Csak nekem furcsa, hogy sok családban a kutyát, macskát többre tartják mint a saját gyerekeiket?

Hát furcsa, elég evolúció ellenes, de valóban elég gyakori jelenség. Főleg ahol gyerek sincs, mert a kisállat helyettesíti.

Nekem nem csak furcs, hanem megerteni sem tudom. Sot azt sem, hogy hogy lehet az, hogy egy allatvedo alapitvany tobb 1%-ot tud gyujteni, mint egy emberekkel foglalkozo alapitvany!?

Személyszerint olyat nem tapasztaltam,hogy gyermek van és az állat fontosabb! De az biztos,hogy sok idős halálra hizlalva babusgatja kutyáját macskáját,és már a fiatal korosztály is átcsapott szerintem betegesbe,a kutyut öltöztetik..nyalogattatják magukat..szerintem néhány esetben ez már beteges,de nem általánosítanék..

Ilyen egyszerűen nem létezik. Olyan, igen, mint amit az #1 ír, hogy ott torzul el a szemlélet, ahol nincs saját gyerek.

Én imádom a kutyámat. Nincs gyerekem és jelenleg ő az bizonyos értelemben. De ha lenne gyerekem biztosan jobban szeretném. Viszont nem tirhítanám el a kutyát a háztól, mert a gyerek pl allergiás lenne rá. Találnék más megoldást. Szóval nálunk a kutya családtag. És az 1%... én is kutyáknak szoktam adni. És 1: ez így van jól, hogy színes a paletta és választhatunk, kit szeretnénk támogatni, és 2: senkinek semmi köze hozzá, kinek ajánlom fel!

Ja a gyerekedet kuldened el. aaaa beteg az emberiseg.

Én is inkább egy állatvédő alapítványt támogatnék,de az nem jelenti azt,hogy a háziállatomat többre tartom,mint a gyerekemet.

Én nem tapasztaltam még ilyet. Legfeljebb egyformán fontosak. Főleg, ha egy állatka már régebben megvan, mint a gyerek. Jó, hogy nem vágják ki a francba... Nálunk is van cica, aki elég kis öntörvényű, így könnyedén irányít egy 3 tagú családot. Az enyém igazából, én vagyok a "gyerek", még 10 voltam, mikor kaptam, most 19 vagyok. Ennyi idő alatt igazi családtag lett. Nagyon szeretjük. Kinti-benti, ha kell, napi 125-ször ugrunk őt engedni, ha nyávog, hogy menni akar ki vagy be. A legjobb tápokat kapja, rendszeresen visszük orvoshoz, ápolt, tiszta, stb. Volt már beteg, amikor többször is kellett műteni és 50 valahány ezret költöttünk rá egy hónap alatt, majd később is még ezreket a vizsgálatokra, gyógyszerekre. Nekünk ez természetes. Ha már valaki állatot tart, akkor az vállalja ezt, úgy gondlom. Ugyanúgy, mint a gyerekének is fizeti a gyógyszereit, ha kell. Amíg valaki ezt nem tudja biztosítani, az ne vállaljon se gyereket, se háziállatot.

az #5 egy normális válasz - kérdező : neked furcsa csak, mert egyszerűen nincs így, rosszul gondolod. Nemhogy "sok" családban, egyetlen családban sem.

Avval semmi probléma nincs, ha van kisállat, sőt még jót is tesz a gyereknek. De! Ha az állatot többre becsülik, mint a gyereket, az nagy baj. Ismeretek, ismertem ilyeneket sajnos. A gyerek késő este is kint járkált az utcán, de nem érdekelte a szülőket, de a macskák, kutyák körül voltak rajongva, puszilgatták, babusgatták őket. Szeretem az állatokat, van is egy kutyánk, de soha nem tudnám jobban szeretni mondjuk a gyerekemnél. És én nem öltöztetem, becézgetem, puszilgatom stb., mint egy kisbabát. Az állatnak is megvan a maga szerepe, de nem ez az.