Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Hogyan segíthetünk 26 éves...

KatalinHorvath kérdése:

Hogyan segíthetünk 26 éves fiunknak, ha nem akar "normális" életet élni? (Nem dolgozik,1 hónapja egy részmunkaidős munkát elvállalt, de lassan kirúgják, nincsenek céljai, sem tervei, elképzelései)

Figyelt kérdés

Hosszú és kemény küzdelmek árán véglegesen kitettük itthonról, november 11-én (miután sokadik alkalommal meglopott minket, és egyre agresszívabbá vált, betörte a lakásban és a társasházunkban az üvegeket, nem sorolom. Egész nap semmit nem csinált, munkát nem keresett, nem végezte el gimnázium után az OKJ-s tanfolyamokat, naphosszat itthon lebzselt, filmeket nézett, főzőcskézett, néha eljárt edzeni, füvezgetett, ennyi… Sajnos elképzelése szerint a szülőknek KELL eltartani a felnőtt „gyereküket”, amíg nem kíván munkába állni. Személyiség- és magatartászavara van, drogrehabilitációra nem akar menni. A pszichológusok (több) szerint kizárólag egy kb egyéves benti terápia segíthetne.

Most hetente eljön egy-egy holmijáért, akkor beszélgetünk (már nem félek az agresszív viselkedésétől, mert úgy tűnik, lenyugodott), de nem változtat az életén, hol egyik havernál, hol a másiknál alszik, vagy a barátnőjénél. Sehol nem járul hozzá a költségekhez, mondván, neki nincs pénze. (Engem ez a véleménye is felháborít: meddig kíván másokon „élősködni”?)

Egy dolgot vesz komolyan: keményen edz, fut, talán ettől van jobban, de ez kevés ahhoz, hogy valaki megálljon a lábán.

Ugyanakkor – a sok megpróbáltatásunk ellenére – valahogy szeretnék/szeretnénk a férjemmel segíteni neki. Van egy pici garzonlakásunk, ahová mehetne, ha fizetné a rezsit, persze ahhoz stabil munka kellene, de ezt sem akarja, csak ha mi fizetnénk helyette a költségeket. Hogyan lehetne „észhez téríteni”, hogy végre tegyen valamit az életéért? (Szörnyű néznem, hogy már szétszakadt nadrágban jár, mert „nincs pénze” venni magának azt sem.) Borzasztó látni, hogy ide jutott, amikor egy okos, szeretetreméltó srác volt, aki előtt szép jövő állt… És ez az út, amin halad, még elgondolni is rossz, hová vezet… Mit tennétek?



2014. febr. 9. 10:06
1 2 3 4 5
 1/45 anonim ***** válasza:
88%

Sajnos most már elég késő életre nevelni a fiatokat. Gondolom nem a 26. születésnapján lett egy jóravaló fiúból egy ilyen drogos senkiházi, hanem kicsi korától kezdve lassan-lassan, fokozatosan letért az útról.

Nos, akkor kellett volna elkapni. Most már elég késő. (Bár nem reménytelen.)

2014. febr. 9. 10:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/45 anonim ***** válasza:
100%

Sajnos nehéz a mai fiataloknak, a lányomon is látom. Ő 25 éves, lediplomázott, nyelvvizsgázott, szerzett egy okj-s szakmát, és közmunkásként dolgozik, havi 50 ezerért. Most ott tartunk, hogy nem kérek tőle egy ft-ot sem, gyűjtse össze a kis pénzét, és induljon el vagy külföldre, vagy pestre. Eddig nem tudott, mert nem volt miből...itt vidéken ismeretség nélkül, soha nem lesz munkája, hiába végzett kitűnőre.

Ha a fiút ennyire az edzés érdekli, akkor miért nem tanul valami azzal kapcsolatos dolgot?

