Mit tehetek, ha az apukája nem akarja megismerni a gyermekemet?

Kedves 10-es. Köszönöm a válaszod!! Talán túl naiv vagyok, vagy bizakodó. Igazából arra gondoltam, hogy ha találkoznak, akkor megszeretik egymást és még kialakulhat egy jó kapcsolat közöttük.

Magammal való kapcsolatát igyekeztem barátinak megtartani. Soha nem hibáztattam, soha nem erőltettem, magamtól soha nem kerestem. A gyámügynél tényleg nem neveztem meg és nem is fogom. Soha nem kérnék tőle pénzt, hiszen abban, hogy teherbe estem én is hibás vagyok (már majdnem papírom volt arról, hogy nem lehet gyerekem, többször több év próbálkozás után sem sikerült, míg 34 évesen jött a kisfiam - megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy mindenáron megtartom, nem bírnám elvetetni)

Fontos, hogy MINDIG Ő keresett engem (nem gyakran kb. 8-10-szer a 2 év alatt), írt, érdeklődött, ígérgetett. Aztán amikor semmi nem lett belőle, akkor arra gondoltam, hogy fél (féltem mindig, hogy mi lesz) és majd egyszer tényleg elhiszi, hogy nem köteléket akarok...

Bevallom, hogy igencsak meg vagyok kavarodva :-) és azon igyekszem, hogy a fiamnak a legjobbat hozzam ki. Ha apukára nem lesz lehetőségünk, akkor valami más utat kell találnom.

Még egyszer köszönöm.

Ha akkor ott, csak azért, hogy neki jobb legyen én elvetetem a magzatom, akkor talán soha nem is lett volna gyerekem és egész életemben bántam volna, hogy meggyilkoltam (még akkor is, ha csak egy csíra) Nekem akkor is az ÉN kis magzatom volt és ha nincs apja, akkor nincs, de igenis joga van az élethez és nekem jogom van megtartani és az apjának joga van távol maradni...

Két oldala van a dolognak, a nő és a férfi.... eszem ágában sem volt ezzel megfogni... hiszen azóta is egyedül tartom el magunkat, soha nem szorultam segítségre (főleg nem anyagilag)

De mindegy, nem ez volt a kérdésem lényege, mindig lesznek olyan férfiak, akik nem vállalják a felelősséget...

és még valami, ha nekem szerelmet vallanak előző nap, akkor nem gyanakszom....