A férjem veri a gyerekeinket! Mit tehetnék ellene?

Én szakértői véleményt kérnék gyerekpszichológustól. Először csak egyedül szóban mondanám el az esetet, hogy nagyjából kép legyen az egészről, utána a gyerekeket is elvinném hozzá. Valószínűleg így hitelesen fel lehet mérni, mennyi félelem égett be a gyerekekbe. Így jobban kiderülne az eddig okozott károk tényleges mértéke, súlyossága, és ellene kivel megbeszélni azt is, hogy milyen fokú közbeavatkozásra van szükség. És a hatóságokkal könnyebb lenne szót érteni, lenne hiteles forrás, és talán az apa is könnyebben lenne szembesíthető a rendszeres bűncselekménnyel.

A családsegítő szerintem nagyon súlyosan hibázott. Még ha hozzáértés hiányában személyesen nem is tud mit tenni (ezt még megérteném), de a jelzési kötelezettségét akkor is teljesítenie kellett volna.

2005 január 1 óta nem létezik a szülő ,,házi fenyítési joga'', a törvény pedig svéd mintára válogatás nélkül minden testi fenyítést tilt (a pofont is). A kimért testi fenyítés mindenképp komoly dolog.

A férj itt tulajdonképpen a feleségét is bántalmazza, hiszen ha ennyire szinte a feleség jelenlétében, de akarata ellenére veri a férj a gyerekeket, az simán belefér már abba, hogy itt tulajdonképp ezáltal a feleség is bántalmazva van. A feleség ha ehhez szokott hozzá, akkor egyedül nem biztos hogy képes lesz végigvinni a dolgokat, hacsak nem kap segítséget-támogatást, legalább biztatást-lélekerősítést kívülről. Gyerekpszichológus azért is jó lenne, mert nemcsak a helyzet súlyosságát tudná felmérni, igazolni (szükség esetén akár a hatóságok felé is), de mellesleg az anyát is tudná vezetni, erősíteni. Ha nincs semmi kéznél, nincs pénz szakemberre, és az önkormányzati, iskolai pszichológus messze van, akkor ideiglenesen addig is lehetne névtelen telefonvonalakon tanácsot vagy legalább elindulást kérni

[link]

[link]

[link]

Először is, bármibe lefogadom, hogy nem az ismerősöd családjáról van szó, hanem a tiedről. Még egy anonim fórumon sem mered bevállalni a véleményedet, nemhogy otthon. Tipikus. A férjed uralkodó típus és te tökéletesen asszisztálsz ehhez. Ami pedig a fenekelést illeti, nem tartom hülyeségnek. Igaz, nem ennyire túlzásba véve, hanem amikor muszáj. Mondjuk, ha nagyon rosszat tesz vagy trehányságból kap rossz osztályzatot. Ha tényleg szorgalmas és úgy nem megy a tanulás, akkor nem bántanám. Hiszen ezzel csak rontanék a helyzeten. Ha akarna sem tudna jó jegyet szerezni, mert előre szorongana dolgozat írása alatt és nem sikerülne. Ilyenkor le kell ülni vele tanulni vagy elküldeni magántanárhoz. Főleg, ha telik rá.

Magam is kikaptam. Nadrágszíjjal, paradicsomfőző fakanállal, porolóval. Még csak nem is dolgozószobában, hanem az egész család előtt, letolt nadrággal. Persze én akkor, amikor tényleg megérdemeltem. Pl. pénzt loptam anyámtól vagy lógtam a suliból. A mai napig szeretem és tisztelem az apámat, nagyon jó a kapcsolatunk. Neki köszönhetem azt is, hogy diplomát szereztem, méghozzá kitüntetéssel. Mindig is elvárta, hogy jól tanuljak, de segítséget is adott, ha kell.

Ami pedig az anyát illeti, lehetne egy kicsit jellemesebb is. Megbeszélhetné a férjével a történteket, illetve maga is segíthetne a tanulásban. Úgyis egész nap otthon van, mert nem mer/akar dolgozni menni.

A férj szerintem azért ilyen, mert reggeltől estig güriznie kell. Mindent meg szeretne adni a családjának, méghozzá a saját jóvoltából. Talán büszkeségből nem kér segítséget. A fiúkat megveri, ha nem tanulnak, mivel azt akarja, hogy jó iskolákat végezzenek, jó állást kapjanak. Nem akarja, hogy nekik is hajtaniuk kelljen.

