Hogyan segíthetünk 26 éves fiunknak, ha nem akar "normális" életet élni? (Nem dolgozik,1 hónapja egy részmunkaidős munkát elvállalt, de lassan kirúgják, nincsenek céljai, sem tervei, elképzelései)
Hosszú és kemény küzdelmek árán véglegesen kitettük itthonról, november 11-én (miután sokadik alkalommal meglopott minket, és egyre agresszívabbá vált, betörte a lakásban és a társasházunkban az üvegeket, nem sorolom. Egész nap semmit nem csinált, munkát nem keresett, nem végezte el gimnázium után az OKJ-s tanfolyamokat, naphosszat itthon lebzselt, filmeket nézett, főzőcskézett, néha eljárt edzeni, füvezgetett, ennyi… Sajnos elképzelése szerint a szülőknek KELL eltartani a felnőtt „gyereküket”, amíg nem kíván munkába állni. Személyiség- és magatartászavara van, drogrehabilitációra nem akar menni. A pszichológusok (több) szerint kizárólag egy kb egyéves benti terápia segíthetne.
Most hetente eljön egy-egy holmijáért, akkor beszélgetünk (már nem félek az agresszív viselkedésétől, mert úgy tűnik, lenyugodott), de nem változtat az életén, hol egyik havernál, hol a másiknál alszik, vagy a barátnőjénél. Sehol nem járul hozzá a költségekhez, mondván, neki nincs pénze. (Engem ez a véleménye is felháborít: meddig kíván másokon „élősködni”?)
Egy dolgot vesz komolyan: keményen edz, fut, talán ettől van jobban, de ez kevés ahhoz, hogy valaki megálljon a lábán.
Ugyanakkor – a sok megpróbáltatásunk ellenére – valahogy szeretnék/szeretnénk a férjemmel segíteni neki. Van egy pici garzonlakásunk, ahová mehetne, ha fizetné a rezsit, persze ahhoz stabil munka kellene, de ezt sem akarja, csak ha mi fizetnénk helyette a költségeket. Hogyan lehetne „észhez téríteni”, hogy végre tegyen valamit az életéért? (Szörnyű néznem, hogy már szétszakadt nadrágban jár, mert „nincs pénze” venni magának azt sem.) Borzasztó látni, hogy ide jutott, amikor egy okos, szeretetreméltó srác volt, aki előtt szép jövő állt… És ez az út, amin halad, még elgondolni is rossz, hová vezet… Mit tennétek?
válasza:Nem tudom hogy álltok anyagilag.
Mivel van egy lakásotok,azon kívül,amiben laktok így sejtem,hogy nem minimálbérből éltek.
Talán egy megoldás lehetne,ha először csak vmi könnyebb munkát végezne.Részmunkaidőben.És valamennyit ti is fizetnétek neki.Mondjuk ennyiből a rezsi összegét kitudná fizetni,ti pedig mellette vinnétek neki kaját.A jelen állapotban ezt most is megteszitek,tehát egy próbát megér.
Már az is nagy dolog lenne,ha egyedül lakna egy ideig.
Legalább maga takarítana,mosna magára,stb.
Aztán ha ez beállt,akkor később talán megérzi azt,hogy milyen jó egyedül lakni,és majd egy teljes állás is megy neki.
Azt,hogy hirtelen teljes munkaidőben kezdjen szerintem teljesen esélytelen.Bár nem tudom milyen állapotban van.
Én örülnék,ha csak egy lakásba kellene költöznöm,nem albérletben,pedig nekem is elég nehéz,mert beteg vagyok.De már az is nagy segítség lenne.
Amit tanácsolok nektek,hogy semmi esetre nem vonjátok be a rokonokat,ismerősöket a témába.Az belefér hogy egy névtelen fórumon tanácsot kérsz,de ne hagyd h idegenek beleszóljanak,mert úgy sem tudják a részleteket.
Amúgy szerinted alkalmaznák valahol?Azt nem tudom,hogy a drog mennyire komoly nála.Amíg nem áll le vele,biztos nem tud dolgozni.De ha ezen túl lenne,akkor sem szabad egyből bedobni a mélyvízbe.
válasza: válasza:Lehet nem is lehet erőltetni.Ez magában egy folyamat.
Ha én tudnám biztosan,hogy a betegségem gyógyítható holnap mennék az orvoshoz.
De nekem nagyon nehéz.Gyakorlatilag az egész a másoknak való pánikszerű megfelelési kényszer.
Nem fizikai eredetű dolog.
Nekem soha nem volt semmi káros szenvedélyem.
És egyre rosszabb látni,hogy apám szabadulna innen,mert anyám alkohiolista lett,de nem tud miattunk.És én sem tudok mit tenni,még ez az állapot is jobb,mint az állandó rettegés és félelem a fájdalomtól.
Szerintem az,hogy edz jó dolog,az is egy motiváció,én is azért csinálom,mert így vmi kitölti az életemet.Ha napi 24 órában ezen agyalnék meg is bolondulnék.
Tényleg sajnálom mert nála ez kezelhető dolog lenne.
Az h mi vezetett odáig,hogy ide jutott más kérdés.Sajnos a társadalom is hibás.
válasza:HA csak ennyi bajotok van,már hidd el az is pozitívum.
Tudom mindenkinek a saját baja a legnagyobb.
De ha legalább a pároddal köztetek jó a kapcsolat,nincs baj az összetartással az már csak pozitívum.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!