Csak nekem furcsa, hogy sok családban a kutyát, macskát többre tartják mint a saját gyerekeiket?

Marha egyszerű. Az állatokkal nem kell annyit foglalkozni, nem kell annyi energiát beléjük vetni, nem kell kommunikálni velük, nincs akadály, nincs közös nevezőpont, amikkel gond lehet. Csak a kis kedvenc meg a gazda, akinek szót fogadnak, aki mindig hálásan eszik, iszik, aki nem szól vissza, nem iszik, nem csal meg stb

Egy nagyon alacsony rizikójú, kapcsolatpótlék.

Persze azt is meg lehet figyelni hogy nagyon sok fiatal nőnek van háziállata, ami viszont pont azért van mert családcentrikusak és már a tizen-huszonévesen vágynak gyerekre, akiről gondoskodhatnának és így legalább felelősséget tanulva belekóstolnak milyen is az.

Tök érdekes szerintem.