Aki egyetem miatt elkerült a szüleitől, hogyan élte meg? Mennyire gyorsan tudta felfogni az új helyzetet? Koleszba vagy Albérletbe ment? Könnyen talált az új városban barátokat?

Ugyanmár. :D Bár én városban éltem előtte is, de akár hiszed akár nem egyszer sem tévedtem el, pedig irtó béna vagyok ilyen téren. Jó, hülyék mindenhol vannak, de ők nem kirabolnak, hanem rádüvöltenek, hogy "Dobja el a cigit, mer megbírságojjják-e" :DDD Meg k*rvaanyáznak a lépcsőházban, szóval nincs mitől tartanod, csak ilyenek vannak :D

dehogyis! Pest fantasztikus! ez a város sosem alszik, lehetőségek tárháza! egyébként környékfüggő is, melyik részre költöznél, csak nagyjából, nem akarok személyeskedni..

22:56: én is kórházban vagyok, gerincvelőbe kaptam kemoterápiát és még kapok is. és 260kmre vagyok otthontól, én irtam azt is aki sok elsőssel lakott együtt.

Szia!Hát nekem is furcsa volt az elején,19 évesen költöztem el otthonról koliba az egyetem miatt,ami elég messze van tőlünk havi egyszer tudtam hazamenni(idő,útiköltség)Nekem azért volt nehéz mert 14 évesen meghalt anyukám,így otthon gyakorlatilag én vezettem a háztartást,az apám és az öcsém kicsit sem értenek hozzá(főzés és társai),nem is örültek/örülnek neki hogy ezt az utat választottam,nekem pedig a mai napig lelkiismeret furdalásom van a döntésem miatt,mert gyakorlatilag "egy önző dög vagyok,aki cserbenhagyta a családját,csak azért hogy az álmait kövesse",szóval nekem lelkileg a mai napig nagyon nehéz..De hogy pozitívat is írjak,ettől függetlenül nagyon jól érzem magam,megtaláltam a társaságom,barátaim lettek,érzem a "szabadság ízét",meg talán most visszakapok valamennyit a "fiatalságomból" amit az elmúlt 5-6 évben "cselédként" nem tapasztalhattam meg..szóval szerintem ne félj az ismeretlentől,én sem ismertem senkit,idegen volt a város az emberek,de pár hónap és megszokja az ember,csak legyél nyitott,ismerkedj,és egy idő után ha hazamész majd az ottani barátaid fognak hiányozni:) Nekem így volt,már alig várom a szombatot,és visszautazom a "nagyvárosba",és végre találkozom a barátaimmal:)Sok sikert a továbbiakban!:)

23 05 ös vagyok, de nem én írtam a kórházas sztorit. Szerencsére nem vagyok beteg, csak átéreztem az illető helyzetét.