Mi legyen az anyámmal?
Néhány hónapja megszakítottam a kapcsolatot az anyámmal. Megvoltak rá az okaim, szinte az egész gyerekkoromat megkeserítette. (Akit nem érdekel, az ugorjon a végére.)
Amikor 10 éves voltam, és ő összejött valakivel (aki utált), kirakott otthonról és mehettem a nagyszüleimhez lakni. Akkoriban volt, hogy fél évig nem is láttuk egymást, ettől függetlenül felvette a családi pótlékot. Amikor felújították a lakást, berendezte "hálószobának" a fűtetlen, szigetelés nélküli spájzt, ami azt jelentette, hogy a plafonig álltak a dobozok az ő kacatjaival (tönkrement tévé, olyan ruhák, amiket sosem hordott, régi ajtók, könyvek dobozokba csomagolva) és volt ott egy matrac, amit leteríthettem a padlóra, ha ott akartam aludni. A szoba folyton penészes volt, és hemzsegtek benne a poratkák (allergiás vagyok), szóval maradtam inkább a nagyszüleimnél. Ehhez hozzátartozik, hogy anyámnak közel félmilliós fizetése van, nincsen adóssága és a lakást sem bérli.
Később, amikor szorosabb lett a kapcsolatunk, olyan programokat szervezett, hogy menjek vele plázázni, nézzünk meg egy csajos filmet (fiú létemre), illetve takarítsak nála, és vigyem le a nehéz holmikat a pincébe. Az ilyen programok alatt többnyire leitta magát és botrányosan viselkedett. Ha nem voltam ott, amikor részeg volt, sokszor felhívott, ordított velem és a fejemhez vágta, hogy egy semmirekellő vagyok, stb.
Zsebpénzt akkor sem kaptam tőle, ha éppen jó volt a kapcsolatunk, úgyhogy ha nem tudtam szendvicset vinni az iskolába, az osztálytársaimon múlott, hogy eszek-e aznap vagy sem. Közben ő Svájcba, Prágába, más külföldi városokba utazott kikapcsolódni.
Később beújított egy pasit, aki velem egyidős. Azt hazudta neki, hogy nincs gyereke, és mindig, ha nála volt a srác, szólt, hogy még véletlenül se ugorjak be...
Amikor pedig végül barátnőm lett, minden áron gáncsolni akarta a kapcsolatot. Megpróbálta telebeszélni a fejem, hogy a barátnőm manipulatív, és folyton féltékenykedett rá. Kitalálta, hogy ő "anya-fia napokat" követel a hétvégére, mert olyan ritkán lát. Ha meglátogattuk, elkezdett babusgatni meg ölelgetni a barátnőm előtt, megpróbált minél többet kettesben beszélgetni velem, és olyan jövőképekről beszélt, amiben a barátnőmnek nem szorított helyet.
Ha akármikor megkérdeztem, mit miért csinált, mindig azt mondta, hogy "Egy nap hálás leszel ezért!" és alapból megpróbálta magát nagyon bölcsnek lefesteni. Viszont felnőttem, és nem vagyok hálás, sőt, dühös vagyok.
Amikor letettem a vizsgáimat, külföldre költöztem. Nem akartam bántani őt, úgyhogy megírtam neki, hogy nekem ez a gyerekkor kicsit sok volt, és szeretnék egyedül lenni egy darabig, hogy fel tudjam dolgozni a kapcsolatunkat. Azóta az egész életem sokkal nyugodtabb, végre kezdek kilábalni az évtizedes depresszióból.
Anyám azt válaszolta, hogy tiszteletben tartja a döntésemet, viszont azóta folyton a nagymamámnak panaszkodik, hogy nem állok vele szóba. A mamámat nagyon szeretem, anyám helyett anyám volt, és őt nagyon megviseli ez a "családi viszály". Mivel békével mentem el, nem érti, miért nem akarok vele beszélni és nagyon sokszor szomorú emiatt.
