Mi a véleményetek arról, hogy egy 10 év körüli gyerek a szülei között alszik?

"4 éves koráig szopizott....magától elhagyta, és nem volt ebből sírás...meg szorongás és még sorolhatnám. "

Persze, hogy elhagyta. Már megtanulta, hogy evőeszközzel kell enni és kanállal nehezen jutott volna anyatejhez.

Egyébként egészségtelennek tartom, hogy ilyen idősen a szülveivel aludjon. Bár kis korban sem támogatom, mert nehéz lesz leszoktatni róla.

7.: nem tartod betegesnek? Akkor kérdezd meg az orvosod, pszichológusod, védőnőd. Mert mind alá fogják támasztani, hogy beteges.

Egy gyerek számára az a legegészségesebb, ha amint lehet, külön szobát kap, akár születéstől azonnal is. Miért? Mert az ilyen babák, gyermekek jóval önállóbbak, függésre kevésbé hajlamosak lesznek; míg a te gyermeked, akinek te mindig ott vagy sajnos örök életére túlzottan ragaszkodó, életképtelen lesz (hiszen az önállóság lehetősége sem adatik meg neki). Továbbá természetesen az ilyen házasságok jó 99%-a válással végződik, mivel a gyermek jelenléte az abszolút privát szférában megszünteti az intimitás bármilyen érzetét, igényét is (nem csak a szexualitásról, hanem akár ölelkezésről, csókról, gyengédségről, meghitt beszélgetésről van szó).

Az a legszomorúbb az ilyen estekben, hogy a gyermek sokszor serdülőkorig fel sem ismeri, hogy neki önállóságra lenne szüksége, hiszen SOHA nem alhatott külön, nem is tudja, hogy ilyen létezik. És mikor átszokik, pszichológiailag már rég késő, addigra kialakul az önállóságtól mentes, szülőkre támaszkodó-függő magatartás, viselkedési forma, hiszen belenevelték. Egy életre szenvedhetnek attól, hogy teljesen más helyzetek számukra a kellemesek (túlságos ragaszkodás, másokra való ráakaszkodás, önállóság hiánya, folyamatos igény a társaságra, mások tanácsára és segítségére), mint más egészséges felnőtteknek, mert egyszerűen a szüleik felelőtlensége miatt így lettek kondicionálva, felnevelve.

Kb. 50 évvel ezelőttig az volt a szokás, hogy a gyerekek minimum egy szobában, ha nem egy ágyban aludtak a szüleikkel - azon egyszerű oknál fogva, hogy ritkán volt több szoba. Ezek a gyerekek 3 évesen már egyedül játszottak az utcán, 10 évesen fát vágtak és állatokat etettek önállóan, 15 évesen pedig kenyeret sütöttek és komplett ebédet főztek a családnak. Ők lennének önállótlanok? Nem inkább a mai gyerekek, akik lehet, hogy születésük óta külön alszanak, de felső tagozatosan engedik ki őket először felügyelet nélkül az utcára, és úgy költöznek el otthonról, hogy egy rántottát sem tudnak készíteni maguknak?

Két gyerekem van, külön alszanak, de ez az "önállótlan lesz, ha nincs külön szobája" szöveg teljesen alaptalan, ezt bárki beláthatja, aki tudja, hogy mennyire "önállóak" a mai, 99 százalékban külön alvó gyerekek.

"Kb. 50 évvel ezelőttig az volt a szokás, hogy a gyerekek minimum egy szobában, ha nem egy ágyban aludtak a szüleikkel - azon egyszerű oknál fogva, hogy ritkán volt több szoba. Ezek a gyerekek 3 évesen már egyedül játszottak az utcán, 10 évesen fát vágtak és állatokat etettek önállóan, 15 évesen pedig kenyeret sütöttek és komplett ebédet főztek a családnak."

