Párom szerint felesleges lesz bejönnie a kórházba, ha majd szülök. Azt mondta, ha meglesz a kicsi akkor majd meglátogat minket. Most erre mit szóljak?

Szerintem a macska fialós barátunknak nincs is anyja, úgy tojták ki seggen át a wc-be...

Azt hiszem ez a vélemény mindent elmond, nem is írnék többet ehhez a témához, páran már úgyis leírták a lényeget.

Férfiként írom ,a világ minden kincséért ki nem hagytam volna a lányom születését ! Nem is értem milyen férfi az olyan aki ódzkodik a születés csodájától ... !? Nem kifogás hogy rosszul lesz ... vegyen erőt magán . Minden férfitársamnak javaslom ,hogy élje meg a CSALÁD születését !

Kérdező ,a férjed hozzá állása a dolgokhoz hogy ne legyek bántó,inkább csak annyit írok ,unszimpatikus !!! Sok boldogságot a babához !

Engem mélyen megbántana a párom egy ilyen kijelentéssel, mert tudja hogy ez számomra mennyire fontos. Én megértem azt, ha nem akar ott lenni a születés pillanatában, őszintén szólva én sem szívesen nézném végig a másik oldalról mi történik odalent. Ellenben jól esne, ha a vajúdás alatt ott lenne mellettem és lesné minden kívánságomat, beszélgetne velem, tartaná bennem a lelket, aztán ha eljön a pillanat és már végre a világra kívánkozik a babánk, akkor ő szabadon eldöntheti, hogy megy vagy marad.

Nagyon rosszul esne és egyedül érezném magamat a babánkkal, ha ő hazamenne tv-zni, amíg én a kórházban szenvedek. Igen, testileg teljesen mindegy, hogy a kanapén vagy a váróban izgulja-e végig a szülés pillanatait, de lelkileg abszolút nem mindegy, hogy érzem-e a támogatását, avagy sem.

A páromnak eszembe sem jutna ilyet mondani, ő akarna az első lenni, aki láthatja a babát, még ha a szülésben egyelőre nem is biztos, hogy ott akar-e lenni. :)

Szerintem egy ember ilyen helyzetben ne sajnálja a pénzt taxira, vagy egy telefonra egy jó barátnak, hogy megvan a baba, legyen kedves érte jönni. Tesóm vezetni sem volt képes, annyira izgult, amikor hazavitték a babát a feleségével, így én mentem el értük 30 km-re és igazán nem érdekelt, hogy ez nekem pénzbe került.

Akkor is mi voltunk ott anyukámmal, amikor megszületett a baba és a páromat haza kellett vinni (egyértelmű volt, hogy nem fog vezetni kimerülten, sem tömegközlekedni éjszaka). A barátnőmért és kis családjáért is mi mentünk anno a párommal. A világ legcsodálatosabb dolga hazafuvarozni egy újszületett, nem hiszem hogy egy jóbarát, vagy családtag nemet mondana, ha megkérnétek őket, hogy a nagy pillanat utána vigyék haza a párodat!!

" Azért a középkorban meg a világháborúk közepén sem várták el a nők hogy ott legyen a párjuk, meg lelki támogatás kell... Biztos nyavajogtak ők is, de azért ennyire... Egyébként nem én vagyok az egyetlen aki állítja hogy egy vesekőt kihugyozni jobban fáj mint szülni :) Szerintem az a baj a mai Anyukákkal *térdeborulás* hogy túlságosan elvannak kényeztetve..."

Az ilyen heréket minek szüli meg az anyjuk?