Miért szól bele a párom a gyerek nevelésembe?

Na ez az, csak épp összeköltözés előtt kellett volna a nevelési kérdéseket tisztázni...

Egyébként a kézre ütés nem nevelés, szerinted ebből ő megtanul bármit is a félelmen kívül?! Ha olyan jól tudsz nevelni, talán használhatnád az eszed, és el is magyarázhatnád a gyereknek, miért nem jó, amit csinált, majd letöröltetted volna vele. Jól elfárad, és legközelebb kétszer is meggondolja, hogy firkáljon-e a falra.

Erre te zseniális módon rögtön fizikai erőt alkalmaztál, nem csoda, ha a nevelőapjához rohan inkább.

Miért ne szóljon bele a nevelésbe? Nem együtt éltek? Akkor bizony joga van hozzá. Lehet, hogy türelmesebb nálad, és nem csap a kétéves kezére, hanem elveszi tőle, és azt mondja, hogy "nem szabad a falra rajzolni", és inkább ad neki papírt és ceruzát.

A saját anyja pedig ráüt a gyerek kezére.

Szép.

Szerintem ha két ember együtt él, és ezek közül az egyiknek a gyereke, gyerekei is ott élnek akkor természetes, hogy a másik fél valamilyen szinten bele kellm, hogy szóljon a gyereknevelésbe, vagyis részt kell vennie a nevelésben.

Az, hogy megszabja, te hogyan neveld, más téma, mert akkor már nem csak róla van szó, úgyhogy én úgy gondolom, igazad van részben, viszont ha ez ilyen élesen kiütközött akkor ezt jobb ha leültök és megbeszélitek higgadtan, hogy ki mibe szóljon bele.

Most komolyan, egy kétévesnek magyarázzál már el bármit.

Egy felnőtt csimpánz egy 3-4 éves gyerek szintjén van. Most akkor gondolkodjál már, hogy egy 2 éve sgyereknek mi olyat tudsz elmagyarázni amit tényleg fel is fog.

Ettől függetlenül sok dolgot könyebbé lehet tenni, pl. amikor a falra rajzolt a gyermeked, akkor hol volt a párod?

Mert ha bele akar szólni a nevelésbe, akkor vegye ki a részét is belőle.

Egy kétéves gyereket az embernek a szeme sarkából mindig figyelnie kell.

29-es, írta a kérdező, hogy a párja hamut vitte ki az udvarra.

"párja" szigorúan idézőjelben, hiszen nem szólhat bele a vele élő gyermek nevelésébe, sőt, a kérdés alapján ("Kíváncsi lennék, ő mit tenne a helyemben") a kérdezőhöz se szólhat - hiszen különben ezt tőle kérdezte volna meg...

Egyébként kérdező, nagyon büszke lehetsz magadra, megérdemled, hogy az legyen életed legnagyobb sikerélménye, hogy meg mertél ütni egy 2 éves gyereket.