Kisgyermekkorodhoz képest, hogyan éled meg másként a Karácsonyt?

Gyerekkoromban varázslatos karácsonyok voltak. Sokáig hittem a Jézuskában, aki hozza a csillogó, plafonig érő fát, a süteményektől fahéjillatú a ház, 24-én mire apukámmal hazaérünk a délutáni sétából, ott állt a feldíszített karácsonyfa, alatta mindig rengeteg ajándék. 25-én, 26-án pedig az unokatestvérekkel voltunk és rengeteget játszottunk - az új játékokkal nyilván -, és kilószám ettük a szaloncukrot, amitől persze mindig fájt a hasunk :D

Ma egész más a karácsony. Kisgyerekként csodát vártam, és passzív résztvevője voltam az egésznek. Ma az advent vált fontossá, amikor megálmodom és megszerzem/elkészítem mindenkinek az ajándékát. Közben elképzelem, hogy fog neki örülni, így még a gyűlölt vásárlás is ilyenkor egy kellemes dologgá válik. A készülődés jó érzés, kiszakít a napi robotból. Az került a központba, hogy örömet okozzak azoknak, akiket szeretek.

Ezen kívül, mivel messze élek, sok családtagommal alig találkozom - de ilyenkor mindenképp! Emiatt is várom minden évben, mert van, akit csak ilyenkor látok.

Azt gondolom, hogy a fő különbség az, hogy amíg gyerekként csak passzív "elszenvedője" voltam a karácsonynak (nem is ajándékoztam, hiszen azt a Jézuska hozza mindenkinek, a szüleimnek is), ami három nap volt, felnőttként aktívan részt veszek benne, és az adventi koszorú elkészítésétől kezdve egészen a vízkeresztig tartó időszakot élem meg karácsonynak.

Gyerekkorom karácsonyai csodálatosak voltak, sokáig hittem a Jézuskában, rengeteg ajándékot kaptam, feledhetetlen vacsorák, esténként együtt eszegettünk narancsot, fügét a szüleimmel , (60-as évek elején) ott volt a nagymamám is, akit nagyon szerettem.

Ma már én vagyok a nagyi, mi várjuk a gyerekeket ebéddel, ez készülődésből áll, de már előző nap mindent előkészítek, töltött káposzta, töltött húsok, sültek kisütve, délelőtt már csak a rántott húsokat, köreteket készítem frissen, meg a levest.

Mi ezeket a karácsonyokat is szeretjük, nagyon jó együtt a gyerekekkel. De a mienk nagyon összetartó család, gyakran találkozunk, szeretjük egymást.