Hogyan segíthetünk 26 éves fiunknak, ha nem akar "normális" életet élni? (Nem dolgozik,1 hónapja egy részmunkaidős munkát elvállalt, de lassan kirúgják, nincsenek céljai, sem tervei, elképzelései)
Hosszú és kemény küzdelmek árán véglegesen kitettük itthonról, november 11-én (miután sokadik alkalommal meglopott minket, és egyre agresszívabbá vált, betörte a lakásban és a társasházunkban az üvegeket, nem sorolom. Egész nap semmit nem csinált, munkát nem keresett, nem végezte el gimnázium után az OKJ-s tanfolyamokat, naphosszat itthon lebzselt, filmeket nézett, főzőcskézett, néha eljárt edzeni, füvezgetett, ennyi… Sajnos elképzelése szerint a szülőknek KELL eltartani a felnőtt „gyereküket”, amíg nem kíván munkába állni. Személyiség- és magatartászavara van, drogrehabilitációra nem akar menni. A pszichológusok (több) szerint kizárólag egy kb egyéves benti terápia segíthetne.
Most hetente eljön egy-egy holmijáért, akkor beszélgetünk (már nem félek az agresszív viselkedésétől, mert úgy tűnik, lenyugodott), de nem változtat az életén, hol egyik havernál, hol a másiknál alszik, vagy a barátnőjénél. Sehol nem járul hozzá a költségekhez, mondván, neki nincs pénze. (Engem ez a véleménye is felháborít: meddig kíván másokon „élősködni”?)
Egy dolgot vesz komolyan: keményen edz, fut, talán ettől van jobban, de ez kevés ahhoz, hogy valaki megálljon a lábán.
Ugyanakkor – a sok megpróbáltatásunk ellenére – valahogy szeretnék/szeretnénk a férjemmel segíteni neki. Van egy pici garzonlakásunk, ahová mehetne, ha fizetné a rezsit, persze ahhoz stabil munka kellene, de ezt sem akarja, csak ha mi fizetnénk helyette a költségeket. Hogyan lehetne „észhez téríteni”, hogy végre tegyen valamit az életéért? (Szörnyű néznem, hogy már szétszakadt nadrágban jár, mert „nincs pénze” venni magának azt sem.) Borzasztó látni, hogy ide jutott, amikor egy okos, szeretetreméltó srác volt, aki előtt szép jövő állt… És ez az út, amin halad, még elgondolni is rossz, hová vezet… Mit tennétek?
20
„Minden fiúgyerkőc mellé egy keményebb apa kell,”
Teljesen igazad van. Nálunk az apuka egy kenyérre kenhető, jótét ember, aki az életét áldozná a gyerekért. Ez valóban probléma, mert a fiunk akkor tudna rá felnézni, ha egy nagydarab ember lenne, akitől félni kell. (Csak az utca törvénye számít az ő véleménye szerint.
19
Félre értettél. A gimikben nem állt rosszabbul helyt, mint az átlag. Egyikből azért vittük el, mert az osztály 90 %-a drogfüggő volt, a másikból azért, mert rengeteg alkoholista volt. A harmadikból azért, hogy minden tárgyból (a neki kínos töriből is) sikerüljön az érettségije, mert az új helyen a tanár nem pécézte ki magának. De az igaz, hogy már akkor kicsúszott a lába alól a talaj. De úgy tűnt, hogy minden rendbe jön, számítógépes melókat csinált, aztán belépett az életébe a marihuána, amire
szerinte nem lehet rászokni. Hát, az ő esete nem ezt mutatja. Most már a kemény edzés tényleg jónak tűnik, de a felfogásán is szükséges változtatni, és meg kell próbálni szembe nézni a sok negatív dologgal, következménnyel, de nem akar. Majd…
Ha egyedül nem megy, akkor szakmai segítséggel. (Mindenben mellette állnánk, ha rászánná magát…)
válasza: válasza:23
Nem én találtam ki, hogy drogfüggő az osztály: az igazgató hívta össze a rendkívüli szülői értekezletet, hogy azokat "bírja rá " távozásra, vagy változtatásra, akik drogoznak, végül a nem drogozók váltottak (páran), a másik suliban az alkohol volt a gond. Szerintem gáz, ha berúgva mennek be az első órára a "gyerekek", ezzel sem tudtak mit kezdeni.
Mi is hibásak vagyunk, nem tudtuk megváltoztatni ezt a közeget (szülőként), ezért váltottunk...
Szerinted egy drogosnál mindig a szülők a hibásak? Vagy egy gyilkosnál a szülőket ítélik el?
Igen, keményebben kellett volna fogni, de van olyan szülő, aki erre képtelen. Ettől még lehet jó szülő, ha közben jó példát mutat, szeretetet ad, stb. Engem is elkényeztettek, mégsem kallódtam el, nem vártam el, hogy a szüleim álljanak helyt helyettem, megdolgoztam a céljaimért.
