Párom szerint felesleges lesz bejönnie a kórházba, ha majd szülök. Azt mondta, ha meglesz a kicsi akkor majd meglátogat minket. Most erre mit szóljak?

Bocsánat, valahogy elment hamarabb...

Mégsem lett belőle semmi baj, az átlagnál szerintem jobb apámmal a kapcsolatom, anyámék is együtt vannak a mai napig, nincsen semmi baj, nem ez fogja meghatározni egy család életét.

Velem bent lesz. Rém egyszerű: már most iszonyatosan be vagyok tojva az egésztől, egyszerűen pszichésen segítség, ha mellettem van. Meg az ő gyereke is lesz.

Ha helyi érzéstelenítéses hereműtétje lesz egyszer, akkor ugyanezen okból én is ott leszek mellette vagy a műtő előtt.

Amikor altatásos műtétem volt, akkor nem éreztem fontosnak, hogy ott legyen, úgysem leszek magamnál, felőlem élveboncolhattak volna, amíg alszom.

Egyébként tűfóbiám is van, így a vérvételekre is bekísér. (Oké, ott főleg azért, hogy ne szökjek meg a váróból.)

A férfiak imádják azt hangoztatni, hogy a nők szülés közben fele annyira sem szenvednek, mint amennyire azt később beállítják. Érdekelne hogy ezt tapasztalatból mondják? Vagy mi? Próbáltak már a segglyukukon kipréselni egy jó esetben két három kilós babát?

Azt megértem, ha egy pasi a szülőszobában nem akar bent lenni, nade azért a várószobában vagy folyosón azért minimum elvárható lenne. Elvégre az ő gyereke is. Hogy lehet hogy ennyire nem kíváncsi rá? Jaaa hát összehozni jó volt, de mikor épp világra jönne az már nem olyan élvezetes, mi?

Aki meg azt a macska fialós kommenteket irkálja... ugye anyád büszke rád? Büszke hogy a veled való vajúdását így hálálod meg, hogy egy állathoz hasonlítod? Szokott dicsérni ezért a gondolatodért?