Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit tehetnék? Nagyon nem...

Mit tehetnék? Nagyon nem szeretem a nevelőapámat.

Figyelt kérdés

Tudom, hogy hosszú lesz, sosem tudok röviden, tömören írni, de talán így jobban meg is értitek, már ha valaki elolvassa egyáltalán. Szóval: a szüleim tök jól elvoltak egészen márciusig. Aztán hirtelen elváltak a hónap végén, áprilisban anyámnak lett valakije, júniusban elköltöztünk ahhoz a férfihez, júliusban meg már esküvőjük volt..

Részletesebben: több, mint 20 évig házasok voltak a szüleim, olyan jól elvoltak, sohasem veszekedtek, nevetgéltek. Míg kisebb voltam, sosem tűnt fel, de az elmúlt néhány évben már igen, hogy kicsit mégis mások, mint a többi szülő. Mintha nem szerelmesek lennének egymásba, hanem csak jó haverok, beszélgetnek, viccelődnek, de ennyi, semmi olyat nem csinálnak, amit egy szerelmespárnak, házaspárnak "kellene". Ezenkívül a nagyszüleim (anyai ágról, apai ágról már nagyon régen nem élnek, még anyukám se ismerte őket) nem szeretik apukámat, mert nem keres sokat, mindig otthon van (a gépen kell végezni a munkáját, azt otthon is tudja), nagyon ráér és nem túl komoly, olyan mint egy nagy gyerek, folyton viccelődik és nem veszi túl komolyan a dolgokat, szívesen játszik a gyerekekkel stb. Ha nem néznék teljesen hülyének, biztos nekiállna a strandon homokvárat építeni vagy télen szánkózni, hiába lesz lassan 50 éves. Én egyébként belsőleg kiköpött apa vagyok, talán mert anya mindig dolgozott reggeltől estig, apa meg otthon volt velem, tehát vele nőttem inkább fel, minthogy anyukámmal. De mindkettőjüket nagyon szeretem, és kb. 10 évesen, mikor 2 oszt.társamnak is elváltak a szülei, mindig olyan hálás voltam, hogy az én szüleim együtt vannak, nem veszekednek folyton, mindkettőjük tök normális és itt vannak velem, együtt vagyunk... Na a lényeg, hogy aztán márciusban anyukám leült velem beszélgetni, és elmondta, hogy ők apával szeretik egymást, de nem szerelemből, és hogy ők szeretnének elválni. Akkor még semmilyen férfi nem volt a képben állítólag, de ezt nem hiszem el, mert előtte már feltűnt, hogy anya késő estig mindig "csajos estét tartott" valahol, miközben nem is voltak ilyen barátnői. Gondolom a férfivel volt. Meg még biztos van pár dolog, amiről nem tudok, de ez van. Áprilisban hozta szóba csak, hogy megismert valakit stb. Aztán megismertette velem meg a bátyámmal is a férfit végülis nem volt olyan rossz. Júniusban meg felhozta a költözést. Végül belementem, mert rég szerettem volna már egy nagy kertes házban lakni, ahol van kutyám, macskám. A város is nagyon szép, a suli is jobb itt, ahol most lakunk, bár sokkal nehezebb, de tudom, hogy majd megéri. És meg lett nekem ígérve, hogy amikor csak akarok, visszajöhetek, találkozni a barátokkal, apukámmal meg mindenkivel, csak sajnos nem így van, mert egyszerűen nincs időm. A bátyám nem volt hajlandó jönni, ő abban a városban maradt. Őt is sajnálom, hogy nincs itt, azért hiányzik. De végülis alapból is csak hétvégén lenne otthon, mert hét közben Pécsen van, egyetemen tanul. A nagyszüleim is ott vannak, olyan ritkán találkozunk, kár, de azért nem olyan nagy tragédia. Amúgy is haragszok rájuk egy kicsit, mert tulajdonképpen nagy részben ők tehetnek róla, hogy a szüleim elváltak. Addig piszkálták anyukámat, mert nem tetszett nekik apa, hogy anya már szót fogadott nekik ebbe is, mint mindenben. Aztán a mostani férfivel is ezt csinálják, igazából egyik férfi se tetszene nekik, de mindegy. Most anyukám végre a sarkára állt, és most kezdenek a nagyszüleim normálisak lenni a férfivel, csak hát ezt anya megtehette volna előbb is, mikor még apukám volt a férfi. Na de azért persze őket is nagyon szeretem. De legjobban apukám hiányzik, vele mondjuk 2-3 naponta tudok most skype-on beszélni, és kb. havi egyszer találkozunk. Régebben meg minden nap együtt voltam vele végig otthon. Ez így olyan rossz.. Amúgy nem lakik olyan nagyon messze, kb. 1 óra innen, de nincs időm, mert tanulni kell mindig meg stb. De a legnagyobb bajom az, hogy mindezekhez hozzájön, hogy egyre jobban utálom a nevelőapám. Na jó, nem mondom, hogy utálom, mert nem tett ellenem semmi rosszat, de tényleg nem szeretem. Alapból se beszélünk napi 5 szónál többet, de nekem ez is sok. Ő már öregebb, majdnem 60 éves, és mindig osztja a poénjait, amiről azt hiszi, vicces, közben marhára nem az. Vagy elkezd beszélni nekem a nem tudom milyen háborúról, ami a legkevésbé sem érdekel. Meg mindig elkezdni nekem mondani a bölcsességeit, ilyen nagyon mély dolgokat, egyszerűen az idegeimre megy. Megnézem az emailjeim és akkor küld nekem ilyen 2 oldalas szöveget, hogy a nemtudomén hányadik papnak a prédikációja.. Tényleg a sírba visz ezekkel. Meg semmiről se lehet vele beszélni, mert olyan hülyeségeke mond rá, semmi érelme sincs. Egyszerűen nem bírom. Meg úgy ki tud akadni valami apróságon, néha nem is csinálunk semmit, csak valaki felbosszantja, és akkor velünk bunkó. Vagyis inkább anyukámmal, én tényleg nem beszélek vele a sziánál többet. Az is idegesít, mikor annyira jó "apám" akar lenni és mindent meg akar csinálni, csak épp rosszul. Vagy mikor azt hiszi magáról, hogy ő mindent tud. Tényleg ahogy telik az idő, egyre kevésbé kedvelem. Illetve egyáltalán nem kedvelem. Már az is elég, ha ránézek. 3 hónapja sincs, hogy itt vagyok, és egyre rosszabb, pedig még minimum 4 évet itt leszek. Nem értem anyát se, mit szeret rajta?! Anyukámat is idegesíti a sok bölcsességé, a "dührohamai", a vicctelen viccei, meg a minden. Vele például még sohasem láttam igazán nevetni, csak a műmosolyt a "poénjain". Apukámmal bezzeg régen olyan jókat tudott nevetni, úgy igazából. És vele önmaga volt. Lehet, hogy később itt is az lesz, de egyelőre marhára nem így van. Úgyhogy tényleg nem értem, mi a jó neki ebbe. Hogy jól néz ki? Vagy inkább hogy van aki most megb*****? már bocsánat, hogy ilyet mondok a saját anyámról... De tényleg annyira elegem van már ebből a férfiből. Anyának meg nem mondhatom, mert szereti, és tudom, hogy mennyire rosszul esne neki. Az meg végképp, ha elköltöznék apámhoz. De az mondjuk nekem se lenne olyan jó, mert van pár dolog, amit csak anyával beszélek meg, és amúgy is van még egy csomó dolog, ami miatt jobb, ha itt vagyok. Pl. a suli is. De nem tudom mit csináljak, meg fogok őrülni..


