Nem tudok megbocsájtani anyukámnak. Olvassátok el a történetet. Normális, hogy nem tudom mindezt elfelejteni neki?

" Egy nyolcadiskos kislánynak nem az anyjára van a legnagyobb szüksége, hanem az apjára (a a tanulmányai miatt)"

Miért is az apjára? Anyuka alapfelvetésként annyira gyökér, hogy nem tud segíteni a tanulásban, vagy miért?

"Az alkoholista életjátszma

Hibák melyeket elkövetünk

Hogyan lehet ebből kiszállni?

Eric Berne, svájci pszichiáter írt először nagyon kifejezően az úgynevezett alkoholista játszmáról könyvében, melynek címe: Emberi játszmák (Games people play). Elmélete szerint mindannyian játszunk bizonyos játszmákat a társas érintkezéseink folyamán; ezek között vannak jók, de sokszor nagyon rosszak is. Számos játszmát a lelkileg zavart emberek játszanak a legintenzívebben. Berne szerint az alkoholista játszma teljes pompájában öt személyes, bár a szerepek annyira összesűrűsödhetnek, hogy kétszemélyes játszmaként kezdődhet és fejeződhet be.

Ebben a játszmában természetesen az "Alkoholista" a főszereplő.

Az "Üldöző" a fő mellékszereplő, amelyet típusosan az ellenkező nem képviselője, rendszerint a házastárs játszik.

A "Megmentő" szerepet az vállalja fel, aki újból és újból bizalmat szavaz a betegnek, segít és azt reméli, hogy ettől abbahagyja az ivást. Sokan válhatnak "megmentővé". Az orvos, a pap, egy jószándékú ismerős, vagy akár a házastárs is. Ez az a szerep illetve csapda, amibe jószándékból és valódi segíteni akarásból ugyan, de számos keresztény ember is beleesik.

A "Balek" az a szereplő, aki hagyja magát átverni és segíti az alkoholistát. Elhiszi minden hazugságát, fogadkozását és pénzt ad neki. Nem az italra adja, közben pedig tudja, hogy mégis arra fog elmenni a pénz. Ennek ellenére újból és újból bizalmat szavaz neki. Leggyakrabban az alkoholbeteg anyja játssza ezt a szerepet. Pénzt ad, és együttérez az alkoholistával a felesége miatt, aki nem érti meg. Az alkoholista pénzigényét valamilyen tervvel magyarázza, és mindketten úgy tesznek, mintha hinnének benne.

Az "Összekötő" az alkoholista számára a legjelentősebb személy a játszmában. Ő az utánpótlás közvetlen forrása (kocsmáros, italbolti eladó, csapos stb.).

Elgondolkodtató, hogy egy személy, akár mind a négy szerepet is játszhatja egyszerre:

"A feleség az "Alkoholista" kezdeti szakaszán játszhatja mindhárom mellékszerepet: éjfélkor, amikor levetkőzteti a férjét, kávét készít neki, és eltűri, hogy megverje, ő a Balek; reggel, amikor korholja gyalázatos életmódjáért, ő az Üldöző; este pedig a Megmentő, aki igyekszik rávenni, hogy változzék meg."

Rosszabb estben még összekötő is lehet, amikor úgy akarja kontrollálni az alkoholfogyasztást, hogy ő viszi haza az általa szükségesnek, vagy megengedhetőnek vélt alkoholmennyiséget.

Amíg a szereplők játsszák a szerepeket, addig az alkoholista nyugodtan ihat.

A játszma csak akkor szűnik meg, ha az alkoholista egyedül marad, ez pedig csak akkor történik meg, ha a többi szereplő eltűnik a játékból, vagyis kilép a szerepéből. Ez azért nehéz sokszor, mert a társfüggő családtag is megszokott bizonyos szerepeket, amikhez egy idő után már ragaszkodik. Íme egy példa:

"Egyszer csak belépünk a játékba, anélkül, hogy észrevennénk. Aztán egyre következetesebben játszunk, és csodálkozunk, hogy ahelyett, hogy javulna, egyre romlik a helyzet. Ugyanakkor a legtöbb hozzátartozónak, anélkül, hogy tudatában lenne, vagy beismerné, szüksége van erre a játékra. Önmagán is megfigyelheti ezt: érzi, hogy ura a helyzetnek, hogy összefogja a családot egy alkoholista férj ellenére is, és ez hízeleg a hiúságának. Valójában zavarná, ha a beteg meggyógyulna."

