Nem tudok megbocsájtani anyukámnak. Olvassátok el a történetet. Normális, hogy nem tudom mindezt elfelejteni neki?

"a lanyaim vagy tisztelni és becsülni fognak a kuzdelmemert vagy szidni fognak mikor felnonek!"

Van egy nagyon erős tippem, melyik fog megtörténni. Elárulom, mint alkoholista szülő gyermeke, akkor is nagy nyomot hagy a gyerekben a szülő alkoholizmusa, ha nincsenek agresszív dolgai. Végignézni sem szebb. Látni a kábult tekintetet, és a többi velejáró... Ehhez nem kell törni-zúzni.

És attól nem vagy becsülendő, mert azt a látszatvilágot akarod fenntartani a gyerekeid és a külvilág szemében, hogy minden a legnagyobb rendben van, ti egy boldog család vagytok.

Ha már mindenáron elfogadod a férjed alkoholizmusát: nem gondolod, hogy valami ott nagyon nem klappol, ha egyszer iszik? Ha olyan rendben, boldogságban lennétek, nem kéne neki az alkohol. Nem számítana neki a múltja, akármi is érte, ha a jelenével elégedett lenne. Állítólag boldog család vagytok két gyerekkel, ő mégis vedel. Homokszem került a gépezetbe, de inkább szikla!!!

Szóval vagy egy önámító nő vagy, vagy ha te vagy a támasza, valamit nagyon bénán csinálsz.

brühühüü szegény van két kisgyereke és bűntudat nélkül tud inni és a szemükbe nézni....

Mindegy mi a múlt és mi az ok ha gyereket vállalok vállalom értük a felelősséget és saját igényeink ilyenkor háttérbe szorulnak. Egyedül él hajrá igyon,de kisgyerekes apa száradjon le a kezem ha italhoz nyúlnék ilyen esetben.

"Bocsánat de ilyen hozzá állással csak az olajat öntitek a tűzre plusz okot adva az ivasra!"

Én nem fogom a másik akaratgyengeségét magamra venni, mint te teszed. Gondolom már szóvá sem teszed neki, nehogy már a te "nyaggatásod" buzdítsa további ivásra. És akkor én vagyok csőlátású? :)

Akinek két gyermeke és a felesége nem elég ok, hogy ne igyon, az nem szülő, nem tisztességes pár. Kész, pont. És elég szomorú, ha a másik asszisztál hozzá, és ő ezt támogatásnak nevezi. Értem én: jóban-rosszban, de nem mindegy, meddig! Én is próbálnám eleinte, mert egy próbát megérne, ennyivel egyetértek. No de éveket az életemből, és ami még durvább: a gyerekeim teljes gyermek- és talán kamaszkorát feláldozni erre? Hogy én próbáljak jobb útra téríteni egy embert olyan dologban, amiből csakis kizárólag a saját lábán tudna kievickélni. HA AKARNA! De úgysem akar, és nem is fog. Kifogás mindenre van. Ha az elég indok lenne az ivásra vagy más szenvedélybetegségre, hogy milyen az ember családja, és mit szenved el tőlük élete során, nekem minimum drogfüggő alkoholistának kéne lennem.

És hadd kérdezzek valamit! Írtad, hogy eddig nem mutatott agresszivitást. Mit fogsz lépni, ha mégis? Akkor is mellette maradsz, mert így helyes? Vagy az már elég ok lenne, hogy a gyerekeid érdekében elhagyd?

Meddig tervezed elviselni ezt tőle, ha nem lesz változás az állapotában később sem? Míg világ a világ? Vagy majd akkor, mikor már látható jelei lesznek a gyerekeidnél is lelki téren annak, hogy ilyen közegben kell felnőniük?

Ti hülyék vagytok! Nem jut el az agyatokig hogy mit csinál a kedves 78%-kos!

Ő egyáltalán nem akarat gyenge! Azok ti vagytok akik homokba nyomjátok a fejetek! Jöttök itt a saját tapasztalatotokkal,semmit nem értek el vele mert minden ember más!Ez nem jut el az agyatokig? Ez a kedves nő igen is kitarta férje mellett! Ő felnőtt nő és tudja mit csinál és úgysem fog rátok hallgatni mert senkik vagytok!

ha tiszteletben tartanátok akkor nem irkálnátok neki baromságokat,nem írnátok neki azt hogy szánalmas,meg ilyesmi holott igen is becsülendő! azt csináltok amit akartok,de ő ettől még legalább ember marad és társ és nem egy senki aki egyből válna ahelyett hogy megoldaná a problémát...