Mit tennétek a helyemben? Kibéküljek az anyámmal, hogy a mamámnak könnyebb legyen? (Attól félek, akkor ki akarna hozzám költözni külföldre.) Vagy világosítsam fel anyámat, hogy rosszul vagyok ettől az egésztől? (Félek, ha felvilágosítom, mennyire undorodom tőle, az egészet rákeni a barátnőmre, akkor pedig őt megutálja a családom, hogy miért uszít engem... Neki szintén nagyon jó a kapcsolata a mamámmal.)
A dolog egyelőre annyira nem aktuális, de húsvétra szeretnék hazalátogatni, és nem tudom, mi fog fogadni. Egyáltalán, hogyan tudom tartani a mamámmal a kapcsolatot úgy, hogy anyámat egyelőre látni sem bírom?
Nos, nem vagy könnyű helyzetben.
A Nagymamádat mindenképpen látogasd meg, hiszen őt szereted.
Anyukáddal is kibékülhetsz, elolvastam, amit írtál, megértem, ha nem akarsz, de akkor is ő az Anyukád. Szerencsére pénze van, tehát nem ilyesmiről van szó.
Szerintem közelíts felé, de csak óvatosan, a kiköltözést, szerintem nem is akarná, azt semmiképpen ne fogadd el, az abszurd dolog lenne.
Állj szóba Anyukáddal, nem kell a A pontból a Z-be csúszni, vannak átmenetek is.
Kérdező, szerintem eszedbe se jusson "kibékülni", egy ilyen emberrel addig TILOS, amíg nem látja be a saját hibáit és nem akar változtatni rajta. Viszont szerintem minden egyes alkalommal emlékeztesd, hogy neked a párod az első, és vele képzeled a további életedet... ne építsen már légvárakat a saját hülyeségéből újra és újra...
"Ha akármikor megkérdeztem, mit miért csinált, mindig azt mondta, hogy "Egy nap hálás leszel ezért!" és alapból megpróbálta magát nagyon bölcsnek lefesteni." - ja, ezt én is hallgattam eleget anno, de hát úgy tűnik, arra az "egy napra" még kicsinyég várni kell... azt nem tudom meddig, mert én az 50-hez közeledem, anyám a 80-hoz...
Nem egyszerű a helyzeted! Mi hárman voltunk testvérek, lányok. A legidősebb sosem hallgatott anyura, inkább az ellenkezőjét csinálta. Pl. direkt külföldihez ment férjhez, mert anyu nem akarta. Ő érvényesült, ő most a kedvenc. Középső nővérem iszonyúan jó akart lenni, szót fogadott mindenben, gyönyörű csinos, kiváló tanuló,... volt, középiskolában kibukott, diliházba akarták tenni, de anyu talált orvost, és most normális életet él. Én is szót fogadtam, de már nem annyira, egy pszihopatának mondott férjjel éltem 19 évig, tovább nem bírtam, öngyilkos akartam lenni én is, annyira ki voltam. Az idősebb nővérem, érvényesül munkahelyén, pénz,.... Én le vagyok százalékolva... A mi esetünkben az érvényesült, aki szart a szüleire.
Anyukádnak most van valakije? Nem lehet olyan benne, hogy Te mellette legyél mikor szüksége lesz valakire? Miért mondta, hogy a szülők felé.... A gyermek felé nincs semmi kötelezettség?
Ne tedd tönkre az életed miatta, miattuk.
Mamádnak én ha megtudod tenni persze, ígérd meg, hogy bármire szüksége van, Te segítesz. Otthon,... pl.
Anyukáddal meg legyél normális, ne ígérj semmit, ne hozz fel semmit, közömbös, amilyen ő volt veled. A szíved felejtsd el, az agyad legyen észnél.
Neked lesznek gyerekeid, ők lesznek az elsők, ne tedd tönkre az életed egy ilyen szülő miatt. Ne legyen semmi lelkiismeret furdalásod.
A Te legközelebbi családod, a barátnőd, a leendő gyerekeitek. Ők legyenek az elsők!
14-es vagyok
Nekem a Szemléletfejlesztés sokat segített. Megbékéltem a hibáimmal, kevésbé vagyok önző, nem keresek kifogásokat, nem hibáztatok mást a saját hibáimért és alapvetően reményteljesnek látom az életem. Javultak az emberi kapcsolataim is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!