Nem könnyű kilépni a játékból, de szükség van rá, mert különben egyre közelebbi lesz az elkerülhetetlen tragédia. "

ezt 14-esnek is üzenem:

Az én apám alkoholista és skizofrén is csak hogy izgi legyen :S 27 évig hitegetett minket hogy megváltozik, ha józan volt imádnivalóvá vált de ha részeg na akkor semmi nem maradt a házban épen, aztán több lett a részeg rész mint a józan, többször volt elvonón de mindig elengedték mondván ha el akar menni nem tarthatják vissza.Képes volt gyógyszerre is inni semmi sem érdekelte, végül közöltem ha így folytatja a leendő unokáját sem fogja látni(ezt tiniként mondtam) mire ellopta a szülinapi pénzem és elköltötte Vodkára... Anyám elején a család miatt nem vált el mert olyan jóóó volt a gyerekekkel(na persze csak a végén már baltával kergetett,de csak a részeg periódusok is lelkileg tönkretettek) aztán már csak a közös ház miatt nem tudott válni.

Az ilyenek kedves 14-es SOHA nem változnak meg! és ez csak rosszabb lesz plusz ha szeretne és tisztelne téged meg a kicsit igenis le tudna szokni, ja és anyukám is ez a "felelős vagyok érte" korszakba is belelépett most meg látja hogy elpazarolta az életét arra hogy apám soha nem változott meg.Nem vagy felelős érte minden felnőtt ember magáért felelős.Mi vagy te az anyja? Nem az egyenlő jogú párja vagy aki megérdemelte volna azt a tiszteletet hogy többet nem nyúl a piához. Itt nincs meg a tiszteletet és a kellő önkontroll és te magasról le vagy tojva bezzeg őt istápolni kell...

19!

Igen, ezzel az első mondatoddal megválaszoltad azt a kérdést, vajon van-e fogalmad róla, milyen egy alkoholista szülővel élni. Nem, nincsen. Azt hiszed, ez ugyanolyan, mint bármi más. Teljesen más helyzet, mint bármi más, és vannak fokozatai. De ezt te úgysem fogod fel, mert azt a fajta ember vagy, akinek igazán soha nem volt probléma az életében, és azt hiszi, mindenki olyan játszi könnyedséggel megoldhatja a gondjait, mint ő - a nagy büdös semmit.

Mi az, hogy hagytam, hogy ezt tegyék? Gyerek voltam, mégis hova mentem volna 15 éves koromban, mikor anyám inni kezdett? Vagy mit tehettem volna a helyzet ellen? Volt, amikor sírtam anyámnak, álljon le, ő átölelt, és szintén sírva megígérte, hogy leáll. Másnap s***részegen feküdt a kanapén és lek****zott, mikor meglátott.

Apámat egyedül hagyom a bajban? Évekig könyörögtem neki, vagy adjon ultimátumot anyámnak, vagy váljon el tőle, és dobja ki. Nem tette meg, meg sem fontolta. A gyermekei lelki békéje nem ért neki annyit. Mert fontosabb volt a látszat, amit a külvilág felé próbált mutatni. Bűn elválni, így inkább belekényszerített minket ebbe. És rajtunk töltötte ki a dühét, ami a helyzetből adódott. Volt képe nemrég a húgom szemébe mondani, hogy ő tehet anyánk alkoholizmusáról. A húgom, aki 5 éves volt, mikor az anyja inni kezdett. Nincs az a szörnyűség, amit apánk ne kiabált már volna a szemünkbe. Lelki terrorban tartott. De én oldjam meg az ő problémáit. Neki nem lehet ebben támaszt nyújtani, mert egy szeretetre képtelen, öntörvényű makacs ember, aki elvárja, minden úgy működjön körülötte, ahogy leképzelte. Ha anyám nem lenne, akkor sem élnék apámmal, mert lehetetlen kijönni vele. Valószínű, az ő munkaholista és lehetetlen természete is rásegített anyámnak, hogy inni kezdjen. De ettől még soha nem adok feloldozást anyámnak, mert egy háromgyerekes anya nem teheti meg, hogy a gyerekei helyett az önsajnálatot választja.

Ez a két ember teljesen megérdemli egymást. Ennyi telik tőlem? Ch... Okoska, tudod, mit éltem már át mellettük, te szerencsétlen? Homokba dugom a fejem? Az az apám, édes aranyom! Ő az, aki azt hiszi, majd anyám egyszer megint abbahagyja a vedelést, és dolgozni kezd.

Én meg reális vagyok, és tudom: semmi sem fog változni. Nem dugom homokba a fejem, hanem a magam életét élem, mert EZ A LEGJOBB, AMIT TEHETEK. Azóta nyugodt vagyok, és boldog. Hónapokig feléjük sem nézek, és szemernyi bűntudatom sincs. Az nekik kellene lenni, de nekik úgysincs.

Ez volt az utolsó válaszom. Ennek sincs értelme, mert te úgyis csak azt hiszed el, ami a kis naiv fejedben létrejött a helyzettel kapcsolatban.

Van jobb dolgom is ennél. Pl. fogadni a húgom, aki nem olyan rég hívott, hogy pár napra ismét hozzánk menekülne, míg lezajlik az írásbeli érettségije, mert az anyja ismét matt részegen fetreng otthon, és képzeli, mi lesz otthon, ha apám hazaér.

