Mással is történt már olyan eset ami egy kicsit sokkolta?

Nemrég jöttünk haza a rendőrségtől.

Ma reggel a férjemmel elindultunk munkába. Egy darabig együtt megyünk, majd a körforgalmi lámpánál én tovább megyek a férjem meg balra megy. De odáig eljutva is 25 perc séta. A szokásos úton mentünk, közben beszélgettünk. Már messziről láttuk, hogy velünk szembe jön egy anyuka 2 gyerekével. A kislány olyan 6-8 éves míg a fiú olyan 12-14 éves lehet. Azért tűntek fel, mert az enyhén elhízott fiú lökdöste, cibálta a húga haját, közben kiabált. Néha az öklét ütögette vagy ököllel ütögette a húgát. Észrevettük a fiú agresszivitását, de nem foglalkoztunk vele, mondván nekünk semmi közünk ahhoz ha az anyja képtelen megnevelni a gyerekét. Végül ahogy mi is, ők is haladtak egymás mellé kerültünk, és itt jött a sokk a részemről. Mivel nem számítottam rá, így váratlanul ért a fiú támadása. Amikor melléjük értünk a fiú ököllel a gyomromba vágott. Oké, hogy 12-14 éves kölyök, de tudod erősen ütni, és eléggé fájt, mert eltalálta a bordámat. Én összegörnyedtem, levegő után kapkodtam, a férjem mérgében elkapta a fiút odarángatta az anyja elé, és mérgében kiabált, hogy miért nem képes a fiát megnevelni? Ha közveszélyes akkor zárja be, ha nem az, akkor csináljon vele valamit, mert ez nem normális, hogy vadidegenekre támad. Az anya csak azt hajtogatta, hogy sorry, de rossz napja van, mert nincs kedve suliba menni. A kislány megszeppenve állt az anyja mellet, én figyeltem mit magyaráz az anyuka, igyekeztem közben újra önmagam lenni. A szemem sarkából látom, hogy a fiú akit időközben a férjem elengedett, úgy döntött megint nekem jön, és megint megüt. De már számítottam a támadására, és amikor felém jött megint ököllel, én elkaptam a karját, és lekevertem egy nagy pofont neki.

Nem vagyok a verés híve. felneveltem 2 gyereket, sosem kellett megütnöm őket, mert sosem csináltak olyat, hogy bárkinek is neki menjenek. De olyan dühös lettem, hogy egyszerűen nem gondolkodtam, csak lendült a karom. Az anya persze hőbörgött. A fiú elkezdett bőgni, a férjem erős kézzel tartotta, és hívtuk a rendőrséget. Ki is jöttek, és mindannyiunkat bevittek. Bent elmondtuk mi történt. Az anyuka ugyanazt mondta el mint mi, hogy a fia ok nélkül támadt, majd újra támadni akart, de én pofon ütöttem. A rendőrségen hívtak egy gyerek pszichiátert is.

Tőlem látleletet vettek, mert ahol megütött, kicsit belilult (a rendőr szerint holnap még sötétebb lesz) majd tájékoztattak minket, hogy felesleges feljelentést tennem, mert valószínű, hogy a gyereknek van valami pszichés gondja. De ha akarok akkor holnap menjek be.

Most értünk haza, és egyszerűen nem tudok túllépni rajta. Egyszerűen nem értem miért jutottunk el idáig. Otthon Budapesten soha semmi ilyen nem ért engem életem során. Soha nem kellett félnem, hogy a szembe jövő emberke, főleg gyerek, minden ok nélkül megüssön. 8 éve élünk Angliában, viszonylag egy nyugis városkában. Már évek óta feltűnt, hogy sok szülő képtelen nevelni a gyerekét, de nem gondoltam volna, hogy pont egy gyerek támad meg.

Lehet túlreagáltam a dolgokat? Veletek történt már hasonló eset? Hogy reagáltátok le?

42/N