Írjatok furcsa tulajdonságokkal rendelkező emberek! Érdekel a jövőbelátás, és egyéb ilyen képességekkel rendelkező emberek leírása saját magukról?

Tinédzserként villantak be képek a jövőről, főleg, hogy mi lesz a dolgozatban, de lehet, hogy csak a tanárra sikerült ráhangolódni.

Később ez elmúlt, most már nem látok előre semmit. Nem tudom, hogy változtassak-e munkahelyet vagy sem, pedig jó lenne tudni, hogy ha változtatok 10 év múlva jobb lesz-e tőle.

Megérzem, ha változás történik az életemben. Ez tud motiválni. Régebben, amikor még nem kötötte le nagyobb dolog az életemet, egészen jól éreztem, szinte TUDTAM, hogy most vmi nagyobb lépés következik.

Mostmár, hogy kötve vannak az energiáim, nem tudom pontosan, hogy jön a z a bizonyos lépés, de látom a döntés kimenetelét, vagyis érzékelem, hogy érdemes-e vele foglalkozni?

Nem kíséri semmilyen érzés. Régen igen, de nem tudom leírni, mert csak "éreztem" ill. meg voltam róla győződve.

Hát... leírok egy esetet.

Otthon laktam még, de bevillant, hogy nekem más lesz a "sorsom". Rá 1 hétre hívtak, hogy nincs-e kedvem felköltözni Bp-re?

Nem teketóriáztam rajta sokat, hiszen éreztem hogy ez egy válaszút.

Valahogy láncolat az egész, a -ból következik b, b -ből c stb. De ezt nem tudom leírni értelmesebben, mert csak az érti, aki esetleg érzett hasonlót.

Amióta az eszemet tudom, nagyon jók a megérzéseim. Előre tudom például, hogy mikor, miből, és melyik leckéből fogok felelni, hogy melyik tanár irat az adott nap dolgozatot. Nem egyszer úgy keltem föl, hogy hoppá, ma felelek pl. bioszból, és tényleg feleltem.

Aztán megérzem, ha rossz történik. Amikor apukám kórházba került, én suliba voltam, tehát nem tudtam, hogy bevitték. De dél körül elfogott egy szörnyű szorongás, aztán hazamentem 3 körül, és anyu mondta, hogy délben bevitték a kórházba. A másik rossz dolog, amit előre éreztem, egy baleset volt. BArátnőmmel lementünk egy napra egy tóhoz für9dni, minden tiszta jó volt, de bennem volt egy nagyon rossz érzés, ami erősödött, és aztán délután egy ismerősömet baleset érte. :(

Párszor megálmodom a jövőt, sőt, álmodtam már az előző életemből is meg részleteket.

És megérzem bárkinél, aki a közelembe van, hogy jót vagy rosszat gondol-e, de olyan durván, hogy a barátomnak halottam a gondolatát a fejemben! És akkor nem szólalt meg.

Nem egyszer álmodtam, hogy második világháborúban élek és harcolok. Ez a korszakot mindig is közel állt hozzám, valahogy bennem van az, hogy átéltem, hogy az életem része (volt). Valahogy úgy érzem, hogy nálam csak kevés ember ismeri jobban. A halálomat is megálmodtam: hátba lőttek. Előtte sose éltem át ilyet: éreztem, ahogy belém hasít a golyó, ahogy kicsorog a vérem, ahogy akadozni kezd a lélegzetem, elesek és elsötétül minden. Aztán fölébredtem, nagyon zaklatott és ideges voltam. Lehet azt mondani, hogy biztos egy film, könyv vagy játék miatt álmodtam meg ezeket, de én tudom, hogy nem.

Amikor meg meghallottam a barátom gondolatát, minden más külső hanghatás eltűnt, csak az az egy bizonyos gondolat volt az elmémben. Nagyon fura volt, még a saját gondolataimat se hallottam.