Párom édesanyja nem hagyja békén a fiát, ez normális?
Párom 22 éves elmúlt, dolgozik, 3 éve együtt élünk, de az anyja nem hagyja békén.
Ha nem ő tud meg valami hírt a fiáról legelőször sírásszerű görcsei lesznek, és nem tehetjük meg, hogy nem beszélünk vele, mert cukorbeteg és amikor depressziós akkor csokoládéval tömi magát.
Szerintetek ezzel a helyzettel mit csináljunk?
engem anyós egyébként le se szar, kb annyi vagyok neki, mint egy lábtörlő, de nem is izgat különösebben, mert teljesen mások vagyunk, max annyira beszélünk hogy házimunka.
De páromat olyan szinten IMÁDJA, hogy mindennap hívja, mindennap aggódik, mindennap megakarja tudni mit evett, mit csinált stb
2 hosszúkapcsolatom volt ezen kívül, egyiknél se tapasztaltam ilyen fajta mániákus függést
Nem, első válaszoló, tévedsz..
amit az anyja művel, az totál káosz, Csernus ezt nagyon jól leírja egyébként.. nos a párodról nem akarok rosszat mondani, biztos tök jó fej, meg kijössz vele, de úgy indulhatott ő, hogy "mama pici fia", és az ő anyjának a gyerek az egyetlen értelme, mert más életcélja nincsen.
Feltételezem ebből, hogy az anyósod már egy jó ideje scak mellette élt a pasija mellett, és a gyerek, vagyis a férjed miatt maradtak együtt.. amíg a párod tartja vele a kapcsolatot, nemigen fog leállni az anyja, hiszen nincs más életcélja, minthogy ezt csinálja.. Ha érdekel mélyebben a téma, akkor keress rá Csernus Imre pár előadására, nagyon jól leírja ezeket.
Nekem is ugyanilyen volt az anyósom, csak egy példa: ha egy napig (valóban egyetlen napig) nem hívta fel a férjem, akkor sírás volt, meg "én már nem is érdekellek téged".
A különbség annyi, hogy nem mondhatom, hogy engem le sem szart, hanem örökösen furkált, bántott.
10 év után nem bírtam tovább, és elváltam.
Most én is egyedül vagyok, és a volt férjem is, szóval örülhet a mama, nagyon boldoggá tette a fiát. :(
Köszönöm mindenkinek a választ, de különösen az utolsót!
Páromnak mondtam hogy nagyon finoman, lassacskán mondja el, hogy ezt túlzásba viszi az anyukája, es kicsit kevesebbet foglalkozon a párommal.
Párom azt válaszolta: ezt nem mondhatja az anyjának, mert nem értene meg, es nem olyan ember hogy csak úgy ezt el lehessen mondani.
Általában ha anyós mondja páromnak, hogy miért nem mondtad el mit csináltál adott nap, akkor párom mélységesen elszegyelli magát (látszólag, mert amúgy o se érti a saját anyját miért ilyen), es látszólag eljátssza a kedvéért hogy tényleg sajnálja...
Ezen párom egyáltalán nem akar változtatni :(
Pedig imádom öt, egy nagyon laza, kedves, önzetlen ember aki mindig mellettem volt, de az anyját pl sokkal jobban tiszteli ami nekem faj....
Nálam szól mindenért de anyósnak semmit se tesz szóvá, mert hogy az anyja.
Hármas vagyok. Igen, az a baj, hogy a párod nem áll ki magáért, értetek. Mert ha megtenné, akkor nem lenne semmi probléma. Nálunk is mindig az volt, hogy ha bármiért szóltam, akkor a férjem: hagyd, tudod, hogy anyu ilyen.
Ha kicsit kiállt volna mellettem, legalább néha, akkor nem is érdekelt volna, miket mond, csinál az anyukája.
De ahhoz fel kell nőni, hogy valaki higgadtan leszerelje a szüleit.
Sajnos a párod viselkedése sem azt mutatja, hogy felnőtt lenne.
" de az anyját pl sokkal jobban tiszteli ami nekem faj...."
Most ehhez mit lehet hozzátenni? Kérdező! Te is leszel anya, és te is elfogod várni etc. etc..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!