Jogosan verte meg a 13 éves lányunkat az apja?

Nézd kedves "gyermekjólétis" #52, aki ismeri a magyar hivatalokat, azok számára nincs abban semmi meglepő voltaképp, hogy az ezeken a helyeken dolgozók általában nem naprakészek a munkájukra vonatkozó szabályokból, úgyhogy én biztos vagyok benne, hogy van olyan gyámügyes-gyermekvédelmis, aki még mindig a "házi fegyelmezési jog" című őskövület-szennynél tart, és kimaradt neki, hogy a hatályos gyermekvédelmi törvény 2004-es módosítása deklaratív módon tiltja a testi fenyítést Magyarországon 2005. január 01-től.

Nincs ezzel gond, szerencsére van ezeknek a hivataloknak felügyeleti szervük, van Rendőrség, van Bíróság... van imternet, ahol nevetségessé lehet tenni az ilyen határozatokat, szóval lehetőségek széles tárháza áll a pógár rendelkezésére az így működő hivatalokkal szemben.

Szerintem itt sokan leragadtak annál, hogy az agresszív apuka terrorizálja a családot, és jókedvében félholtra veri őket.. Pedig szerintem nem erről van szó.

Valóban elítélendő, ha valaki gonosz és aljas szándékkal bánt egy másik embert. Ez teljesen világos. Na az még milyen gonosz és aljas, ha a saját apádnak mondod hogy a megpusztult jó kva anyádat!

Persze lehet mondani, hogy nem most kell nevelni, meg ilyenek. De az biztos, hogy a lány megérdemelte, és az is biztos hogy ha az én gyerekem lenne, nem maradhatna tovább a házamban. A kenyér adód anyját szidod, aki egyébként a saját nagymamád? Na álljon már meg a menet!

Én sosem beszéltem így a szüleimmel, és nálunk az volt anno, hogy az ő szabályaik szerint élek, amíg az ő házukban vagyok. És a mamámat szidni, bizony tilos volt, persze nem mintha bármikor is megfordult volna a fejemben.

Kedves #56 "Szerintem itt sokan leragadtak annál, hogy az agresszív apuka terrorizálja a családot," - nem tudom, kire gondolsz, én biztos nem, már csak azért sem, mert magam is férfiból lennék:)

"Én sosem beszéltem így a szüleimmel,"

stimt, én se...

"és nálunk az volt anno, hogy az ő szabályaik szerint élek, amíg az ő házukban vagyok"

ez is stimt, nálunk is ez volt... idáig a hasonlóság... viszont te láthatóan azt vontad le ebből, hogy ez a jó és követendő, én meg azt, hogy a világ egyik leggyalázatosabb dumájának tartom a gyerek szemébe vágott "amíg az én kenyeremet eszed" c. bizonyos szülők által előszeretettel hangoztatott trillát mivel valakit a nem saját maga által választott kiszolgáltatottságára emlékeztet - őszintén szólva szerintem gyalázatosabb, mint az itt tárgyalt szöveg, ami ugyan undorító meg trágár, de nem emlékeztet senkit sem a kiszolgáltatott-alávetett helyzetére...

Szóval hát az az igazság, hogy ha nekem a mai eszemmel a gyerekem mondaná, hogy "legősibb foglalkozást űző anyád", akkor leültetném, és elmagyaráznám, hogy miért nem beszélünk így egy másik emberrel, mi az a tisztelet, ami egy másik embernek kijár, és igen, lehet, hogy meg is büntetném valahogy... de közben 5-tel nem menne fel a pulzusom. Ha ellenberger szintúgy a mai eszemmel az apám/anyám kezdené, hogy "amíg az én kenyeremet eszed, addig..." nos akkor el kellene számolnom 30-ig, hogy be tudjam tartani a saját "verbális agressziót nem torlunk meg fizikai agresszióval", majd szelíden-szépen, ahogy illik, közölném, hogy "már bocs, de te vállaltál engem, és nem én téged, engem meg se kérdezett senki a dologról, ne kérj tőlem számon olyant, amiben nem dönthettem" - és akkor itt lenne a pont ebben a történetben.

Szóval látod, van egy hasonló neveltetés, ami belőled azt váltotta ki hogy elfogadod és felnőttként magad is ezt követnéd, belőlem meg azt, hogy a gyűlölet szintjén utasítok el minden "rendpárti, értékelvű, tekintélyelvű" dolgot, ezért is mondtam az előbb valahol azt, hogy a "jogos volt vagy nem" kérdését majd végső soron a gyerek fogja megítélni, amikor így vagy úgy fog hatni rá.

Te tudod, hogy hogyan fog Kérdező gyerekére? 10 év múlva meg fogja köszönni, vagy átmegy simekkittibe, vagy 18 évesen rátoxxa az ajtót a szüleire definitive??? Tudod?

Ugye hogy nem, ahogy a Kérdező se, meg főképp a magáról megfeledkezett apja se.

Én egyébként ebben a helyzetben azt tartanám helyesnek, ha mindketten bocsánatot kérnének egymástól, mert itt bizony egyik sem adta meg az emberi tiszteletet a másiknak. A lány azért, amit mondott, az apja meg azért, mert elvesztette az önkontrollját. És akkor ezzel esetleg el is kezdődne a lány helyes viselkedésre, a másik ember tiszteletére tanítása.

Elmentünk már más irányba szerintem. :) A bocsánat kérés, és az egész szituáció megbeszélése valóban egy kívánatos és szükségszerű dolog. Ellenben a kijáró tisztelettel nem értek egyet, a tiszteletet ki kell érdemelni, az nem jár csak úgy senkinek. De ez megint nem kapcsolódik ehhez a kérdéshez.

Viszont az hogy a család egy demokratikus intézmény, ezt senki sem gondolhatja komolyan. Valóban nem te kérted, és nem te választottad, éppen ezért nem demokratikus. Azt csinálod amit mondanak neked. Én felnőtt fejjel, ha elmegyek a szüleim házába, azt csinálom amit mondanak, hiszen az ő házuk (például leveszem a cipőmet mielőtt a szobába lépek). Ez teljesen természetes. Ha ők jönnek az én házamba, akkor azt csinálják amit én mondok (például nem kell levenni a cipőt). Ha meg szállodába megyek, akkor az ottani házirendet tartom be. Ez szerintem nem egy meglepő dolog. Ha bemegyek egy szállodába és a menedzser édes anyját elkezdem szidni, és közben köpködöm, bizony igen hamar kitesznek a szállodából. Ha egy ház szabályrendszerével nem értesz egyet, elmész. Ha a szüleid édesanyját akarod szidni, és ez nekik nem tetszik, és te mindenáron folytatni akarod, akkor bizony el kell menned a házukból. Ez ennyire egyszerű.

De hogy az alap kérdésre is reflektáljak, igen, van olyan emberi aljasság ami megérdemel egy pofont. És megint elmondom, nekem a kérdésből nem jött le, hogy a részeges apa félholtra veri az egész családot.. Itt egyáltalán nem erről van szó!

"Ellenben a kijáró tisztelettel nem értek egyet, a tiszteletet ki kell érdemelni, az nem jár csak úgy senkinek" - utolsó, nézd, végülis ez a megfejtés is jó, ez a megközelítés is megfelel:)

És de, halál komolyan gondolom, hogy a családnak egy demokratikus intézménynek KELL lennie, ugyanis a családok a társadalom építőkövei, ha a családok nem demokratikusak, akkor a belőlük álló társadalom sem lesz az...

Egy demokratikus családba meg ugye a kérdésben szereplő magatartás mutatóban sem fér bele.