2013. szept. 22. 14:12
 1/3 anonim ***** válasza:
90%

Mivel fogalmad sincs hogy anyudék házassága milyen volt, így nem is igazán mondhatnál olyat hogy bezzeg apuval más volt.. Nem kell ahhoz veszekedni, marni egymást hogy egy házaspár elváljon. Ezer más oka is lehet.

A másik hogy annyira csak magaddal vagy elfoglalva, hogy észre sem veszed az apró dolgokat. Csak azt, hogy neked milyen pocsék, te hogy utálsz valakit, hogy nem bírsz valakit. De ez nemcsak rólad szól. Észre sem veszed, hogy esetleg anyud megkap a mostani házasságában azt amit apádtól nem. (és itt nem a szex a lényeg) Észre sem veszed hogy anyud mondjuk elkezdett élni..Észre sem veszed hogy a nevelő apád is igyekszik elfogadtatni magát, és igyekszik megtenni mindent azért hogy ne csak egy "szia" legyen a kapcsolatotok.. Lehet nem vicces, lehet néha sokat prédikál, de az eszedbe sem jut, hogy ő is hasonlóképpen zavarban van veled szemben, mert fogalma sincs hogy viszonyuljon hozzád.. Arra már rájött szerintem hogy te csak saját magadat nézed..