2014. febr. 9. 10:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/45 anonim ***** válasza:
96%
Kedves Katalin, mi a büdös francot csináltak 26 évig?
2014. febr. 9. 10:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/45 anonim ***** válasza:
100%
Haverjai, barátnői nem tudnának segíteni neki, beszélni vele? Hátha rájuk jobban hallgat. Szerintem nálatok már elment a végsőkig, sőt hosszútávon csak ártotok vele, ha tovább pénzelitek, visszafogadjátok. Nem azt mondom, hogy ne segítsetek neki, találkozzatok vele, lelkiekben legyetek mellette, néha vacsorázzon nálatok, de ennyi. Most még jó neki, mert vannak haverok, barátnő, akik befogadják, és így kényelmes. Előbb-utóbb az ő tűréshatáruk is véges lesz, és ki fogják dobbni. Utána kénytelen lesz a saját lábára állni. Ha látjátok, hogy akar változtatni, akkor segítsetek neki... de mindig abban, hogy előre lépjen , és ne hátra. Értsd ne engedjétek vissza magatokhoz, ne adjatok pénzt neki!
2014. febr. 9. 10:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/45 anonim ***** válasza:

Van elképzelése arról, miből (kiből) fog megélni, ha ti már nem lesztek?

Persze, ha beteg, és kezelésre lenne szüksége, ezt sem fogja racionálisan végiggondolni.

2014. febr. 9. 10:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/45 anonim ***** válasza:

Sajnos kényszeríteni nem tudjátok, viszont én sem adnék neki így semmit.

Majd, ha mindenhonnan elhajtják, talán észhez tér. Vagy nem, sajnos olyan is van. :(

2014. febr. 9. 10:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/45 anonim ***** válasza:
93%
Talán a felnevelkedése alatt nem kapta meg a családban azokat az impulzusokat, amelyek lelki fejlődését az önállósodás irányába terelte volna.
2014. febr. 9. 10:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/45 A kérdező kommentje:
Az egyetlen OKJ, amiből levizsgázott (az 5 közül, amikre befizettük), ezzel kapcsolatos, de mindig azt mondogatja, majd akkor keres edzőteremben munkát, ha már „tökéletes” lesz fizikailag. És addig mi van, addig miből él? (Mellesleg ezt már 4 éve mondogatja. Szerintem az emberek többsége nem álmai munkájából él…) Olyan, amikor vele beszélgetek, mintha más nyelven beszélnénk. Nem fogja fel, hogy tenni kell azért, hogy az ember fennmaradjon.
2014. febr. 9. 10:32
 9/45 anonim ***** válasza:
74%
Csak mond ki: ELKÚRTUK!
2014. febr. 9. 10:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/45 A kérdező kommentje:

Köszönöm a véleményeteket, de igazán az vinné előbbre a dolgokat, ha csakis előre néznénk, nem a múltban vájkálnánk, mert az már megváltoztathatatlan: „kései” gyerekként agyonkényeztettük, erőnkön felül mindent megkapott, aztán 12 éve súlyos műtétjeim voltak, leszázalékolás, apuka agyonhajszolja magát, én orvosokhoz járok… Ezektől még lehetne normálisan gondolkoznia a „gyereknek”.

3

Az a gond, hogy alig van kortársbelivel kapcsolata, a dolgos fiatalok kihaltak a közeléből, nem tartják vele a kapcsolatot, ők is próbáltak beszélni vele, de nem érti, minek güriznek annyit… Akiknél most elvan, azokkal talán inkább nem kellene szóba állni, mert szétesnek minden egyes nap, kivéve a barátnőjét, aki egyetem mellett dogozik, tervei vannak… Mégsem tud hatni a fiunkra. (bár azt már nekem elmondta a lány, hogy „nem kívánja a fiunkat eltartani” Maximálisan egyet értek vele! (mégis vele van még). Ő még hisz abban, hogy majd kinövi ezt, átjut ezen az időszakon. (Szerintem tenni kellene valamit a fiunknak, hogy előre lépjen, ne hátra! Én azon filózom, hogy mi lehetne a részünkről nyújtott segítés, hogy végre irányt váltson. A srác nagyon makacs, konok, csak neki lehet igaza, mindenkinél mindent jobban tud. Hát ez az elképzelése sem segíti a helyzetet.

2014. febr. 9. 10:48
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!