Párom édesanyja nem hagyja békén a fiát, ez normális?
Párom 22 éves elmúlt, dolgozik, 3 éve együtt élünk, de az anyja nem hagyja békén.
Ha nem ő tud meg valami hírt a fiáról legelőször sírásszerű görcsei lesznek, és nem tehetjük meg, hogy nem beszélünk vele, mert cukorbeteg és amikor depressziós akkor csokoládéval tömi magát.
Szerintetek ezzel a helyzettel mit csináljunk?
engem anyós egyébként le se szar, kb annyi vagyok neki, mint egy lábtörlő, de nem is izgat különösebben, mert teljesen mások vagyunk, max annyira beszélünk hogy házimunka.
De páromat olyan szinten IMÁDJA, hogy mindennap hívja, mindennap aggódik, mindennap megakarja tudni mit evett, mit csinált stb
2 hosszúkapcsolatom volt ezen kívül, egyiknél se tapasztaltam ilyen fajta mániákus függést
Nem szoktam féltékeny lenni.
Nem így ismer párom, es en sem gondolom ezt.
Illetve barátaink szerint sem vagyok féltékeny. Szerintem ez nins benne.
Nekem furcsa, hogy az anyja mindent előbb tud meg, mint en akivel együtt el.
Általában hetek után mondja el nekem parom, mert szerinte az anyja köteles tudni először.
válasza:Kedves 10-es! Miért szólsz bele olyanba, amit még nem tapasztaltál, és láthatóan néhány mondatot sem tudsz értelmezni.
A kérdező egyáltalán nem féltékeny, inkább az anyós az. Igen, természetesen különböző szeretetek vannak, viszont nagyon sok anyánál tapasztalható, hogy majomszeretet fűzi a gyermekéhez, és nem is érti, hogy a fia hogy lehet boldog a párkapcsolatában, mikor vele is lehetne.
válasza: válasza: válasza:Kedves 13-as! Egyáltalán nem vagyok mindentudó, csak ugyanebben a helyzetben voltam. A férjem édesanyja ellehetetlenítette az életemet, és mivel a férjem nem állt ki értem, sajnos 10 év után el kellett válnom, mert komoly betegségem lett.
Csak figyelmeztetni szerettem volna a kérdezőt, mert nekem most nagyon rossz. A férjemet még mindig szeretem, ezért nem hiszem, hogy lesz valakim, viszont az édesanyja ellehetetlenítette a kapcsolatunkat.
Nem az volt az ok, hogy féltékeny lettem volna.
sajnálom, hogy elváltatok! Ezt soha nem akarom megélni, hogy szeretem a páromat és közben soha többé nem lehetünk együtt, mert közénk állt egy olyan személy, akinek ilyenkor már nincs akkora szerepe a KÖZÖS életünkben.
Anyóst én egyébként nem utálom, mert példaértékű, ahogyan felnevelte a fiát, és én ezt pl becsülöm is benne.
De a mostani állapotot elfogadhatatlannak tartom, ami félek, hogy évek múltán sem fog változni.
Pl nem merek gyereket vállalni anyós miatt, mert belefog szólni a gyereknevelésbe Páromon keresztül... voltak erre példák, mert hogy anyós így csinálja, én is csináljam úgy..
egyébként arra lennék kíváncsi, hogyha Párod édesanyja neadj isten de távozik, akkor Párod nem térne vissza hozzád?
vagy részéről a szeretet már teljesen megszűnt?
válasza:A férjem édesanyja még nagyon fiatal, korán szült.
Nem hiszem, hogy lesz még valami, a tíz évig tökéletesen hűséges, szerető férjem nekiállt csajozni, egyik nő a másik után, sőt, most egyszerre kettő is.
Nem értem, mit és miért csinál, de azt hiszem az a baj, hogy mindketten a másikat keressük.
A kapcsolatunk végére súlyos depresszióm lett, talán én nem vagyok elég erős, hogy kezeljek egy ennyire erős személyiséget. Nem hiszem, hogy amíg a háttérben van, mi újra kezdhetjük.
És hidd el, nem akarom falra festeni az ördögöt, de nagyon nem jó, ha a párod nem tud elszakadni az édesanyjától.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!