Nagy szemetseg lenne? Mi a velemenyetek?

De azt ugye tudod h ki kell fizetni az egyetemet?

Miért elvárás a szölöktöl, hogy egyetemet végezzen a gyerekük? Szerintem keress egy tisztességes állást, probald anyukádékat is anyagilag segiteni, ahogy eddig ök tették. De valld be, hogy ez neked nem megy... És légyszives ne kérdezzd itt meg többször ugyanezt...

Ne a többiekhez viszonyitsd magad,ők ők te meg te vagy.Az egyetemi éveim alatt egy rakat olyan tantárgy volt ami nem ment,mégis túlevickéltem valahogy.Ha azt gondolod,hogy létezik olyan iskola ahol mindenkinek minden tantárgy fekszik akkor nagyot tévedsz.Nehéz a helytállás,de nincs olyasmi amit nem lehetne megcsinálni,főleg ha olyan helyre iratkoztál amit szeretsz is.Mire jársz egyébként?

Nem is az egyetemi tantárgyaidat kell,hogy szeresd,hanem a jövőbeni munkát amit ezzel a végzetséggel tudsz majd csinálni.Áruld már el,hogy hová jársz.

a bölcsészkaron meg kb minden karon az első félév az alapizásról szól, senki se élvezi, de túl kell esni rajta. Én külföldön tanulok első évben majdnem megpusztultam mert egyrészt folyton szótáraznom kellett másrészt nem érdekeltek az órák. De nem adtam fel, sikeresen levizsgáztam és 3. félévre már nagyon érdekes óráim lettek, pont olyanok, ami miatt ezt a szakot választottam. Szóval az h az első félév idegesítő, tele van nyelvész órákkal számodra stb az nem jelenti azt h a szak rossz. Tanulni, na azt kell. Feladni könnyebb tudom de nem biztos h büszke lennél magadra. Én azt tanácsolom h húzz bele és egy évet vészelj át de komolyan vedd közben és meglátod h meg tudod e szeretni vagy végképp nem megy.

Kérdező először is az lenne a legjobb neked ha keresnél egy jó pszichiátert. Hiába írod ki naponta a kérdésed ha a válaszokból nem hasznosítasz semmit.Talán szakember segítségével megtanulnál felelősséget vállalni amiről a felnőtt élet szól. Sok embernek aki veled egyidős családja van nem azon siránkozik, hogy nem megy az egyetem.