Hogyan segíthetünk 26 éves fiunknak, ha nem akar "normális" életet élni? (Nem dolgozik,1 hónapja egy részmunkaidős munkát elvállalt, de lassan kirúgják, nincsenek céljai, sem tervei, elképzelései)
Hosszú és kemény küzdelmek árán véglegesen kitettük itthonról, november 11-én (miután sokadik alkalommal meglopott minket, és egyre agresszívabbá vált, betörte a lakásban és a társasházunkban az üvegeket, nem sorolom. Egész nap semmit nem csinált, munkát nem keresett, nem végezte el gimnázium után az OKJ-s tanfolyamokat, naphosszat itthon lebzselt, filmeket nézett, főzőcskézett, néha eljárt edzeni, füvezgetett, ennyi… Sajnos elképzelése szerint a szülőknek KELL eltartani a felnőtt „gyereküket”, amíg nem kíván munkába állni. Személyiség- és magatartászavara van, drogrehabilitációra nem akar menni. A pszichológusok (több) szerint kizárólag egy kb egyéves benti terápia segíthetne.
Most hetente eljön egy-egy holmijáért, akkor beszélgetünk (már nem félek az agresszív viselkedésétől, mert úgy tűnik, lenyugodott), de nem változtat az életén, hol egyik havernál, hol a másiknál alszik, vagy a barátnőjénél. Sehol nem járul hozzá a költségekhez, mondván, neki nincs pénze. (Engem ez a véleménye is felháborít: meddig kíván másokon „élősködni”?)
Egy dolgot vesz komolyan: keményen edz, fut, talán ettől van jobban, de ez kevés ahhoz, hogy valaki megálljon a lábán.
Ugyanakkor – a sok megpróbáltatásunk ellenére – valahogy szeretnék/szeretnénk a férjemmel segíteni neki. Van egy pici garzonlakásunk, ahová mehetne, ha fizetné a rezsit, persze ahhoz stabil munka kellene, de ezt sem akarja, csak ha mi fizetnénk helyette a költségeket. Hogyan lehetne „észhez téríteni”, hogy végre tegyen valamit az életéért? (Szörnyű néznem, hogy már szétszakadt nadrágban jár, mert „nincs pénze” venni magának azt sem.) Borzasztó látni, hogy ide jutott, amikor egy okos, szeretetreméltó srác volt, aki előtt szép jövő állt… És ez az út, amin halad, még elgondolni is rossz, hová vezet… Mit tennétek?
válasza:A dokik és pszichológusok szerint a magatartás- és személyiségzavart a marihuána használata váltotta ki. Sajnos akkortól kezdve kezdett hülye irányt és szokásokat, elképzeléseket felvenni. Csak a maximális elhatárolódás (tőle), most, amivel segíthetünk neki, ez sok egymástól független szakember véleménye. De nehéz látni, hogy a drasztikus lépéseink sem vezetnek semmire...
Nyilván hibáztunk a nevelése során, de ki nem követ el hibákat. Mostani szituban más lépésekre van szükség, ezeket keresem...
válasza: válasza:14
Sajnos az, hogy Te így gondolod, nem a valóság! Ha tudnád, hány ellenpéldát ismerek személyesen. A szenvedélybetegek (drogosok) szülői csoportjába járunk. El nem tudod képzelni, milyen életek vannak...
Korábban én is így véltem, ahogy Te.
Persze ez sem segít, most.
válasza:„kései” gyerekként agyonkényeztettük, erőnkön felül mindent megkapott"
Ne haragudj, de erre tanitottatok, hogy mindent megkapjon, es ki van nyalva a feneke. Nem tanult meg vagyakozni valami irant, nem tanult meg kuzdeni a celjaiert, mert a szulei erejukon felul mindent megadtak. Ha tezert varja el, hogy eltartsatok, hisz ezt kapta toletek eddig is.
Es ezen mar nem tudtok valasztani.
15
Igazad van, megpróbálom összegezni a múltat: szerető szülők, kései gyerek, tenyerünkön hordoztuk, tanulás, munka fontosságát látta tőlünk, nem erőltettük az érdeklődési körét (ahogy sok szülő teszi, szerintem helytelenül), amihez értette, számítógép: azt külön tanulta, általános iskolában tanulmányi versenyeken - informatikából - sikerek, rengeteg időt töltöttünk együtt, programok közösen, nagyszülők korán eltávoztak az életünkből, gimnáziumban kezdett kisiklani, egyikből átvittük a másikba, harmadikba,... közben súlyos műtétjeim, férjem egyre többet dolgozik,... mindig úgy éreztem jó a kapcsolatom a fiammal, aztán meglopott bennünket, nem hallgatott semmiben ránk, megint lopás, megdorgálás, ismét,... kiraktuk itthonról, mert mindig lopni akart, visszaengedtük, mert beteg lett, ismét..., a fű az élete értelme, inkább meghal, de erről nem mond le, rengeteg szakembernél jártunk vele, szerinte csak a hülyék dolgoznak, aztán egyre agresszívabbá vált, legutolsó kizárás.. egy ideig féltem vele beszélni, mert annyira agresszívvé vált (állítólag szintetikus cuccok hatására), elvonóra nem lehet bekényszeríteni - felnőtt, nem látja be, hogy kezelésre szorul, dolgozni nem tud (így gondolja)..., tanulni nem akar, fixa elképzelése, hogy életünk végéig mi tartsuk el...
Csak, amik hirtelen eszembe jutottak. Amiben hibáztunk, nem kellett volna az eddig kirakásoknál visszaengedni. Talán már befeküdt volna kezelésre, vagy nem... Nincs betegségtudatuk, ha nincs belső motiváltság, nincs kiút! - ez a szakemberek véleménye.
válasza: válasza:Minden fiúgyerkőc mellé egy keményebb apa kell, mert ha nem fogják vissza őket, nagyon elszáll velük a ló.
Ismerőseim köréből is ezt láttam, például volt egy iskolatársam, hárman voltak fiútestvérek, abból az egyik volt az anya kedvence, na őbelőle nem lett semmi felnőtt korára. A másik két fiú az orvosi pályán dolgozik, egyik Norvégiában él 12 éve, másik itthon egy magánklinika tulaja.
Az anya kedvenc dolgozgat itt-ott, még most is otthon lakik a barátnőjével, idős szülei már elnéznek neki bármit.
Bár sokszor az is elég, ha gyerekkorában rossz társaságba keveredik valaki, és lehúzzák őt.
A szülőknek igenis bele kellene szólni, kikkel barátkozhat a gyerek.
Sajnos csak felnőtt korukra látják be az emberek, amikor már talán a szüleik sem élnek, hogy igen, valóban jót akartak nekünk gyerekkorunkban. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!