Ez valóban így van, de elfelejted miért: mert már 3 éves koruktól is csak ALUDTAK a szüleikkel, nem babusgatták őket egész nap, nem szopiztak 8 éves korukig, nem nyaldosta anyuci a popójukat 10 éves korukig, nem törölte fel az ágybapisilésüket még 12 évesen is, és nem tett eléjük komplett reggelit 10 évesen, amikor már maguk is képesek voltak megoldani a dolgokat.

Ezek az akkori gyerekek helyhiány, és nem túlszeretgetés következtében aludtak a szülőkkel, az élet minden más terén az önállóságra, munkára, keménységre voltak nevelve!

Ellentétben a mai szülőkkel, akik FÉLTÉSBŐL, BABUSGATÁSBÓL, AGYONSZERETÉSBŐL alszanak a gyermekeikkel, és az élet MÁS területeiken is a seggüket nyalják.

"mert már 3 éves koruktól is csak ALUDTAK a szüleikkel, nem babusgatták őket egész nap, nem szopiztak 8 éves korukig, nem nyaldosta anyuci a popójukat 10 éves korukig, nem törölte fel az ágybapisilésüket még 12 évesen is, és nem tett eléjük komplett reggelit 10 évesen, amikor már maguk is képesek voltak megoldani a dolgokat."

A szoptatásban nincs teljesen igazad, ha 8 éves korig nem is, 3-4 évig simán szoptatták a régi parasztasszonyok a gyerekeiket. Többek között ezért is volt kevesebb gyerekük, mint az arisztokratáknak, mert a szoptatásnak van valamennyi fogamzásgátló hatása (még ha nem is tekinthető megbízható védekezési módszernek.)

A többiben igazad van, sajnos nagyon jellemző manapság a túlféltés, túlkorlátozás, a gyerek képességeinek lebecsülése, a mesterséges függésben tartás, önállósági törekvések elfojtása merő "szeretetből és féltésből" stb. De ez egy igen összetett probléma, aminek elhanyagolható összetevője az, hogy egy kiskamasz még a szüleivel alszik, mert ez nagyon ritka, míg a túlféltés szinte általános.

Persze elméleteket gyártani könnyű, de a gyakorlatba való átültetés nagyon nem egyszerű. Én is "pontosan tudtam", milyen szülő nem akarok lenni, mégis belesétáltam sajnos néhány csapdába.

"A szoptatásban nincs teljesen igazad, ha 8 éves korig nem is, 3-4 évig simán szoptatták a régi parasztasszonyok a gyerekeiket. Többek között ezért is volt kevesebb gyerekük, mint az arisztokratáknak, mert a szoptatásnak van valamennyi fogamzásgátló hatása (még ha nem is tekinthető megbízható védekezési módszernek.) "

Nem tudom, neked vannak-e nagyszüleid, dédnagyszüleid, vagy tanultál-e történelmet, szociológiát, de még véletlenül sem volt kevesebb gyermekük a parasztasszonyoknak (még 60 éve is mint. 5-7 volt az átlag, korábban pedig 10-15 is normálisnak számított); szoptatni pedig addig szoptattak, amíg tudtak. De mivel a parasztasszonyoknak igen hamar vissza kellett térni a munkába (kertbe, állatokhoz), vagy nem volt mit enni, ezért általában max. pár hónapig szoptattak, mert köztudott tény, hogy ha egyéb elfoglaltság miatt nem sikerül megszoptatni a gyereket x időközönként, elapad az ember teje, és ez általában meg is történt. Plusz ugye idejük sem volt arra, hogy megálljanak fél-1 órákra a gyereket szoptatni, általában velük sem volt a baba, a nagyobbak vigyáztak rá. Nem véletlen terjedt el a tehéntej ivásának szokása, ugyanis pont a paraszasszonyok adták ezt a gyermekeiknek pótlásképp.

Nem tudom, honnan vetted ezt az abszurdumot, hogy egy parasztasszonynak ideje volt 3-4 óránként megállni, és szoptatni.