"Magam is kikaptam. Nadrágszíjjal, paradicsomfőző fakanállal, porolóval. Még csak nem is dolgozószobában, hanem az egész család előtt, letolt nadrággal. Persze én akkor, amikor tényleg megérdemeltem. Pl. pénzt loptam anyámtól vagy lógtam a suliból. A mai napig szeretem és tisztelem az apámat, nagyon jó a kapcsolatunk" - kedves Előző, én ezt még el is hiszem amit leírtál, lévén a Stockholm-szindróma iskolapéldája...

[link]

Szerencsére azért a bántalmazók ritkán ilyen sikeresek, és többnyire az elfekvőben szoktak hisztizni, hogy "felneveltem három gyereket és felém se néznek a hálátlanok..." ... meg hát szerencsére ma már egy gyerek segítséget is kérhet, ha ilyennek van kitéve, nem a "betörés" az egyetlen útja...

Ha az én párom csinálná ezt a gyerekkel, és nem értene a szóból, akkor - férfiként(!) simán lecsapnám, hogy 1 hétig gyengélkedne.... arányos jogos védelem, ennyi...

Kedves utolsó előtti, a magasabb végzettség még nem garancia a jó állásra...ez nagyon sz*r szöveg. Én érettségivel többet keresek, mint a legjobb barátnőm, aki orvos, és évekig egyetemre járt...

Amúgy a testi fenyítés szerintem sem fér bele a gyereknevelésbe. Rohadjon le a kezem, ha a gyerekemet valaha megütöm/megverem!

28N

Ezt válaszolnám ennek az anyukának:

Tudja, drága asszonyom, itt az a fő probléma és egyben minden bajnak a forrása, hogy sem Ön, sem pedig a vadbarom ura (direkt nem férjet írok) nem felnőtt emberek -fizikailag lehet, hogy azok, de lelkileg, mentálisan mindketten sz**os gyerekek még. Ez a hím akivel Ön az életét meggondolatlanul összekötötte, egy dührohamokat csapó, agresszív típusú sz**os gyerek lelkileg, mert egy igazi, hiteles férfi és apa nem zsarnokoskodik a családján, és nem teszi ki önző, bes**ri módon a nála testileg sokkal gyengébb feleségét és a gyerekeket brutális, durva, megalázó, embertelen bánásmódnak, ha azok épp nem úgy táncolnak, ahogy ő fütyül.

Ön meg, édes jó asszonyom egy megalkuvó, gyáva típusú sz**os gyerek lelkileg. Egy hiteles, igazi nő és igazi anya tiszteli magát, van tartása és szereti a gyerekeit, és az ilyen megnyilvánulásoknak amit ez a fatuskó "apa" művel, töredékét sem tűrné el, hanem minden lehetséges eszközzel ellene fordulna -az ilyen agresszív, zsarnokoskodó megnyilvánulás után kiverné egy sodrófával a tomboló ura fél fogsorát először, elválna másodszor. Önnek is azt tanácsolom,hogy emberelje meg magát és viselkedjen bátran. Nincs se sírás, se jajveszékelés, se picsogás, a sarkára állás van. Tegye meg az ilyenkor szükséges lépéseket, amiket ilyenkor egy lelkileg erős, vérbeli anya megtesz. Eleve sokkal jobban meg kellett volna figyelnie, hogy milyen a személyisége és a lelki alkata annak az embernek, akivel az életét anno össze óhajtotta kötni, és közben eszerint gondolkozni a jövőn - ám ez most már tárgytalan. A megelőzés nem sikerült, marad az ilyenkor megfelelő kezelés - kőkemény fellépés az "apával" szemben; könnyen meglehet, hogy válás is. Ha ezt képes végigcsinálni, onnantól már joggal nevezheti magát jó anyának. Ellenkező esetben idegileg maga is szép gyorsan kikészül, illetve a gyerekeinek is súlyos, akár soha meg nem gyógyuló lelki törései lehetnek.

A családon belüli erőszak pedig aztán rohadtul nem egyenlő a következetes szeretettel, egyáltalán nem növeli az iskolai teljesítményt; sokkal inkább csökkenti, mert a folyamatos erőszak és megaláztatás miatt kialakult frusztráció és szorongás erősen gátolja a gyerek képességeinek a kibontakozását.