Hogy mondjuk el a szüleimnek, hogy terhes vagyok, ha ezzel lehet, hogy elveszítem őket?

miért szakítottatok? miért gondolták azt, hogy nem működik a kapcsolat?

egyébként meg el kéne dönteni, hogy mit tartasz fontosnak: a párkapcsolatot és a gyereket, vagy a szüleidet. nyilván nem fognak örülni, ha megtudják, hogy jön az unoka, de hacsak nem vagy 18 éven alatti, akkor nem nagyon szólhatnak bele.

ja, és én biztosan odavinném a nagy bejelentésre a pasit is, hiszen ketten vagytok benne a dologban, a szülők meg biztosan kíváncsiak arra, milyen további közös jövőt terveztek...

Nézd, ha felnőtt ember vagy, akkor a te felelősséged, hogy kivel kerülsz össze. Ők meg vagy elfogadják a döntésedet vagy nem. Én azt gondolom, hogy egy szülő igazán szereti a gyerekét, akkor elfogadja a gyereke döntését és ha nem is kedveli meg a gyerekük választottját, de legalább megpróbálják elviselni és csak ezért nem dobják el maguktól a saját gyereküket, illetve az unokájukat.

De persze vannak olyan szülők is, akik nem így állnak hozzá a dolgokhoz, de velük igazából nem lehet mit kezdeni, vagy megbékélnek előbb-utóbb a helyzettel, vagy mindig ellenezni fogják a dolgot és haragot tartanak.

Amúgy azt gondolom, hogy felnőtt ember vagy, akkor tán nem kéne félni a tetteidnek a következményeitől és szembe kéne tudnod nézni az igazsággal és azzal őszintén a szüleid elé állni.

Amúgy nem nekik szülöd a gyereket gondolom, hanem magatoknak és ha ti jól megvagytok, akkor jól megvagytok és ennyi.

Viszont ha a szüleidnek igaza van és nem őszinte szerelemből, szeretetből vagy együtt a pároddal, pláne nem úgy szülsz neki gyereket, akkor bizony igen rosszul járhatsz, mert lehet hogy lesz egy elég boldogtalan házasságod és sokat fogsz szenvedni. De te tudod, ha ez így van, akkor lelked rajta, amit választottál magadnak, azt viseld is el.

nekem is furcsa ez a kérdés..

Ha elég felnőtt vagy, felnőttek vagytok egy gyerekhez, akkor nem azon kellene rugózni, hogy "jajj, mit szólnak anyukámék"

Kerek perec elmondod, hogy jön a baba, és megtartjátok

Ehhez már elvileg a szüleidnek nem lenne szabad közük lenni, hacsak nem a "nyakukra" tervezed szülni.

Tehát gondolom, összeköltöztök, hiszen közös gyereketek lesz, és nem azt várod, hogy a szüleid házában maradsz a babával.

Nem kellett volna titkolózni a szüleid előtt, hogy újra együttvagytok..

szerintem a szüleid csak aggódnak érted (talán nem ok nélkül, hiszen egy idősebb pénzesebb férfival vagy kapcsolatban) azért aggódnak, mert szeretnek és ha szeretnek akkor emiatt nem fogd elveszíteni őket, de az tuti, hogy örülni nem fognak.

elmondani nekik:

, csak egyenesen és egyszerűen, lehetőleg közösen, és nem te egyedül

Kérdező, nem neked kell változni, hanem a szüleidnek. Nekem volt egy csoporttársam, akit kitagadtak a szülei, mert eljegyezte a barátja, akit nem kedveltek. (Huszonévesen, több év után.) Ha a csoporttársam meghalt volna betegségben vagy balesetben, ugyanezek az emberek életük végéig siratták volna. Azért meg, hogy "csak" boldog és szeretik egymást a párjával, kitörölték a lányt a szívükből.

Szerintem ez nagyon szánalmas dolog.

Ha szereted a párod és akarod a babát, szerintem nem kérdés, hogy felnőttként kit kell választanod. Nagyon szomorú, hogy választanod kell, de a család és a gyerek az élet rendje. Ráadásul felnőtt vagy, azért vagy felnőtt, mert döntéseket hozol és éled az életed. Nem azért, mert 18,23 vagy 43 éves vagy.

Nem szabad a szüleid zsarolásának engedned, mert

1. mi lesz, ha sokáig vagy soha nem találsz olyan férfit, akivel együtt tudnál élni? Megbocsátanád a szüleidnek, hogy közétek álltak? Ha igen, akkor ők miért nem bocsátanának meg neked? Te jobban szereted őket, mint ők téged? Ha nem, akkor meg úgyis megromlana a viszonyotok később, és akkor két szék közül a pad alatt lennél.

2. ha most engedsz, a következő pároddal is ezt fogják tenni. Soha senki nem lesz "elég jó" nekik.

3. A párt magadnak választod, nem a szüleidnek. Te élsz vele, nem ők. Úgy és azzal élsz, ahogy és akivel akarsz, és ők is úgy élnek, ahogy ők akarnak. Nem megóvniuk kell a kudarcoktól, hanem abban segíteni, hogy ha kudarc ér, fel tudd dolgozni és tovább tudj lépni. Tehát ez a "jót akarunk" duma nem állja meg a helyét. Különben is, neked az a jó, amit te érzel, nem az, amiről ők gondolják, hogy jó.

Nagyjából ennyi, viszont ha meg is békélnek (láttam ilyet is), nem lesz könnyű tiszta lappal kezdeni nekik sem és a barátodnak sem, ha előtte túl sok volt a konfliktus. De ha intelligens emberek, meg kellene próbálniuk, a te kedvedért, mert állítólag szeretnek téged. És az az igazság, hogy annak vagy fontosabb, aki hajlandó miattad békét kötni.

"Miért kell félni a szülőktől? "

Elsősorban azért, mert a kedves szülők érzelmileg zsarolják a kérdezőt. Nemcsak ebben az esetben, hanem általában.

A kérdező meg próbál megfelelni az elvárásoknak, hogy szeressék.

Normális ember alapvetően szereti a szüleit és nem akarja elveszíteni őket. De... nem is áldozza fel magát miattuk.

Ez nagyon nehéz ilyen típusú szülőknél, és sajnos elég kevés az esély rá, hogy megvilágosodnak.

(Akinek "normális" szülei vannak, el se bírja képzelni, milyen szörnyű ez az állapot, tudod magadról, hogy "jó" ember vagy, a barátaid/ismerőseid szeretnek, a szüleidtől meg állandóan azt hallgatod, milyen szar alak vagy, pedig mindent megteszel, hogy ne gondolják ezt. Végül feladod.)

Másodsorban azért, mert a kérdező tudja, hogy "vaj van a füle mögött", mert eltitkolta a szülei elől, hogy összejöttek. (Normálisan működő családban az ilyesmit nem szokás eltitkolni.) És most lelkiismeret-furdalása van.

18.