Akiért tehetek még valamit az életben, azért teszek is: ő és a nagymamám. Ha őt cserben hagynám, akkor lenne okom szégyenkezni. Ilyen viszont eszembe sem jutott soha.

Önző vagy !csak magadra gondolsz!

Ez ebből is látszik hogy azt hiszed hogy csak neked vannak problémáid...Mint írtam senkinek sem gondtalan az élete!

És naív sem vagyok.

Ami a szüleid illeti,akkor is cserben hagytad őket már csak azzal hogy le se tojod őket....Jó okés hogy elköltözöl,de hogy arra se bagózol ez tényleg olyan mint homokba dugod a fejed,ahelyett hogy segítenél a saját szüleidnek megoldást találni!Az alkoholizmus súlyos betegség,sok ember nagyon akarat gyenge,és egy idő után nem lehet csak úgy letenni....Remélem legalább anyádék temetésére legalább majd elmész!

Kedves 23 és persze többiek is!:-) 5os es 14es válaszoló vagyok!

1.pont érdekes másoktól hasonló szituációt olvasni és "beszélgetni" róla!

2.ahany ember annyi gondolat!

Sajnos igen úgy érzem felelősséggel tartozom érte mert a saját anyja és a 7 testvere nem vette észre, hogy ezzel a problémával áll szemben! Csak, hogy orvosi szempontból megközelítsem kicsit többet mesélek! Németországban élünk ő olasz én magyar! 2kislanyunk van a nagy 4eves a kicsi 19honapos! Itt több kórház magan rendelés kezel szenvedély betegeket! Ezen kívül van lehetőség hosszú távú terapiara ez azt jelenti elmegy a "világ végére" kapcsolat tartás tilos; el van zárva a külvilágtól! 3-6honap után lehet latogatni állapot függvényében, magan doki tele tömi gyógyszerrel, figyel h ne kapjon görcs rohamot ami az alkohol megvonasa és megfelelő gyogyszerek hianyaban az arra hajlamos betegeknél elő jöhet! Sajnos volt benne részem végig nezni borzalmas! Van a kórház pl Günzburg-ban ez egy kimondottan szenvedely betegeknek kialakitott stáció! Ameg gyógyszert kap az elvonasi tünetek enyhitesere nem engedik ki ugyanis ez a gyógyszer alkohol esetében a neve "diazepan" alkohollal keverve azonnali halalhoz vezethet! Itt az elvono általában 14-21nap! Itt az első 5nap csak napi fél óra séta felugyelettel második 5nap csaladtaggal kimehet vagy másik beteggel 3dik 5nap kimehet egyedül! Irni kell mikor ment mikor érkezett vissza, szonda fújás minden alkalommal! Ha esetleg nem menne vissza abban az esetben rendőrség keresi és viszi vissza! Na ezt a kórház látogatást eddig 15x tettük meg :O Masik kórházban 2x maganorvosnal 3x voltunk!nem könnyű! Sem feleség sem unoka sem gyermek ként sajnos mind a 3 szituációt ateltem! Anyosom pl annyira t*jik a saját fiára h 1x nem jött ha kértem, h pl vigye el a kórházba! Nekem 1x nem segített a gyerekeimre 1x nem vigyázott! De tudjatok ez az ő szegénységi bizonyitvanyuk valahol! Nekem a családom az első és legelső sorban a lanyaim! Neha ugy érzem belefaradtam de mégis nem tudom hogy mi de valami ösztönöz hogy kitartsak! 28eves vagyok a ferjem 31! Ami 100% én 6eve 1csepp alkoholt sem ittam a szagát sem birom! Köszönöm h kiirhattam magamból! :-)

Miért fáj neked hogy más tud törődni a családjával és nem adja fel?!Aki egy ideje alkoholista ,őt nagyon nehéz rehabilitálni.Egy idő után már nem akarat gyengeségről beszélünk hanem testi tünetekről....És is ugyanolyan mint ha valakit a drogok miatt rehabolnak csak általában a keményebb cuccok miatt valamikor csak a halál a kiút.Ismertem sok alkoholistát,drogost,és ennek különböző mértékeit is láttam már....Ez nem olyan dolog mint a cigaretta amit egyik nap leteszed és már nem szívod,pedig erre is sokan gyengék!Ez az alkohol ennél sokkal keményebb,na meg hát mindennek oka van.Szóval ami meg a rehabot illeti,nincs lehetetlen,de ha az embere egyedül érzi magát akkor semmire sem képes és e szempontban meg lehet őket is érteni+erős függőség....Az alkohol miatt nem hiába mennek szét családok,kezelni lehet a helyzetet,de az sosem megoldás ha magára hagyjuk az embereket,akik kijöttek úgymond tisztán,őket sokan támogatták és volt miért....Te nem sza rnál bele ha tudnád hogy mindenki szemében egy szálka vagy?

A lényeg a függőség igen is betegség amit emberek rossz döntéseiből alakultak ki.Ki nem döntött még rosszul?Emberek vagyunk,nem vagyunk mindannyian tökéletesek!