Aki egyetem miatt elkerült a szüleitől, hogyan élte meg? Mennyire gyorsan tudta felfogni az új helyzetet? Koleszba vagy Albérletbe ment? Könnyen talált az új városban barátokat?

Még valami :) nálunk volt egy lány aki otthagyta a sulit a honvágy miatt! De te ne tedd soha, még ha nehéz is az első év. Ha külön élsz, sokkal többet profitálhatsz az egyetemi éveid alatt. És igenis megszokható :)

Sok elsőssel laktam együtt, sírtak a régi iskolájuk és a családjuk után, de aztán megszokták és megszerették a dolgot.

És én, aki életem legszebb éveit kórházban töltöttem, távol 200 kilométerre a szüleimtől. Ti meg tanulni mentetek, és mentek. Mi itt a probléma? Nincs itt probléma egy szál sem.

fura hogy sokan sírtak meg nehezen élték meg ezt az időszakot. Nekem egy percig sem volt ezzel problémám. Ez az élet rendje, vágytam is már a függetlenségre. Ráadásul Mo. azért nem olyan nagy, könnyedén át lehet hidalni a távolságokat. Én pl külföldre is simán kimentem egyedül, úgyhogy senkit nem ismertem, és életem egyik legcsodálatosabb időszaka volt.

Én nagyon nehezen viseltem. Igaz, egyszer se sírtam, de nagyon nehéz volt otthagyni azt a várost, ahol felnőttem, nagyon hiányzott. Legalább fél évbe telt, mire megszoktam az új identitásomat. Nagyon szeretem a szüleimet és a barátaimat, de ők nem hiányoztak, mert e-mail-eztem velük. Ez volt tavaly. Mostmár annyira megszoktam, hogy eszem ágában nem lenne itthon lakni, imádom a koleszt! Hogy azt csinálok, amit akarok, magamnak vásárolhatok, stb!

utolsó nem értek egyet, mert ugyan az elszakadás ugyanolyan, viszont egy továbbtanulás esetében van lehetőséged ismerkedni, új környezetet kialakítani, új barátokra, impulzusokra szert tenni....még egy kórházban...csak elmegy az életkedved.

mostmár utolsó előtti, azaz 23 02 es:)

Szia! Én is végig sírtam az első hónapot, de megkérdeztem barátnőmet és ő is, szóval nincs mit szégyellni ezen. Utána elkezdtem magam jól érezni, sokat önállósodtam, bár a főzéssel mindig is hadilábon álltam. Az volt a legrosszabb, hogy én kertes házban éltem mindig, nekem a panel kínzás volt. Tériszonyos vagyok, az ágyon hanyatt fekve elkezdtem szédülni ha eszembe jutott, hogy 10 emeletesben vagyok :D Utána megszoktam és tényleg nem volt gáz :) Élveztük egymás társaságát, hőbörögtünk, és hozzászoktunk egymáshoz. Nem lesz baj nálad sem :)