Hogy ítéltek meg egy olyan helyzetet, hogy valaki 25 évesen még a szüleitől függ?

"Érettségije van a srácnak"

meg is van a probléma.

Minden rosszindulat nélkül kérdezem, hogy az hogy lehet, hogy a szüleidnek van munkája -gondolom nem is rossz- mert autótok van, te hogy nem találsz évekig munkát?

Ha nincs munka mért nem tanulsz szakmát, ha azzal se találsz munkát, akkor másik szakmát, addig amig nem lesz munkád.

Menj el közmunkásnak, oda se vesznek fel?

Én enni adnék, lakhatnál otthon, de egy fillért sem adnák.

Abból a 2 évből könnyen lehet 4 év is...

és mit csinálna az ismerősöd, ha nem lennének a szülei?

akkor se találna évekig munkát?

én sem vagyok szívtelen, kapna enni, inni, lakjon nálam, de

az autót én sem adnám oda neki, pénzt meg pláne nem

Persze... és az emlegetett x+1 szakmát szerintetek hogy fogja megszerezni, ha a szülei nem segítik anyagilag?

Én megértem, nekem párom volt hasonló helyzetben. Sokáig nem volt munkája. Az egyetem nem jött össze neki, próbált csak érettségivel elhelyezkedni. Nem ment. Elvégzett egy tanfolyamot (az elsőt még bizonyos feltételek mellett leteheti ingyen is), de azzal sem sikerült elhelyezkednie. Majd elvégzett egy másik tanfolyamot és szeptemberben sikerült végre elhelyezkednie a második szakmáján belül. Viszont ehhez is baromi nagy szerencse kell, mert gyakorlat nélkül nagyon nehezen veszik fel az embert. Ismeretség nélkül pláne. Barátomnak is csak 26 évesen sikerült munkába állnia. Jelzem a második tanfolyam, amit elvégzett, már kemény valutába került és nem tudta volna kifizetni, ha a szülei nem segítik.

Nem tudom, hogy egyik-másik válaszoló melyik bolygóról jött, de érdekelne, hogy láttak-e már munkakereső embert közelről. A munkaügyi központok "munkája" az esetek többségében semmit sem ér, a közmunkát pedig nagy jóindulattal sem nevezném "lehetőségnek". De nem baj, legalább lehet mutogatni egymásra, meg verni a mellünket, hogy nőtt a foglalkoztatottság az országban. Parasztvakításnak persze megfelel, a mellékelt ábra jól mutatja is, hogy működik. De persze ezt is csak az érti, aki benne van/volt, aki meg nem lát bele a rendszerbe, az ne ossza az észt, ha azt sem tudja, hogy miről beszél.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe került a barátod, megértem, hogy nehéz neki ezt átélni. Legyél mellette, beszéld rá, hogy próbáljon szakmát tanulni, mert a "bármit elvállalok"-nak általában az a vége, hogy az utolsó sarki kisboltba sem vesznek fel eladónak, ha nincs eladói végzettséged. Van kiút, csak erőt kell vennie magán és esetleg meg kell beszélnie a szüleivel, hogy támogassák, ha fizetős tanfolyamot kell elvégeznie. Utólag visszafizetheti nekik a fizetéséből, ha már sikerült elhelyezkednie. Sok sikert és kitartást!

@ Egyik kedves válaszolónak: olyan nincs, hogy "bölcsészdiploma, amivel nem lehet elhelyezkedni". A bölcsészkaron is különböző szakok vannak, az egyiknek több értelme van, a másiknak kevesebb. De ez pontosan így van a többi karon is. Én is bölcsész vagyok, mégis találtam munkát 2 hónappal a végzés után. Igaz, nekem csak a nettóm 200 egyelőre. De ki a kicsit nem becsüli...

23N

en is kisse hasonlon voltam, 2-3 papir, szakmaba semmi, ez mar lassan 2 eve, bar en dolgoztam feketen kozbe, meg alja melo most is 80 at ha kaptam tisztan, dehat megse 0!

bar szakmaba 200-250is jone, meg elegge sajog a szivem ha leneznek (sztem) h ezt melozom, holott nem is tudjak h en nem 8 altalanossal rendelkezek.

vszinu elhuzok ausztria ba :/

tegnap 21:04

Azt tény, hogy tapasztalat/ismeretség nélkül nehéz elhelyezkedni....

Én is megkaptam anyámtól, hogy miután munkanélküli lettem, és 3 hónapig nem volt munkám, hogy ő nem hiszi el, hogy max 2 hónap alatt nem lehet elhelyezkedni...hát nem lehet!

De ha vki meg évekig nem tud sehová sem elhelyezkedni, akkor az már tényleg a hihetetlen kategória.

Oké! Én megértem hogy akárhová nem megy el az ember, de ha nem lennének a szülők, meg a szülői támogatás, akkor mi lenne?

Elvégre (sajnos!)ők sem élnek örökké....

Na meg az is más, hogy pl fizessem a felnőtt gyerekem szórakozásait, meg a bulijait, mint hogy anyagilag támogassam a tovább tanulását...

Pedig sajnos ez a mai magyar valóság, ha a pályakezdők helyzetét nézzük. Nem kapsz munkát, mert nincs gyakorlatod és nyilván nem lesz gyakorlatod, ha senki nem ad neked munkát. Ördögi kör. Próbálkozol pár hónapig, rájössz, hogy nem fog menni szakma nélkül, majd pár hónap alatt elvégzel egy tanfolyamot, megint keresgélsz, rossz esetben megint eredménytelenül. Az emlegetett két év elég hamar eltelik így sajnos.

Persze az sem mindegy, hogy hol próbálkozik az ember, Pest környékén valószínűleg mégiscsak hamarabb akad valami, mint nálunk az ország keleti felén. Lehet költözni, ha van miből... (megint helyben vagyunk).

Persze, a szórakozás nyilván teljesen más kategória, mint a képzés finanszírozása. Csak eddig arról volt szó, hogy lakhat, ehet, a többit meg intézze ahogy akarja. De azért tegyen le X szakmát, mert különben úgy sem boldogul. (Lehet, hogy ez nem pont a te hozzászólásodban volt, de erre próbáltam reagálni.)