A férjem szerint nem szólhatok bele a lányom "kapcsolatába". Szerintetek?

Ki vagy te, hogy megmondd, ki illik össze a lányoddal?

Egy 18-19 éves asztalos-tanuló, akinek majd nemsokára lesz egy rendes állása? (kb. minimálbérért, hacsak nem tudja felépíteni a saját vállalkozását)

A focisták között is van olyan aki kihasználja a nőket, meg a "rendes" emberek között is. És fordítva is igaz, van normális életű sportoló is, meg asztalos is. Van aki 23 évesen komolytalan, van aki már nősül (nemrég voltam egy esküvőn), és van olyan 18 éves, aki gátlástalanabbul csajozik, mint te azt el tudnád képzelni. Ne általánosíts!!!

Maximum annyit tudnál tenni, hogy egy kávézgatós beszélgetés során mesélsz a saját fiatalkori pasiügyeidről humorosan, és azt tanácsolod a lányodnak, hogy többségében hagyja, hogy a fiú keresse őt, mert ilyen apróságokból jól látni, mennyire gondolja komolyan a kapcsolatot. De az, hogy a fiú szülei gazdagok, még nem jelent semmit. Én ismerek egy nőt, az apja egy szállodalánc tulajdonosa. A nő a férjével meg jurtában lakik, folyóban fürdik, íjászkodnak, megtermelik az ennivalójukat, shagya arab lovakat tartanak, teljesen nomád életet élnek, így boldogok. Sportolók közt ugyanannyi szoknyavadász van, mint pl. postás, szobafestő vagy villanyszerelő közt (utóbbi próbált is már elcsábítani engem egy jó pár órás munka során).

Az is lehet, hogy a fiú régen élte az elkényeztetett csemeték életét, de felnőttként rájött, hogy a léha élet nem vezet semmire, és megváltozott. Talán pont a lányod hatására, de lehet, hogy már korábban.

Az pedig nem szép, hogy a saját lányod minősíted le szegény, fodrásztanuló kislánynak. Ha ő egy jó természetű, művelt, humoros lány, akivel öröm együtt lenni és bármiről el lehet vele beszélgetni, akkor simán el tudom képzelni, hogy beleszeretett a fiú. Az is alátámasztja, hogy jár hozzátok. A szoknyavadászok nem akarják megismerni anyucit-apucit, mindenféle indokokkal elkerülik a találkozást, és az üresfejű cicababákra hamar ráunnak.

Szerintem rémeket látsz. Ismerd meg jobban a srácot, és légy a lányod barátnője, különben csak titkolózni fog, aztán egyszer csak elköltözik miattad! Ha meg csalódik, legfeljebb tanul az esetből. De legalább a te válladon sírja ki magát. Nem szégyen bocsánatot kérni...

Érdekes, akkor én se illek a férjemhez, de még csak a családjaink sincsenek egyszinten...

Ő ügyvéd, én szobrász vagyok...

Apósomnak építési vállalkozása van, édesapám kamionsofőr.

Anyósom esküvő szervező, édesanyám bolti eladó.

20 voltam mikor megismertem, Ő 23...

Az ikreink is elég jól elvannak, attól Függetlenül hogy az apjukkal nem is illek össze, az útban lévő gyerekről már nem slis írok...

Csak előítéletes vagy kérdező, nem egy féltő anya!

Kedves anyuka. Isten hozta a XXI. században. Ez nem a középkor, hogy a szegény leány rá se nézhet a felső tízezer fiaira...

Hagyja élni a lányát... Ha esetleg pofára esik ezzel a fiúval, akkor higgye el, fel fog állni és tanulni fog a hibáiból. Gyerekkorában se ragasztotta körbe szivaccsal, hogy megóvja az eséstől...

Amit ma a tv-ben lát az csak szenny... Ha Önnek az a mérvadó és azok alapján alkot véleményt egy bizonyos sportágat űző fiatalemberről, akkor bizony az az Ön butaságát bizonyítja.

Kérdező, hagyd a lányodat megtapasztalni a dolgokat! Ha csalódnia kell, csalódni fog, de nem azért mert jómódú, és focista. Ha egy nincstelen, 8 osztályos szakmunkással jönne össze, azzal is csalódhat, ha úgy hozza az élet! Nem ettől függ.Hadd élje meg a dolgokat, az idő mindent megold. Csak 18 éves, valószínű érik majd csalódások az életben, de ezen át kell esni!

41/N

"Teljesen higgadtan és normálisan megtudakolom, hogy mennyire komoly ez a dolog?"

Mi a különbség ha azt mondja, hogy csak szórakoznak egy kicsit együtt aközött, ha azt mondják, hogy szerelmesek és járnak? Nem tök mindegy?

"de ez nem azt jelenti, hogy egyetértek ezzel a kalanddal, egyszerűen csak elfogadom, ha muszáj."

Elfogadni se muszáj, lehet tiltani, állandóan beszólongatni, kritizálni, csak utána nem kell csodálkozni, ha a lányod semmit nem fog veled megosztani, megbeszélni.