Jogosan verte meg a 13 éves lányunkat az apja?

Nem tudom mit értesz vert meg alatt, én most arról beszélek, hogy egy pofon még belefér. A gyerek agyba-főbe verése meg nem. Nem attól lesz valaki rossz szülő, ha pofont ad, és nem attól lesz jó, ha sose bántja a gyerekét.

Ha a szülőnek következetes, logikus és őszinte kapcsolata van a gyerekével, akkor egy-egy pofon nem borítja fel a rendet, csak segít kordában tartani egy kamaszos lázadást, vagy gyerekkor hisztit.

nem tudom nekem az anyám adott néhányszor 1-1 istenes pofont (1-2 napig fájt) ha megérdemeltem meg a tesóimat is (ez pl egy ilyen szituáció lenne!) és mégis szeretem őt és legalább megtanultam viselkedni mert tudtam hogy nem szabad ilyet csinálni

tehát ha megérdemli akkor nyugodtan...

Normálisak itt a válaszolók???? Ti mit gondolnátok, ha tanárok lennétek, vagy a lány osztálytársai és másnap bemegy a suliba és megkérdezitek, hogy ki tette ezt vele és kiderül, hogy a saját apja! Ha ilyenkor feltennétek egy kérdést, hogy 'Az oszt. társamat verik otthon, hogyan segitsek?' akkor meg mindenki azt mondaná, hogy gyámügy meg hasonlók...

Ez nem csak egy atyai pofon volt, a lánynak feldagadt a szája!

Az én véleményem az, hogy az apa se különb a lányánál, volt kitől tanulnia.

Ez az egész helyzet nagyon gáz, idáig el sem kellett volna jutni. Hogy mer egy gyerek k.va anyázni a szüleinek? Egyáltalán miért merül fel benne? Réges rég elrontottátok. Az is lehet hogy az apuka nem egy vadállat és nem rossz ember, csak most telt be nála a pohár, bár erre nincs mentség amit csinált. Szóval annyi biztos, hogy benned is van hiba amiért ilyen lett a gyerek.

Bár ismerek olyan családot akiknél a k.va anyád kifejezés minden mondatban szerepel a kisgyerekek előtt is, így nem tudom mit várnak a későbbiekre. Ha nálatok is így van, akkor ott mindenki h.lye.

#48, "Én első körben azon akadtam ki, hogy milyen család az, ahol a 13 éves kislány anyázni meri az apját???!!!" - szerintem nem az a kérdés, hogy anyázni "MERI", hanem az, hogy anyázza. Itt ugye két lehetőség van, az egyik, hogy valami kívülről felvett szokás, és akkor azzal szemben teljesen jogos az arányos(!) - szóval NEM fizikai agresszió a verbálissal szemben - fellépés. A másik lehetőség meg az, hogy ebben a családban ez a megszokott styl, így kommunikálnak a szülők egymással meg a gyerekkel, akkor viszont sem okuk, sem joguk felháborodni ezen, max egymást okolhatják...

Én mondjuk egy ilyen szituban elég egyértelműen leállítottam volna a páromat, de mondjuk ez nem nagy kunszt, mert én vagyok a férfi...