Van kiút ebből a szituációból? Hogyan kezdjük el az életünket?
Adott:
1 egyetemista diák, havi 40 ezer forint diákhitellel. Ami pont arra elég, hogy ne haljak éhen.
2 ennek a diáknak a barátnője, aki árvaellátást kap, havi 35 ért (csak ha tanul)
A barátnő anyja, aki gyermeki szinten kezeli a gyerekeit, de ennek ellenére van mondjuk két üres szoba a házukban, de nem engedi a lányának felújítani, belakni. Szó sem lehet róla, én sem tudtam meggyőzni. Nekem sem engedi.
Adott az én anyám, aki egyenesen ki akar dobni a lakásból, eladósodott, megőrült, nem dolgozik. Az ingatlanja kb 10 milliót ér, a tulajdonjogának a fele az övé, a másik fele az apámé. A válás még nincs elrendezve, a lakáson még nagyon kevés hitel van.
Anyámmal a kapcsolatunkat nem tudjuk rendezni, a diákhitelt nem akarom hazaadni, mert csak élősködne rajta (nyugdíjnak nézné) és nem ezért vettem fel. Viszont ragaszkodik ahhoz, hogy kidobna a lakásból.
Mivel ennyire rosszindulatú és tényleg nem adok okot a viselkedésére, arra is gondoltam, hogy eladom valahogy a tudta nélkül, esetleg aláiratom vele, hogy a tulajdonjogát átruházza rám, így nem kell válás a felezéshez, és eladom én a lakást. Lecserélem 2 vidéki házra és egy garzonra. De mivel az úrnő ragaszkodik a vagyonához és apámnak sem akar hagyni belőle semmit, erre sok esélyt nem látok.
Jelenleg anyámnál "csövezünk" de ez nem állapot (aki olvasta az előző kérdésemet, hogy adjam-e haza a diákhitelt, tudhatja)
Ha albérletbe megyünk, abból sosem lesz saját otthonunk, rosszabb mint a hitel.
Vegyünk fel valamiféle hitelt? Végül is szerintem tudnánk fizetni, de nem tudom, mi van ha megromlik a kapcsolatunk például és már nem akarunk együtt élni? (bár a barátnőm velem szeretné leélni az életét)
Albérletben nem lehet élni így fiatalon a magyar fizetés mellett abban reménykedve, hogy valaha összejön egy putrira a pénz. Nincs ötletem.
Esetleg bűnözzek? (egyetem mellett) Havi 400 ezer simán bejönne belőle, de nagy rá az esély, hogy lecsuknak, így max 1,5 milliót, talán 3 millát lehetne kihozni a dologból (időben kell kiszállni) ebből meg szintén nem tudok még lakást venni.
Szóval van összesen havi 75 ezrünk, aminek a fele már alapból hitel. Ha megnyerem az ösztöndíjakat az még 40 és ha beindul a karrierem az talán még olyan 100, de addig nem fog beindulni amíg saját, nyugodt környezetben nem élhetek.
A mai hitelhelyzetekben biztos, hogy albérleteznék.
Ennyi idősen felveszel valamire egy hitelt, amit esetleg van esélyed, hogytudod fizetni.
Ez kb10 év, 10 év múva hidd el, hgy az a méretű ingatlan, amire akkor hitelt volt értelme felvenni nem lesz elég. Mi 4 éve élünk 35 n,-en, kettő embernek bőven jó, de ha akarunk családot akkor hamar kinőjjük.
Ennyire semmire csak az albérlet célravezető. Elsőre csak egy nagyobb szoba lakótársakkal, mert úgy olcsóbb, lenne valamennyi félretéve.
Persze suli mellett dolgozni is lehet, énnis megtettem, igaz, hogy csúsztam is miatta, mert nem büdé szak volt. De így havi 60-70 bevételem volt (szoc tám, ösztöndíj, diákmeló) én kolis voltam az 14e volt lakhatási támogatással (amúgy 18) ee meg mindig jobb, mit az albi, így vizsgaidőszakban, meghúzós zhzós időszakban nem kellett dogozzak. Szerencsénknvolt mert a párommal egy suliba jártuk a 2 fős szobába össze tudtunk költözni, 1évet így éltünk.
Közben az édesapja elhunyt, örökölt, mert a szülei elváltak, plusz az árvasági, így jutottunk mi s csak előre.amúgy albérleteznénk.
A szülőket nem minősíteném.... Sajnos van ilyen
Hitelt ne vegyetek fel!!!!!!!!
20-as vagyok, azt nem írtam, hogy mi se büfé szakra jártunk.
Én jogész vagyok, a férjem építészmérnök.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!