A lányunkat alkalmanként bébiszitter hozza el a bölcsiből, emiatt a fél család haragszik ránk. Ez normális?

Kérdezz vissza az ágáló rokonoknál, hogy akkor ugye holnap 15-kor ott leszel a bölcsinél elhozod a kicsit?

Ja igen, és ezt hetente kétszer kellene...

Ha nem tudják/akarják vállalni, hogy vigyáznak, jönnek-mennek a kicsiért, akkor a szájacskák alapállásba!

Alkalmanként nem tudnának a nagyszülők, meg a testvéreitek besegíteni, ahelyett, hogy cikiznének?

Külföldön bevett életforma, hogy a világ minden részéről/kínai, pakisztáni,orosz.../ vállalkozó bébiszitterre bízzák a gyermek körüli egésznapos teendőket. Ezzel egyébként én nem értek egyet, mert a gyereket magunknak szülöm, magunknak nevelem, formálom. De alkalmanként semmi elítélendő nincs abban, ha más viszi haza a gyermeket. Pláne, ha a gyermek is szereti, te pedig megbízol a korrektségében. Ezért ne okozz magadnak lelkifurdalást!

Semmi közük hozzá. Ha legközelebb beszólnak, közöld velük, hogy mivel a családból senkire nem számíthatsz, így muszáj megoldani máshogy a helyzetet.

Egyébként miket szólnak be?

Bár én nem ilyen környezetben nőttem fel, de az egyetemen több olyan emberrel ismerkedtem meg, akiknek volt saját dadája. Mert papa mama nagymenők, heti 70-80 óra munka minimum, és őket mind dadák nevelték. Hozták, vitték, főztek rájuk, vasaltak, mostak. A szülőkkel meg nyaralni mentek.

Szóval hogy a kérdésedre válaszoljak, szerintem teljesen normális hogy manapság nincs a szülőknek ideje a gyerekért menni 4-kor, hiszen ma már mindkét fél dolgozik (szerencsés esetben). Vannak akik azért mert muszáj a két kereset, és vannak akik meg azért, mert szeretnék megvalósítani az álmaikat azon túlmenően hogy otthon szépen ki tudnak takarítani.

De egyébként ez hogy anyád nem akar érte menni.. Hát. Csak a nagyanyja nem?

Igaz, én már ovis voltam, de egyik legkedvesebb élményem a gyerekkoromból, amikor papám jött értem az oviba. Egyébként volt benne valami rendszer, most nem tudnám megmondani hogy két heti, havi, de többször jött, és olyankor az volt a program, hogy hazafelé megálltunk a hentesnél, és ettünk sültkolbászt, mustárral és kenyérrel. Én még akkor nem szerettem a mustárt. :) De nagyon szép emlék. Én ha ráérnék a gyerekemért menni is elvárnám a nagyszülőktől, hogy néha ők menjenek, éppen ezért mert nekem kellemes emlék volt. (persze csak ha ez kivitelezhető, mi a párommal most már országban élünk, mint a szüleink)

Szerintem mond el nekik, hogy ha ők nem akarnak elmenni érte akkor titeket meg hagyjanak békén, aki segíteni nem tud, legalább ne hátráltasson.

Nekem is volt dadám, amikor mindkét szülőm dolgozott, pár óra, eljött értem az iskolába, óvodába vagy elkísért, megetetett otthon, játszott velem, én nagyon szerettem, ma is sokszor beszélek még vele.