Aki egyetem miatt elkerült a szüleitől, hogyan élte meg? Mennyire gyorsan tudta felfogni az új helyzetet? Koleszba vagy Albérletbe ment? Könnyen talált az új városban barátokat?

Szégyen vagy sem én az első pár éjszakát átsírtam.Akkor volt időm gondolkodni és borzasztó honvágyam volt.Napközben elég sok dolgom volt,mire megtaláltam mindent az egyetemen és fel tudtam venni az óráim.Először kolis lettem,aztán a következő években albis.Hamar összebarátkoztam a lakótársakkal,kb.1-2 hónap után már ők is elkezdtek hiányozni,ha épp otthon voltam. :)

Én ugyan nem egyetemre kerültem, hanem 18 évesen elköltöztem a szüleimtől 330 km-re a fővárosba, mert ott találtam "munkát", persze protekcióval. Az első héten minden áldott reggel és este hánytam, elhagyatott érzésem volt, és minden este sírva aludtam el. Ennek már sok éve. :) Azóta újra együtt a család. A testvérem és a szüleim is felköltöztek hozzám :)

egész jól! örültem,hogy szabadultam a szülői terrortól!

szeretek itthon lenni, de csak kéthetente jövök haza. Kolis lettem, élem az életemet, én osztom be az időmet, az energiámat, a pénzemet. élvezem a függetlenséget.

Nekem is nagyon nehéz volt. Eddigi életem legnehezebb időszaka. Az egyetem egy káosz volt, idegen város, minden idegen. Nap közben nekem sem volt időm elhagyni magam, de rendszerint alig vártam, hogy visszaérjek az albiba kisírni magam. Nekem jó pár hónapig eltartott, nagyon egyedül éreztem magam. De már minden helyre jött, imádok hazajárni még mindig, de mintha 2 otthonom lenne :) Szeretem a lakótársaimat és megtaláltam a helyem, egy időre biztosan :)

Nagyon szerettem és szeretek otthon lenni. Albérletbe mentem ismeretlenekhez. Elsőben és másodikban minden héten legkésőbb csütörtökön hazamentem, pedig 200 km és 3,5 óra vonattal. Az első félévet végigbőgtem. Nehezen ismerkedtem. Aztán a 3. évben feljött a húgom. Együtt bérlünk egy lakást, vannak igazi barátaim és párkapcsolatom, így havonta járok haza. A szüleim néha feljönnek hozzánk hétvégén, meg a nagymamám, mert ingyen utazik. Megszokás kérdése...

"Napközben" természetesen egy szó :) épp vacsorázom :)

Nincs bajom a szüleimmel és annyira nem zavartak soha az életemben, de tök jó volt végre egyedül lenni, nyugton tőlük. Két idegen csajjal költöztem albiba, mert ezt találtuk olcsón (kolit nem kaptam). Akkor és oda mentem, ahova akartam, azt ettem, ami tetszett és meg tudtam csinálni, meg minden. Azóta lehiggadtam (két év után), el se megyek lassan sehová, mert egy ilyen otthon punnyadós pics@ vagyok. :D De am vannak barátok is, meg minden.

Nekem szerencsém volt, mert több haverom is ugyanoda jött továbbtanulni, mint én és még azt is el tudtuk érni, hogy a koliban egy lakrészben lakhassunk. Amúgy nagyon hamar sikerült új barátokat szereznem (barátnőmmel is ott találkoztam), akikkel annak ellenére, hogy az ország különböző részein élünk, nagyon jó a barátságunk. Szinte havonta találkozunk itt-ott (napi szinten megy az sms, telefon, e-mail, msn) és mivel már mindenki dolgozik, ezért többször voltunk együtt nyaralni itthon és külföldön is. Én sokszor visszasírom az egyetemi éveimet. 26/F