Ajj, már idegösszeroppanást kapok! Mit tegyek? (többi lent)

A hazugságaiddal önmagad ellensége vagy. Anyáddal meg ülj le beszélgetni, erélyesen ha kell, hogy legyen szíves ismerni, látni téged, pontosan belőni a korodat. Rengeteg szülő erre képtelen. Nonszensz, de így van. Ami belövés természetesen nem azt jelenti, hogy ezután azt csinálsz amit akarsz, mert egy 17 éves azért még bőven képes hülyeségekre, de tégy egy-két hathatós próbát a szölőanyád és köztedi közelítésre. Add elő magad úgy, ahogy eddig nem, lépj ki a megszokott medrekből, rongyora ismételt játszmáitokból, ne menj bele, ne úgy reagálj ahogy eddig, ne hagyd magad csőbe húzni.

Ha azt akarja, hogy egészéges felnőtt légy és legyen valami, amiben megtalálod magad, a boldogságod, akkor ahhoz bizony ingereket kell gyűjteni az életből, minél szélesebb spektrumról lehetőleg, ezt is mondd el neki. Le van ragadva a múltban/félt, nem mer/nem tud igazodni a jelenkori önmagadhoz. Márpedig ez is feladata egy szülőnek: a változás, idomulás a mindig aktuális valósághoz.

Tényleg az lenne a legjobb megoldás, ha beszélnél vele, de a leírtak alapján próbáltad, és nem sikerült.

Ha betöltöd a 18-at, törvényileg már saját magad ura vagy. Állj talpra, ha egyedül nem megy, kérd rokon segítségét.

Sajnos, míg be nem töltöd a 18-at, nem nagyon bírsz semmit, azon kívűl, hogy beszélsz vele! Sok sikert! :)

Anyukádat is igy neveltėk?

Apuka nincs,hogy mellėd áljon?

Nagymamával megbeszėlni,hogy közvetitsen?