Miért kell így reagálni a tényre, hogy lefekszem a barátommal? Komolyan szobafogsággal akar bűntetni, lassan 18 évesen?
Nem értem az anyámat. Lassan 2 éve együtt vagyunk a barátommal, gyógyszert szedek, szóval védekezünk.
Tegnap beszélgettünk a legjobb barátnőmmel (nálunk voltunk) és nem tudtam, hogy anya is hallja. Szóba került a szex és anya bejött a szobámba, hogy eddig erről miért nem beszéltem vele és azóta áll a bál...
Megkaptam mindent, hogy mekkorát csalódott bennem (???), nem gondolta, hogy ilyen lány leszek, mi lesz velem később, stb. Mintha azt mondtam volna, hogy 13 évesen veszítettem el, egy buliban.
Azt mondta, hogy nem mehetek sehova az iskolán kívül, a barátomat felejtsem el egy jó időre. De ezt ő sem gondolhatja komolyan, hogy a 18-hoz közel majd én itthon fogok ülni emiatt, ez vicc.
Elfogadtam, hogy nem kedvelik a barátomat. Nem is vártam el tőlük, úgy voltam vele, hogy ezzel semmit nem tudok kezdeni, nem nekik kell szeretni, nem ők vannak vele együtt.
De azért ne csináljon már úgy anya, mintha a barátom maga a Gonosz lenne.
boldogabb az eleted ebben biztos vagy?
Van fejed, gyereked, egzistenciad, sajat hazad, autod, bejartad a vilagot, vannak barataid, vegzel onkenets munkat van hobbyd van hited tartozol valahova?
Nem olvastam végig, de jónéhány embert nem értek itt. Adjon haza pénzt? Lakbér? MIVAN?
Én a gyereket vállaló nőknél önzőbb embert egyébként nem igazán ismerek. Mert, miért vállal gyereket? A saját örömére. Szeretetpótlék, tudjon kis babusgatni, legyen kit felnevelnie, saját képére formálni stb stb. Lehet hogy sok áldozattal jár közben, de alapvetően miért vállalja? Mert Ő akarja, örömét leli benne, így akarja.
Na most, ha valaki gyereket vállal, akkor azt bizony tartsa is el, addig amíg nem lesz keresőképes. Gyakorlatilag, egyetem végéig, amíg nem tud magának állást találni. EZ a szülő KÖTELESSÉGE. A gyereké meg az, hogy tanuljon, és végezze otthon a dolgát, alkossanak egy családot.
DE!
Ettől függetlenül, egy gyerek NEM az szülei tulajdona, akárhány éves is. Önálló gondolata van, önálló akarata. Neki is lehet magánélete, ahogy a szüleinek is van. Érdekes, soha senki nem vonja kétségbe azt a tényt, hogy egy szülőnek lehet/kell hogy legyen magánélete. Akkor egy gyereknek miért is ne lehetne? Azért mert gyerek? Ez komoly?
Egyébként én mindig is szerettem volna anyukámmal megbeszélni a szexuális életemet. Nem kivesézni, csak szimplán elmondani neki hogy kivel voltam, mikor vesztettem el, esetleges problémákról beszélni. De sose tudtam, mert az enyém még a kérdezőénél is prűdebb volt, hallani sem akart arról, hogy nekem egyáltalán közöm volt bármilyen fiúhoz. Rosszul is esett nagyon.
Sose terveztem gyereket szülni, de ha egyszer valaha mégiscsak lesz, azt az egyet remélem, hogy nem leszek enynire önző, ostoba, beszűkűlt és semmilyen szülő mint néhány itt jelenlévő.
Kérdező, anyád idióta. Többet ne beszélj erről, sajnos ez van. Hazudj nekik amíg el nem tudsz otthonról költözni. Én is ezt csináltam, bejött. Az ilyenekkel csak így lehet.
Na azért ez a hozzállás mégiscsak túlzás,hogy "ameddignemtetartodelmagadaztcsinálodammitmondok".
A gyereknek megvan a maga szabadsága,hogy döntéseit ő hozza meg,attól függetlenül,hogy nem ő tartja el magát.A szülőnek 18 éves korig meg kötelessége a gyereknek enni,inni adni,ruháztatni és megfelelő környezetet biztosítani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!