Nem, sajnos nincs lányunk, sőt másik fiunk sem, így nem tudom elképzelni, mi lett volna, ha van mellette testvér.
válasza: válasza:Szerintem a 20-as válaszoló rátapintott a probléma lényegére. Az apai szigor hiánya vezetett eddig. Valójában ezt kellene pótolni, viszont azokat a dolgokat amelyek nem történnek meg a biológiai időnek megfelelően sokszor lehetetlen pótolni, vagy ha igen akkor nagyon nehezen.
Németországban nagyon sok szőlő küzd ehhez hasonló problémákkal,és a tehetetlenség érzéssel. Mivel sokan vannak ez már nem csak egyéni,de társadalmi gond is. Ezekre az esetekre kidolgoztak egy különleges terápiát ami nagyon hatásos és sikeres. A terápia lényege abban van,hogy az apa képet átírják és az apai szigort pótolják. Ez konkrétan úgy néz ki, hogy összeszednek mondjuk 10 ilyen gyereket, ez a csoport, ahol mindenki ugyanazzal a problémával küzd. Van egy pszichológus-szociológus (kemény-férfi),és egy orvos(kemény-férfi) velük. Ez a csoport elmegy valahová,pl Afrikába. Lényeges, hogy kiszakadjanak a megszokott környezetből. Itt komoly munkára fogják őket. Megkezdődik egy átnevelés. Reggel 4-kor kelnek fát vágnak építkeznek stb. Feladatuk van. Lassan leszoktatják őket a drogról, alkoholról. Az elvonási folyamatban segítik őket. Egymást is segítik, mert így társakkal egyiknek sincs az az érzése, hogy egyedül áll a gondjával.Odafigyelnek a lelkükben lezajló dolgokra, feldolgozzák a gyerekkori sérelmeiket,stb. Ez a terápia hónapokig esetleg egy évig tart. Általában a szülők állják a költségeket. Nagyon eredményes módszer,10-ből 10 meggyógyul és később sem esik vissza.
Nem tudom, hogy Magyarországon van-e ilyen lehetőség. Mindezt csak azért írtam le, hogy lásd van megoldás és hogy hogyan lehet segíteni. Ti mint szülők átnevelni már nem tudjátok őt.
Kedves 26!
„ezt a viselkedést semmilyen szinten nem tűritek tovább, amíg nem változtat az életén semmi további segítségre nem számíthat tőletek. És ezt következetesen betartani.”
Igen, teljesen egyet értek Veled, ezt fogjuk tenni, már egy ideje ezt tesszük, persze belső lelki vívódások árán, közben nekem még a férjem lelki zsarolhatóságával is meg kell küzdenem, de nem adom fel, a srác sorsa a tét!
Kedves 27!
Ez a módszer nagyon klassznak tűnik, ilyesminek látszanak az egyéves drogterápiás intézetek,, befekvős helyek. (Izolálva a betegeket az addigi közegüktől, kísértésektől.)
De a nagy probléma: hogyan juttatod be egy ilyen helyre, ha ő nem szánja rá magát. Gondolom, Németországban sem tudják rákényszeríteni a beteget, ha nem akar, ha nincs belátása, ha nem akar gyógyulni. Amíg a belső motiváltság bennük nem akar ki a változtatásra, addig a szeretteik belebolondulhatnak, nem tudnak semmit tenni, csak következetes szigor, elhatárolódás, „kemény szeretet”.
Mellesleg szerintem sem okolható csak a család, a mai világban sokan eltévednek a kortársak hatására. Nagyon nehéz lehet nemet mondani, okosnak lenni - ezt is megértem.
válasza:Hát igen,igazad van, a belső motiváltság az fontos, de ezt csak azzal lehet elérni ha ti nem segítitek. Ezt nagyon nehéz nektek meglépni, de muszáj. Ezután fut majd jó sok kört, egy ideig külső "segítséget" kap, aludhat itt-ott, de ez nem tartható, a barátok is megunják majd, de ő is. Valószínűleg kap majd egy pár életpofont, vagy történik valami és rájön, hogy ez így nem jó neki( pillanatnyilag jó). Hidd el, ha lefutja a köreit, végül hozzátok jön. Ez egy hosszabb folyamat lesz. Végig kell néznetek a "bukását", és ez nehéz. Jól mondja az előttem válaszoló következetesnek kell lenni. Ha bármiféle segítségért jön akkor meg kell mondani neki egyértelműen, hogy csakis a terápiában, a gyógyulásában segítitek semmi másban nem számíthat rátok.
Ti nem tudtok esetleg más hozzátok hasonló problémákkal küzdő szülőkkel beszélgetni? Keressetek ilyen embereket ,ez nektek is segítene,erőt adna, a férjed is talán mások hatására elhagyná a "zsarolhatóságát" .
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!