életed ugye?

Hát rég láttam ennyi ökörséget leírva, be kéne látni, hogy egy mentálisan beteg gyenge hülyegyerek vagy aki ráadásul bebeszélte magának hogy ez így van jól. Hát had homályosítsalak fel, az aki kést szúr a hátadba amint elfordul nem a barátod. Gyáva vagy változtatni, nem bízol magadban a külvilág véleményére hagyatkozol, nem lep meg hogy utálod önmagad. A tökéletes kislány egy hatalmas hazugság és ez téged tönkretesz, nem okozott még elég kárt? Foglalkozz magaddal a jó értelembe, miért számít ha a "barátaid" gáznak tartanak valamit ami egyébként elfogadott és neked örömet okoz? Miért nem tudod az mondani, hogy ki nem sz@rja le? Jó dolog tiniként saját magunk keresése de ha így folytatod elszúrod az egész életed, és ezt sokan nem hiszik el, most még nem érzed a súlyát, később fogod de a megbánás nem tudja majd kifejezni amit érezni fogsz, vagy lehet tényleg egy mosdóban végzed arcal a budiba, még jó hogy olyan prímán kezelni tudtad az életed nem?

Mit tegyél? Beszélj anyáddal és apáddal is aztán keressetek egy pszcihológust.

Te ismered a szüleidet, ha nagyon hülyén reagálnának, ahelyett hogy segítenének (kiborulás borítékolható mindenképp) akkor lehet hogy jobb lenne szépen elmenni pszichiáterhez, de akár az iskolapszichológusnál is nyithatsz.

Olyan nincs, hogy "kezelni tudod".

Előbb-utóbb, hacsak nem végtelenül hanyagok a szüleid, ki fog derülni. Nem lehetsz állandóan hosszú göncökben előttük, a hegek egy életen át megmaradhatnak (tapasztalat), egyszer esélyes, hogy meglátják (nálam is így történt annak idején)

Bulímiával (szerencsére) nincs tapasztalatom, de rosszabb lesz, ha akkor veszik észre, amikor súlyosabban megbetegszel miatta - mert meg fogsz, ezt te is tudod.

Ha anyád azért nem egy szörnyeteg akivel lehetetlen bármiről beszélni, akkor próbáld meg szépen adagolni anyádnak, hogy problémád van, hogy a segítségére van szükséged, és szépen vezesd fel neki mi a szitu.

Jobban jársz.

atya ég, hagyjátok már abba! a vagdosás és az önhánytatás mentális BETEGSÉG, amit kezelni kell, sok esetben valóban nem tehet róla az ember. a kérdező egyedül abban hibás, hogy nem is akar segítséget.

mondd el anyukádnak, és keressetek együtt pszichológust! én elhiszem, hogy sz.r az életed, de mindent tudni kell megfelelően kezelni, ebben segíthet a szakember.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen látszat-életed van. Nem lehet egyszerű ilyen ellentmondásban élni, kívülről minden tökéletes, mindenki irigy rád, ki tudja mikor támad hátba, de te meg valójában szenvedsz, mert azt nem kapod meg a szüleidtől, ami a legjobban kell egy gyereknek: figyelem és szeretet.

Valamilyen segítségre sürgősen szükséged van, mert a bulimia komoly betegség, és a vagdosás sem egy normális dolog. Nem tudom, hogy a szüleid megértőek lennének-e, ha elmondod, de szerintem segíteni és meggyógyítani ők sem tudnak. Viszont tudnak támogatni pénzzel, mert a pszichiáter sem ingyen rendel. Nagy szükséged lenne rá. Az állapot amiben most vagy betegség, kezelni kell, nem gyógyszerrel, hanem terápiával. Szóval azt mindenképpen mondd el a szüleidnek, hogy szakember segítségére van szükséged, aztán meglátod, hogy mennyire akarják részletekbe menően tudni, hogy mi a baj. De mindenképpen menj el szakemberhez, ő pedig sokkal jobb megoldásokat fog tudni mondani, mint én vagy a többiek.

A barátaidnak nevezett egyénekről meg próbálj leszakadni. Az nem barát aki hátba támad, kikezd az apáddal...stb.