Hogy ítéltek meg egy olyan helyzetet, hogy valaki 25 évesen még a szüleitől függ?

No, akkor kedves "károgó" dolgozók!

Elmondom az én történetemet is! 2012-ben végeztem pszichológusként, de kiegészítő szakként logopédusi diplomám is van, na meg óvónői.

6 hónapig kerestem munkát! Mindenhol a protekció ment, nem számított, hogy tényleg jó voltam az egyetemen (mindig ösztöndíjas, majdnem summa cum laude) azok kaptak állást, akiknek az apjuk ügyvéd volt, az anyjuk főorvos stb...hiába volt nekik 2-es 3-as átlaguk...

Úgy voltam a dologgal, hogy elmegyek bárhová, boltba, kávéházba...Mindehol szemberöhögtek, hogy mit akarok diplomásként ott, aztán még lejjebb adtam, be sem ismertem a diplomáimat, akkor meg az volt a baj, hogy nem volt tapasztalatom. Tehát egy k.va nagy ördögi kör az egész...

Sz.rrá ment az önbizalmam, az önértékelésem, minden, amit hittem az életemről...aztán találtam egy családot, akiknek vigyáztam a gyermekére újabb 6 hónapig...Így telt el egy év.

Aztán egy versenyvizsgán nyertem állást, óvodapedagógus lettem egy évre, nyáron ismét megyek...

Szóval diplomákkal sem könnyű. Most fejezem be a mesterképzésemet, de még akkor sem lesz tapasztalatom, ergó még mindig CSAK MAGAMRA számíthatok...

Kitartást kívánok a barátodnak és azt, hogy bárhova és akárhova adjon le CV-t, és tényleg akarja.

23-L

Nem bánom, ha lepontozzátok a válaszomat, de akkor jöhetnének az ellenérvek is, mert kíváncsi lennék rá, hogy mi az, ami ennyire "nem hasznos" benne. :)

16 voltam