Tanácsolom, hogy próbálj normálisan állni a dolgokhoz, és adni esélyt másoknak is.. Mert ha erre képtelen leszel, akkor később azt se fogod megérteni hogy apád miért az X.Y nővel él együtt, mert őt is utálod..

2013. szept. 22. 14:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 A kérdező kommentje:

Azért ne állíts be úgy, hogy milyen önző vagyok, aki csak magával foglalkozik, mert ez nem igaz. Tudom miért váltak el a szüleim, ill. anyám apámtól, tényleg meg is értem. Tudom, hogy anya most végre érzi, hogy szeretik, apám ezt nem igazán éreztette vele soha. Szóval most anya boldog. Örülök, hogy boldog, tényleg, épp ezért mosolygok én is állandóan, és válaszolom azt, ha kérdezi, hogy milyen jól érzem magam itt és mennyire szeretem a férjét. De azért néha foglalkozhatna a gyerekeivel is. Nem is csak magamra célzok, bár nekem se túl jó ez az egész, de most elsősorban a bátyámra gondolok. Ő még jobban ragaszkodik a családhoz, mint én, mindigis így volt, és mióta apám, anyám meg én is elköltöztünk és ő egyedül van, teljesen meghülyült. Egy ideig "depressziós" volt, most meg folyton részeg. Ráadásul meg is fog bukni 2 tantárgyból mert így tanulni se tud. Meg van még minden baja, amit régebben mindig anyukámmal megbeszélt, de most nem tud, mert anyának nincs rá ideje, folyton a férje kívánságait lesi. Nem foglalkozik a tesómmal. Meg az sem tetszik, hogy nem mert szólni soha, ha valami nem tetszik neki. Mármint mindegy, hogy a nevelőapám mit csinál, hogy anyának tetszik-e vagy sem, nem meri megmondani. Nekem igen, nekem elmondja, de a férjének nem meri. Meg van egy csomó dolog, ami titok a férje előtt, mert hogy mit szólna hozzá. Pl. egy sütit is titokban eszik csak meg, nem láthatja a nevelőapám, mert akkor izélna, hogy el fog hízni. Lehet, hogy én vagyok tévhitben, de én eddig úgy gondoltam, hogy akik annyira szeretik egymást meg minden, nem titkolóznak egymás előtt. De mindegy. Szóval sajnálom a bátyám is és apukámat is, mert ő is teljesen egyedül van, neki tényleg senkije sincs, se rokona, se barátja, csak mi voltunk. Ő nem is akart igazából elválni se.

Illetve észreveszem azt is, hogy a nevelőapám igyekszik, de most egyre inkább úgy tűnik, hogy "utánozza" apámat. Ha apa el akar vinni valahova, akkor ő is el akar vinni, ha apa ad valamit nekem, akkor ő is. Csak annyi különbséggel, hogy apukám dolgai tetszenek, a nevelőapámé nem. Tudom, hogy csak jóba akar lenni, de szerintem sokkal jobb volt, ameddig a sziánál többet nem beszéltünk. Addig sokkal jobban bírtam. Amint kinyitja a száját, le tudnám lőni magam. Nem igaz, hogy nem veszi észre, hogy mennyire nem érdekelnek a háborús történetek meg a faviccei. Egyszerűen semmi közös sincs bennünk, semmi közös témánk nincs. Az elején próbáltam vele jóba lenni, de nem megy. Ha viccelek valamivel, komolyan veszi, nem jó ötlet vele poénkodni. Próbáltam mesélni neki mindenfélét, ami épp történt velem, vagy akármit, de mintha a falnak beszélnék. Semmi reakció. Még annyit se mond, hogy "aha, értem". Tényleg semmit, mintha nem is hallotta volna. Volt hogy megkérdeztem utána, hogy "hallasz?!" de semmi rossz szándékkal, és akkor tök agresszíven válaszol, hogy persze hogy hallja, nem süket. Programokat se tudunk csinálni, mert ami őt érdekli, az engem nem, meg fordítva. Szóval mégis mit kezdjek vele?! Én nem mondtam, hogy utálom, de nem kedvelem. Egyre inkább nem. És ha ez így fog továbbmenni, akkor fogja tényleg elér

2013. szept. 22. 15:52
 3/3 A kérdező kommentje:
Bocs, a vége valamiért lemaradt: És ha ez így fog továbbmenni, akkor fogja tényleg elérni, hogy utáljam. Mit értesz az alatt, hogy normálisan álljak a dolgokhoz? Hogy?
2013. szept. 22. 16:04

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!